Ma főzőcskézésem után, amit nagyrészt meg is ettünk, óriási robajra ocsudtunk fel a beszélgetésünk közben. András szerint ma repülőnap van.....oh....újra. Úgy döntöttem, el kell mennem...igy, miután mindenki távozott, felkerekedtem, és a Lakeshore -on kötöttem ki, ami a tópart, és tanúja lehettem a repülőnap második részének....talán holnap eljutok az első részre...majd látjuk.
Kecskemét után Torontoban! Őszintén....a kecskeméti jobb volt...legalábbis most amit láttam. Tavaly jobban tetszett azitteni is.
Képeket később közlök.
2008. augusztus 30., szombat
Ami kimaradt...és, mint a moziban...
Itt azért rendesen történnek az események az emberrel, és előfordul, hogy egy - két dolgot elfelejtek leirni.
Szóval...már azzal fogadtak, az első, második napon, hogy megváltoztak a bevándorlási jogszabályok ám, és most már aki 2 évig itt dolgozik legálisan, beadhatja a letelepedését, minden további papir nélkül, vagyis nem kell semmiféle mellékes nagy vagyont felmutatnia.....hát elgondolkodtató változás...
Szóval pénteken este érdekes dolog történt... a "központból hazatérve" a Dundas West-re, a Price Chopper-be akartam betérni venni apróságokat, hogy az éhenhalást elkerüljem...ez vicc volt...ott nem tartok, ne aggódjon senki.. a bolt előtt nagy tömeg, és mire odaértem, megérkezik a rendőrautó is. Kérdezgetem mi történt, kiderült, hogy egy fickó az eladót megütötte, de valahogy úgy sikerült, hogy az rosszul lett, elájult, és feküdt a földön. Közben egy tüzoltó autó is megérkezett, és akkor már az egyik rendőr próbálta újraéleszteni az eladót.....azután a tüzoltók vették át, a verekedős fickó közben a rendőrautóba került, nagy "fuck you"-zások közben...és időközben megérkezett még 2 rendőrautó, és 2 mentő is. A fickót nem tudták még akkor sem újraéleszteni, amikor nagy erőfeszitések árán beletették azegyik mentőautóba, mert meglehetősen kövér volt. Ezt onnan tudom, hogy mindent láttunk, mert a bolt ajtaja átlátszó volt, és mögötte történt minden. A feje már lila volt, a rendőr még az elején azt mondta, hogy lehet hogy szivroham...sajnos nem tudtuk meg, hogy túlélte -e. Az biztos hogy nagy készenlét volt, a rendőrök biztositották a mentő útját, beálltak a kereszteződésekbe.
Szóval mint a moziban...
Szóval...már azzal fogadtak, az első, második napon, hogy megváltoztak a bevándorlási jogszabályok ám, és most már aki 2 évig itt dolgozik legálisan, beadhatja a letelepedését, minden további papir nélkül, vagyis nem kell semmiféle mellékes nagy vagyont felmutatnia.....hát elgondolkodtató változás...
Szóval pénteken este érdekes dolog történt... a "központból hazatérve" a Dundas West-re, a Price Chopper-be akartam betérni venni apróságokat, hogy az éhenhalást elkerüljem...ez vicc volt...ott nem tartok, ne aggódjon senki.. a bolt előtt nagy tömeg, és mire odaértem, megérkezik a rendőrautó is. Kérdezgetem mi történt, kiderült, hogy egy fickó az eladót megütötte, de valahogy úgy sikerült, hogy az rosszul lett, elájult, és feküdt a földön. Közben egy tüzoltó autó is megérkezett, és akkor már az egyik rendőr próbálta újraéleszteni az eladót.....azután a tüzoltók vették át, a verekedős fickó közben a rendőrautóba került, nagy "fuck you"-zások közben...és időközben megérkezett még 2 rendőrautó, és 2 mentő is. A fickót nem tudták még akkor sem újraéleszteni, amikor nagy erőfeszitések árán beletették azegyik mentőautóba, mert meglehetősen kövér volt. Ezt onnan tudom, hogy mindent láttunk, mert a bolt ajtaja átlátszó volt, és mögötte történt minden. A feje már lila volt, a rendőr még az elején azt mondta, hogy lehet hogy szivroham...sajnos nem tudtuk meg, hogy túlélte -e. Az biztos hogy nagy készenlét volt, a rendőrök biztositották a mentő útját, beálltak a kereszteződésekbe.
Szóval mint a moziban...
2008. augusztus 29., péntek
Máris
Már a tegnapi napon meglehetősen sok megbeszélnivalóval kezdtünk. Délelőtt 10 től délután 5 -ig, majd afrikai vacsorára voltunk hivatalosak többen a csoportból. De mivel meglátogattuk a lakókat, lehetőségem volt megkóstolni egy kis arab ételt, és columbiai édességet. Az arab a szőlőlevélbe csomagolt rizses dolog volt csirkével, nagyon finom volt, a columbiai édesség pedig kukoricás valami, ami egybe volt sütve, barnacukorral, de az is nagyon- nagyon jó volt. Remélem megkapom a receptjét.
Azt gondolnátok, hogy itt nem lehet olyan dolgokat venni mint otthon? Dehogynem, pl. savanyúkáposzta is van, vagy ajvár.....stb.
Azt gondolnátok, hogy itt nem lehet olyan dolgokat venni mint otthon? Dehogynem, pl. savanyúkáposzta is van, vagy ajvár.....stb.
2008. augusztus 28., csütörtök
Az indulás - érkezés
Még indulásom előtti napon is találkoztam a barátokkal, ami kicsit sirósra sikeredett....Gabitól megkaptam azokat a képeket, amiket az utóbbi időben készitettünk magunkról. Másokkal telefonon beszéltem. Az indulás előtti napok nagyon kimeritőek voltak, sokat pakoltam, takaritottam, a hosszú útra éppen elég fáradt is lettem.
27.-én reggel fél 6 kor kellett indultunk Szegedről. A gépem Düsseldorfba ment Budapestről 9.15-kor. Ez egy kis gép volt, elég bizalmatlan vagyok a kis gépekkel, de pozitivan csalódtam , azon kivül, hogy kicsi volt a hely, nem volt semmi gondunk. Egy düsseldorfi üzletember ült mellettem, akivel beszélgettünk, elmesélte, hogy élete legjobb "üzlete" az volt, hogy éveket töltött külföldön, Madridban, Los Angelesben, Párizsban dolgozott, és utána visszatért Németországba. Most a Vodafone-nál dolgozik, és üzleti ügyben volt Magyarországon is.
Düsseldorfban vártam egy keveset, kb. 1 órát, és a Toronto járat már egy kicsit más volt....több ember sokkal nagyobb Lufthansa gép. Nagyon ügyes pilótánk volt, nem éreztük azt sem hogy egyáltalán mozgunk, csak az idő múlását éreztük, és hogy újra hozzák a kaját. Sikerült egy kicsit aludnom mind a két gépen, ami nagyon jól jött tekintve a húzós napokat azt megelőzően, és a borzalommá vált allergiámat.
A repülőn egy nagyon kedves 17 éves edmontoni lány ült mellettem, akivel remekül elbeszélgettünk. Máltáról ment hazafelé, és mivel nagyon beszédes volt mindent megtudtam a családjáról, és róla. Még megmutatta a Máltán készült fényképeit is. Ő kanadai, de minden lélegzetvételében Málta iránt rajong, és ott tudná igazán elképzelni az életét. .......Bizonyára sok máltai pedig Kanadában.
Az út hosszú volt, kb. 9 óra, bár mivel aludtam egy keveset, viszonylag jól viseltem. Leszállás után persze tudtam hogy még vár rám egy megpróbáltatás a vizummal....már nem egészen a megszerzése, hanem a sorbanállás. Hát igen. Amikor már semmiféle porcikád nem kivánja procedúrát.......az immigration itt sem tökéletes......a 36 ablakból jó, ha 1/3 -anál dolgoztak....délután 4 kor, itteni idő szerint. /Otthon este 10./
Ők az CBSA - Canada Border Services Agency emberei akik úgy néznek ki, skék ruhában, golyóálló mellényben, mint a rendőrök. Megpróbálom felderiteni a redszert, azt hiszem muszáj lesz, ha meg akarom érteni a bevándorlás rendszerét maradéktalanul.
A bőröndjeim megvoltak, thanks God, az lett volna szép, ha elveszik, amire minden esély megvolt, tekintve azt, hogy már én voltam szinte az utolsó aki odaért, és a maradék böröndök már a csomagok leemelésére szolgáló szalag mellett voltak.
András várt rám a reptéren, ami már megszokott...júniusban is ő várt, szegény pedig most szabadságon van.
A főnök, Mary Jo szobáját kaptam meg. Nagyon kedves gesztus, aznap pakolták ki amikor megérkeztem.......itt sokminden kampányszerüen történik.
5 óra tájban tettem le a böröndöket, és már készültem is a vacsorára, un. "welcome- party" ami gyors pizzából, sütiből állt, és a ház lakói vettek rajta részt. Aranyos dolog volt a részükről mindenképp.
Az éjszakám könnyü volt, tekintve a hüvös időt. A nyár mint megtudtam kifejezetten a tavaszhoz hasonlitott itt. Igazán nem volt nyaruk, és végig esett az eső, szinten minden nap. Most is esik... napközben nincs hideg, de este igen. Nem vagyok allergiás! Vagyis a hangom még olyan, mintha megfáztam volna, de nem tüsszögöm halálra magam, nem viszketek, nem fáj a torkom...szóval sokkal jobb.
Ma már benne vagyok a forgatagban.....vezetői meeting van 3 tól, arra készülünk......
Minden régi arc nagyon kedvesen és örömmel üdvözöl, ami klassz.
A hétvégén már valami kis kikapcsolódást szervezünk a barátnőmmel, Liviával, ha a férje elengedi természetesen.
27.-én reggel fél 6 kor kellett indultunk Szegedről. A gépem Düsseldorfba ment Budapestről 9.15-kor. Ez egy kis gép volt, elég bizalmatlan vagyok a kis gépekkel, de pozitivan csalódtam , azon kivül, hogy kicsi volt a hely, nem volt semmi gondunk. Egy düsseldorfi üzletember ült mellettem, akivel beszélgettünk, elmesélte, hogy élete legjobb "üzlete" az volt, hogy éveket töltött külföldön, Madridban, Los Angelesben, Párizsban dolgozott, és utána visszatért Németországba. Most a Vodafone-nál dolgozik, és üzleti ügyben volt Magyarországon is.
Düsseldorfban vártam egy keveset, kb. 1 órát, és a Toronto járat már egy kicsit más volt....több ember sokkal nagyobb Lufthansa gép. Nagyon ügyes pilótánk volt, nem éreztük azt sem hogy egyáltalán mozgunk, csak az idő múlását éreztük, és hogy újra hozzák a kaját. Sikerült egy kicsit aludnom mind a két gépen, ami nagyon jól jött tekintve a húzós napokat azt megelőzően, és a borzalommá vált allergiámat.
A repülőn egy nagyon kedves 17 éves edmontoni lány ült mellettem, akivel remekül elbeszélgettünk. Máltáról ment hazafelé, és mivel nagyon beszédes volt mindent megtudtam a családjáról, és róla. Még megmutatta a Máltán készült fényképeit is. Ő kanadai, de minden lélegzetvételében Málta iránt rajong, és ott tudná igazán elképzelni az életét. .......Bizonyára sok máltai pedig Kanadában.
Az út hosszú volt, kb. 9 óra, bár mivel aludtam egy keveset, viszonylag jól viseltem. Leszállás után persze tudtam hogy még vár rám egy megpróbáltatás a vizummal....már nem egészen a megszerzése, hanem a sorbanállás. Hát igen. Amikor már semmiféle porcikád nem kivánja procedúrát.......az immigration itt sem tökéletes......a 36 ablakból jó, ha 1/3 -anál dolgoztak....délután 4 kor, itteni idő szerint. /Otthon este 10./
Ők az CBSA - Canada Border Services Agency emberei akik úgy néznek ki, skék ruhában, golyóálló mellényben, mint a rendőrök. Megpróbálom felderiteni a redszert, azt hiszem muszáj lesz, ha meg akarom érteni a bevándorlás rendszerét maradéktalanul.
A bőröndjeim megvoltak, thanks God, az lett volna szép, ha elveszik, amire minden esély megvolt, tekintve azt, hogy már én voltam szinte az utolsó aki odaért, és a maradék böröndök már a csomagok leemelésére szolgáló szalag mellett voltak.
András várt rám a reptéren, ami már megszokott...júniusban is ő várt, szegény pedig most szabadságon van.
A főnök, Mary Jo szobáját kaptam meg. Nagyon kedves gesztus, aznap pakolták ki amikor megérkeztem.......itt sokminden kampányszerüen történik.
5 óra tájban tettem le a böröndöket, és már készültem is a vacsorára, un. "welcome- party" ami gyors pizzából, sütiből állt, és a ház lakói vettek rajta részt. Aranyos dolog volt a részükről mindenképp.
Az éjszakám könnyü volt, tekintve a hüvös időt. A nyár mint megtudtam kifejezetten a tavaszhoz hasonlitott itt. Igazán nem volt nyaruk, és végig esett az eső, szinten minden nap. Most is esik... napközben nincs hideg, de este igen. Nem vagyok allergiás! Vagyis a hangom még olyan, mintha megfáztam volna, de nem tüsszögöm halálra magam, nem viszketek, nem fáj a torkom...szóval sokkal jobb.
Ma már benne vagyok a forgatagban.....vezetői meeting van 3 tól, arra készülünk......
Minden régi arc nagyon kedvesen és örömmel üdvözöl, ami klassz.
A hétvégén már valami kis kikapcsolódást szervezünk a barátnőmmel, Liviával, ha a férje elengedi természetesen.
2008. augusztus 18., hétfő
Kecskeméti repülőnap
A hétvégén a Kecskeméti repülőnapon voltam egy nagyon jó társasággal. Nagy élmény, nagyon élveztük.
Mindig rá kell ébredni, hogy hatalmas találmány ez a repülőgép, és amilyen trükköket meg lehet csinálni ezekkel a gépekkel az valóban lenyűgöző. Hátborzongató hangja van az F-16, F-18-asoknak, a Migeknek, vagy akár az Eurofighter-nek. Rengetegen voltak, a hírek szerint közel 50.000 ember szombaton, de mivel nagyon nagy a terület, mégsem éreztük zsúfoltnak.
Egy gép hiányzott, a Lopakodó......volt olyan szerencsém, hogy Észak - Amerikában láthattam. Őrület.
Érdemes egyszer ellátogatni Kecskemétre a repülőnapra, vagy aki teheti Észak - Amerikába egy repülőnapra!
Mindig rá kell ébredni, hogy hatalmas találmány ez a repülőgép, és amilyen trükköket meg lehet csinálni ezekkel a gépekkel az valóban lenyűgöző. Hátborzongató hangja van az F-16, F-18-asoknak, a Migeknek, vagy akár az Eurofighter-nek. Rengetegen voltak, a hírek szerint közel 50.000 ember szombaton, de mivel nagyon nagy a terület, mégsem éreztük zsúfoltnak.
Egy gép hiányzott, a Lopakodó......volt olyan szerencsém, hogy Észak - Amerikában láthattam. Őrület.
Érdemes egyszer ellátogatni Kecskemétre a repülőnapra, vagy aki teheti Észak - Amerikába egy repülőnapra!
2008. augusztus 15., péntek
Nagyon készülsz? Izgulsz?
Mindenki ezt kérdezi.......
nem.......csak a szükséges dolgokban készülök.......vízum, repjegy.....
Bécsben voltam augusztus elején a vízum miatt...közben útbaejtettem Nádasladányt...gyönyörű, mindenki nézze meg!..., és próbálom a legolcsóbb repjegyet megszerezni ami nem könnyű, lévén, hogy kevés az időm.
Sőt, ahogy elérkezik az idő, egyre kevesebb kedvem van menni.........de mostmár nincs visszaút!
Az utóbbi.....több mint fél évben....nagyon sokat segítettek azok az emberek körülöttem, akiket remélem, a barátaimnak mondhatok, volt és jelenlegi munkatársaim. Sokat segítettünk egymás lelki életének helyreállításában, és ez sem könnyíti meg az utazásomat....nehéz lesz őket itthagyni.
A családomról nem szólok, hisz az természetes, hogy ők is fognak hiányozni, de mi mindig ott leszünk egymásnak, és ennyi távollét néha kell.
Fontos a távollét, hogy tudjuk értékelni egymást, hogy érezzük az űrt, amit a másik ember hiánya okoz.....vagy nem okoz?......legyen az barátság, szerelem vagy család.
Hiányozzatok egymásnak!
nem.......csak a szükséges dolgokban készülök.......vízum, repjegy.....
Bécsben voltam augusztus elején a vízum miatt...közben útbaejtettem Nádasladányt...gyönyörű, mindenki nézze meg!..., és próbálom a legolcsóbb repjegyet megszerezni ami nem könnyű, lévén, hogy kevés az időm.
Sőt, ahogy elérkezik az idő, egyre kevesebb kedvem van menni.........de mostmár nincs visszaút!
Az utóbbi.....több mint fél évben....nagyon sokat segítettek azok az emberek körülöttem, akiket remélem, a barátaimnak mondhatok, volt és jelenlegi munkatársaim. Sokat segítettünk egymás lelki életének helyreállításában, és ez sem könnyíti meg az utazásomat....nehéz lesz őket itthagyni.
A családomról nem szólok, hisz az természetes, hogy ők is fognak hiányozni, de mi mindig ott leszünk egymásnak, és ennyi távollét néha kell.
Fontos a távollét, hogy tudjuk értékelni egymást, hogy érezzük az űrt, amit a másik ember hiánya okoz.....vagy nem okoz?......legyen az barátság, szerelem vagy család.
Hiányozzatok egymásnak!
2008. augusztus 11., hétfő
AZ ELŐZMÉNYEK...
Nos hát igen, itt vagyok. Úgy gondoltam, hogy életem történéseit közzéteszem, betekintést engedek másnak is. Mi késztetett erre a tettre?
Én ilyen dolgokat akkor határozok el, ha életem változóban van, megváltozott.......az gondolom most is ez történik, hiszen.......
Nagyon régi, talán úgy 15 éves vágyam terjesült akkor, amikor tavaly sikerült majdnem 4 hónapot Kanadában tartózkodnom egy szakmai gyakorlaton, és a szakmámban dolgoznom. A sors úgy hozta, hogy lehetőségem volt már korábban is az USA-ba és Kanadába is utazni, de mint turista. Mindenképpen szerettem volna megtapasztalni azt, hogy milyen az az élet, amit egy "visitor" nem lát. Nagyon hálás vagyok, hogy ez sikerült, és olyan dolgokat tapasztaltam, amit sajnos csak az ért meg, aki veszi a bátorságot, a fáradtságot és megpróbál "kinn" élni. Ja, igen, olyan érdekes "kinn vagyok" élménye van az embernek ott.
Minden esetre életre szóló élmény volt, és bár rendeteget dolgoztam, de megérte. Hazatértem, de mivel nagyon megszerettek, és talán látták szakmai hozzáértésemet is, most újra megkértek, hogy töltsek náluk egy kis időt.......legalább egy évet.
Hát mostmár nem voltam benne biztos, hogy 100%-ban ezt szeretném. Amit akartam, már megkaptam.
A sors azonban úgy rendezte, hogy ne kelljen döntenem, hanem az út egyértelmű és elkerülhetetlen legyen.
Majdnem 8 év után alakult úgy, hogy "egyedül" maradtam, kapcsolatom felbomlott. Hiszen kap az ember az élettől jót és rosszat is felváltva, vagy nem? Én az átlagnál jobban vagyok érzelmes...ha megbántanak azt nehezebben heverem ki mint más, és ha meg is bocsátok látszólag, de nem tudok felejteni.....soha.....
Nem is gondoltam, hogy ennyit lehet tanulni egy ilyen válsághelyzetből, és aki nem élt át ilyen, az nem is tapasztalt. Persze azért hozzájárult ehhez egyéb más gond is, ami mind most az utóbbi majdnem egy év "terméke".
Rájöttem ez az időszak mindenkinél nehéz volt, mert az utóbbi évben a körülöttem lévő kapcsolatok fele felbomlott, a másik fele pedig olyan nehézségeken ment keresztül, amit ugyan túlélt, de lehetett volna rosszabb is ha nem olyan kitartóak.
Szóval ezek után azt gondolom, hogy a legnehezebb helyzet is megoldható, csak a párok kitartásán és az egymás iránt érzett mély! érzelmeken múlik. Sokan a könnyebb megoldást választják, kilépnek a kapcsolatból, de vajon a másik jobb lesz, vagy nemcsak az újdonság varázsát érezzük,.... és ha eltelik néhány év......az okosabbak azonban kitartanak....
Azt gondolom, ha azt az energiát, amit a vitákba, a veszekedésekbe, illetve abba ölünk, hogy mást keresünk, és mást szórakoztatunk, mással érezzük jól magunkat, a kapcsolat megmentésére fordítanánk, mindenki megmenekülne a fájdalmaktól.
Ahogy telnek az évek, nem figyelünk egymásra eléggé, nem vagyunk őszinték, azt gondoljuk, hogy a megszokás elég, azt gondoljuk, hogy nem kell megváltozni. Sajnos? nagyon is kell változni. Életünk minden szakaszában kell változni, és egy kapcsolaton belül is mindig, hogy ne hagyjuk hogy elvesszen........mindkét emberen múlik!!! Csak ne legyen késő!
Sajnos ezzel elveszett az a lehetőség is ....egy időre, vagy végleg?...., hogy saját családban gondolkodjam, így végül is úgy döntöttem, miért ne? Minden tekintetben jó a levegőváltozás, gyerünk, itt Szegeden, nem igazán történik semmi érdekes harminc néhány év után. Ha valakinek ilyen lehetősége adódik, ezt nem szabad elszalasztani, főleg ha ilyen helyzetben van mint én. Ugyan nehezítette a döntésemet az, hogy nagyon megszerettem a munkámat, amit januártól csinálok, és nagyszerű emberek vesznek körül itt is. Nagyon nagy segítséget kaptam ehhez a jelenlegi munkahelyemtől, illetve a Dékánomtól, amiért egy életre hálás vagyok neki, és nem tudom, csak remélem, hogy ezt a bizalmat vissza tudom adni.
Én ilyen dolgokat akkor határozok el, ha életem változóban van, megváltozott.......az gondolom most is ez történik, hiszen.......
Nagyon régi, talán úgy 15 éves vágyam terjesült akkor, amikor tavaly sikerült majdnem 4 hónapot Kanadában tartózkodnom egy szakmai gyakorlaton, és a szakmámban dolgoznom. A sors úgy hozta, hogy lehetőségem volt már korábban is az USA-ba és Kanadába is utazni, de mint turista. Mindenképpen szerettem volna megtapasztalni azt, hogy milyen az az élet, amit egy "visitor" nem lát. Nagyon hálás vagyok, hogy ez sikerült, és olyan dolgokat tapasztaltam, amit sajnos csak az ért meg, aki veszi a bátorságot, a fáradtságot és megpróbál "kinn" élni. Ja, igen, olyan érdekes "kinn vagyok" élménye van az embernek ott.
Minden esetre életre szóló élmény volt, és bár rendeteget dolgoztam, de megérte. Hazatértem, de mivel nagyon megszerettek, és talán látták szakmai hozzáértésemet is, most újra megkértek, hogy töltsek náluk egy kis időt.......legalább egy évet.
Hát mostmár nem voltam benne biztos, hogy 100%-ban ezt szeretném. Amit akartam, már megkaptam.
A sors azonban úgy rendezte, hogy ne kelljen döntenem, hanem az út egyértelmű és elkerülhetetlen legyen.
Majdnem 8 év után alakult úgy, hogy "egyedül" maradtam, kapcsolatom felbomlott. Hiszen kap az ember az élettől jót és rosszat is felváltva, vagy nem? Én az átlagnál jobban vagyok érzelmes...ha megbántanak azt nehezebben heverem ki mint más, és ha meg is bocsátok látszólag, de nem tudok felejteni.....soha.....
Nem is gondoltam, hogy ennyit lehet tanulni egy ilyen válsághelyzetből, és aki nem élt át ilyen, az nem is tapasztalt. Persze azért hozzájárult ehhez egyéb más gond is, ami mind most az utóbbi majdnem egy év "terméke".
Rájöttem ez az időszak mindenkinél nehéz volt, mert az utóbbi évben a körülöttem lévő kapcsolatok fele felbomlott, a másik fele pedig olyan nehézségeken ment keresztül, amit ugyan túlélt, de lehetett volna rosszabb is ha nem olyan kitartóak.
Szóval ezek után azt gondolom, hogy a legnehezebb helyzet is megoldható, csak a párok kitartásán és az egymás iránt érzett mély! érzelmeken múlik. Sokan a könnyebb megoldást választják, kilépnek a kapcsolatból, de vajon a másik jobb lesz, vagy nemcsak az újdonság varázsát érezzük,.... és ha eltelik néhány év......az okosabbak azonban kitartanak....
Azt gondolom, ha azt az energiát, amit a vitákba, a veszekedésekbe, illetve abba ölünk, hogy mást keresünk, és mást szórakoztatunk, mással érezzük jól magunkat, a kapcsolat megmentésére fordítanánk, mindenki megmenekülne a fájdalmaktól.
Ahogy telnek az évek, nem figyelünk egymásra eléggé, nem vagyunk őszinték, azt gondoljuk, hogy a megszokás elég, azt gondoljuk, hogy nem kell megváltozni. Sajnos? nagyon is kell változni. Életünk minden szakaszában kell változni, és egy kapcsolaton belül is mindig, hogy ne hagyjuk hogy elvesszen........mindkét emberen múlik!!! Csak ne legyen késő!
Sajnos ezzel elveszett az a lehetőség is ....egy időre, vagy végleg?...., hogy saját családban gondolkodjam, így végül is úgy döntöttem, miért ne? Minden tekintetben jó a levegőváltozás, gyerünk, itt Szegeden, nem igazán történik semmi érdekes harminc néhány év után. Ha valakinek ilyen lehetősége adódik, ezt nem szabad elszalasztani, főleg ha ilyen helyzetben van mint én. Ugyan nehezítette a döntésemet az, hogy nagyon megszerettem a munkámat, amit januártól csinálok, és nagyszerű emberek vesznek körül itt is. Nagyon nagy segítséget kaptam ehhez a jelenlegi munkahelyemtől, illetve a Dékánomtól, amiért egy életre hálás vagyok neki, és nem tudom, csak remélem, hogy ezt a bizalmat vissza tudom adni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)