Szóval persze nem kell azt gondolni, hogy itt aztán mindenki menekült, és aztán nagyon megvizsgálják a dolgokat...itt is úgy tűnik, hogy alapvetően országok szerint differenciálnak. Meghatároztak fő kibocsátó országokat, ahonnan a kérelmezők nagy többségét elismerik, itt 7o% az elismerés (nem Magyarország) és van ahol 5% az elismerés.
És hogy mennyire menekültek ezek az emberek? Ki tudja...az biztos, hogy ez az ország nem Magyarország, ide ittmaradni jönnek, és nem "tranzitolni". Itt lehet idős kínait és idős fekete embert is látni, nem úgy mint otthon. Szóval nagy az esély, hogy sokan a bevándorlást próbálják így kiváltani. Ha esetleg olyan országból jönnek, amely ország listán van, akkor ha nem is menekült van esélye, ha kitalál valami jó sztorit, és okos.
Az egyik lakónk pl. itt adott be kérelmet, a házastársa? Európában - nem mondom az országot- .....valamelyik majd bejön...? Nem tudni.....de a gyerekük itt született tehát már kanadai állampolgár.....ha véletlen szerencsések, ha nem, akkor jól megszervezték.......bár azért majd sokat kell várniuk egymásra, de lehet, hogy megéri kockáztatni...!?
2009. január 31., szombat
Üvegek
Ma a studioban voltam, csináltam az üvegeimet....majd meglátjátok az eredményt...az egyikre azt mondták, hogy ha kész vigyem vissza, és lefényképezik, felteszik a (www.fantasyinglass.ca) weboldalukra. Hát nem néz ki rosszul...igaz hogy minden alkalommal sikeresen elvágom egy - két most három újjamat, a múlt héten a tenyeremet vágtam el...jó volt, utána már nem nagyon tudtam dolgozni...de már semmi nem látszik...
A hely ahova járok, 5 metromegállóra van innen, a Royal York állomásig megyek, azután buszra szállok, és majdnem a műhely előtt tesz le a busz, úgyhogy nem vészes. Bár így télen...ugye most is esik a hó, nem könnyű még kimozdulni sem. Nagyon klassz városrész, mindenütt családi házak, és nagyon kellemes környék.
Mindig a Carlson Vagonit Travel mellett megyek el...gondolok rád Edit!
Klassz a hóesést nézni, de innen a házból! Amúgy hideg van, mert igaz, hogy csak -6 körül, de kegyetlenül fúj a szél...és így olyan -15 körül érezzük.
A lényeg az, hogy a csiszolással kész lettem, mostmár "csak" fóliázok, és forrasztok majd.
Jövő héten is megyek, de egy egy napos tanfolyamra, a Flameworking -re, ami izgalmas lesz, mert nyílt lánggal dolgozunk, és a láng előtt olvasztjuk meg az üveget. Érdekes lesz...mondták, hogy olyan pulcsiba menjek, aminek az újját fel lehet húzni, ha véletlenül lángra kapna...! Ja és viszek kötszert a biztonság kedvéért, és volt már a történelemben egy csaj, aki megégette magát...nahát ezt megtesszük néha nyílt láng nélkül is. (Ez vicc volt)
Azért a betegbiztosítási kártyámat magammal viszem...! Mindenre felkészülve.
A hely ahova járok, 5 metromegállóra van innen, a Royal York állomásig megyek, azután buszra szállok, és majdnem a műhely előtt tesz le a busz, úgyhogy nem vészes. Bár így télen...ugye most is esik a hó, nem könnyű még kimozdulni sem. Nagyon klassz városrész, mindenütt családi házak, és nagyon kellemes környék.
Mindig a Carlson Vagonit Travel mellett megyek el...gondolok rád Edit!
Klassz a hóesést nézni, de innen a házból! Amúgy hideg van, mert igaz, hogy csak -6 körül, de kegyetlenül fúj a szél...és így olyan -15 körül érezzük.
A lényeg az, hogy a csiszolással kész lettem, mostmár "csak" fóliázok, és forrasztok majd.
Jövő héten is megyek, de egy egy napos tanfolyamra, a Flameworking -re, ami izgalmas lesz, mert nyílt lánggal dolgozunk, és a láng előtt olvasztjuk meg az üveget. Érdekes lesz...mondták, hogy olyan pulcsiba menjek, aminek az újját fel lehet húzni, ha véletlenül lángra kapna...! Ja és viszek kötszert a biztonság kedvéért, és volt már a történelemben egy csaj, aki megégette magát...nahát ezt megtesszük néha nyílt láng nélkül is. (Ez vicc volt)
Azért a betegbiztosítási kártyámat magammal viszem...! Mindenre felkészülve.
2009. január 30., péntek
Toronto északi részében
Ma Toronto egészen északi részében voltam, Markhamban....ez már gyakorlatilag egy másik város...megnéztem egy érdekes lehetőséget. Nagyon klassznak tartom! Azt hiszem, nagyon jó dolog, és borzasztóan érdekel.
Na mindegy, erről csak ennyit, és hát nem itt van...valamilyen perzsa környéken mehettem keresztül, mert mindenütt perzsa feliratú boltok voltak..visszafelé, pedig valamilyen kínai....bár lehet hogy inkább koreai környéken...és sok indiai is volt ott, az biztos.
Ez itt az igazi multikultúrális környezet!
(Még mindig tél van!)
Na mindegy, erről csak ennyit, és hát nem itt van...valamilyen perzsa környéken mehettem keresztül, mert mindenütt perzsa feliratú boltok voltak..visszafelé, pedig valamilyen kínai....bár lehet hogy inkább koreai környéken...és sok indiai is volt ott, az biztos.
Ez itt az igazi multikultúrális környezet!
(Még mindig tél van!)
2009. január 28., szerda
Graduation és hó
Ma egy lakónk végzési ünnepségén voltam....jó volt ilyet is látni.
A másik hír, hogy a fogó elkapta a sqarel-ünket, vagyis a mókust, aki a fejem felett nyaralt...nagyon édes volt, igaz a mondás, a mókus itt olyan mint a patkány, csak szép külsővel...(with nice outfit).
A meglepett arc a fényképen. András elszállította a parkba...nincs messze... Brynn szerint ez Anthony a mókus, aki nagyon handsome...vagyis jóképű, és ő nevezte el így, mert születése óta a ház körül látta...hát nem örült neki, hogy elkaptuk Anthonyt...hát mondtuk, hogy megtarthatja a szobájában...erre nem vállalkozott. Anthony vagy nem, de az biztos, hogy nagyon otthonának érezte a házat és beköltözött. (Brynn reméli hogy visszajön...én is, de csak ha kinn marad.)
Újra esik...pedig tegnap már arra gondoltam, hogy a tavasz mégiscsak közeleg...de ma leesett olyan 2o cm hó, és ez folytatódik most 3 napon keresztül, illetve estére elállt...hát mit mondjak, a jóból is megárt a sok.
Este vendégségben voltunk egy holland orvos - mérnök fiatal házaspárnál. Úgy tűnik jól megvannak, bár a pasi készítette a vacsorát, és ő ment a gyerekeket az ágyba tenni...úgyhogy lehet hogy itt a nő viseli a nadrágot...?Én késve értem, majdnem akkor amikor már indultunk vissza, de azért volt annyi időm hogy megegyem a vacsit.
Késve értem, mert előtte volt dolgom, egy pár egyik tagját hallgattam, akik szétköltöztek...hát az eset meglehetősen ugyanaz, mint az összes többinél körülöttem vagy az enyémnél történt. Azt nem értem, ha van egy általános probléma, ami úgy tűnik igencsak úgy pusztít mint a vírus, akkor miért nem találtunk már ki ellenszert erre is?
Lesz egy jó film február 13-tól a mozikban, az International....vagyis Nemzetközi....nem tudom otthon mi lesz majd a címe..., de jónak tűnik.
Ma a Jeleket adták este a TV egyik csatornáján, Mel Gibsonnal...na ez egy régi film, de én szeretem, bár kissé depressziós. És a Jóbarátokat....ez is példa arra, hogy minden olyan, mint otthon.....csak sokkal több a hó! Crazy!
A másik hír, hogy a fogó elkapta a sqarel-ünket, vagyis a mókust, aki a fejem felett nyaralt...nagyon édes volt, igaz a mondás, a mókus itt olyan mint a patkány, csak szép külsővel...(with nice outfit).
A meglepett arc a fényképen. András elszállította a parkba...nincs messze... Brynn szerint ez Anthony a mókus, aki nagyon handsome...vagyis jóképű, és ő nevezte el így, mert születése óta a ház körül látta...hát nem örült neki, hogy elkaptuk Anthonyt...hát mondtuk, hogy megtarthatja a szobájában...erre nem vállalkozott. Anthony vagy nem, de az biztos, hogy nagyon otthonának érezte a házat és beköltözött. (Brynn reméli hogy visszajön...én is, de csak ha kinn marad.)
Újra esik...pedig tegnap már arra gondoltam, hogy a tavasz mégiscsak közeleg...de ma leesett olyan 2o cm hó, és ez folytatódik most 3 napon keresztül, illetve estére elállt...hát mit mondjak, a jóból is megárt a sok.
Este vendégségben voltunk egy holland orvos - mérnök fiatal házaspárnál. Úgy tűnik jól megvannak, bár a pasi készítette a vacsorát, és ő ment a gyerekeket az ágyba tenni...úgyhogy lehet hogy itt a nő viseli a nadrágot...?Én késve értem, majdnem akkor amikor már indultunk vissza, de azért volt annyi időm hogy megegyem a vacsit.
Késve értem, mert előtte volt dolgom, egy pár egyik tagját hallgattam, akik szétköltöztek...hát az eset meglehetősen ugyanaz, mint az összes többinél körülöttem vagy az enyémnél történt. Azt nem értem, ha van egy általános probléma, ami úgy tűnik igencsak úgy pusztít mint a vírus, akkor miért nem találtunk már ki ellenszert erre is?
Lesz egy jó film február 13-tól a mozikban, az International....vagyis Nemzetközi....nem tudom otthon mi lesz majd a címe..., de jónak tűnik.
Ma a Jeleket adták este a TV egyik csatornáján, Mel Gibsonnal...na ez egy régi film, de én szeretem, bár kissé depressziós. És a Jóbarátokat....ez is példa arra, hogy minden olyan, mint otthon.....csak sokkal több a hó! Crazy!
2009. január 27., kedd
Érdekes
Ma egy nagyon érdekes dolog történt velem......egy régi "ügyfelem" talált meg az interneten, és kért segítséget...nem igazán tudok segíten, több okból is...még én voltam az ügyintézője Magyarországon a régi munkahelyemen...évekkel ezelőtt! Milyen érdekes dolgok történnek az emberrel.
Még mindig hideg van! Bár süt a nap, és ez bizakodással tölt el mindenkit, hogy egyszer még lesz tavasz is....de hosszabbak a nappalok, és ez mindenképpen észrevehető, és nagyon jó. Ha egyszer megjön a tavasz, az lesz a legjobb...gyönyörű akkor itt is minden. És hát a nyár sem rossz, mert nincs olyan őrült meleg mint otthon, hanem nagyon kellemes idő van. És hát az őszt már megéltem itt, gyönyörű ősz van errefelé.
Már egészen jó vagyok, bár minden este iszom az otthonról küldött Coldrexet. És rengeteg meleg teát iszom. Az élet mégiscsak szép!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szerintem azért kapunk sok rosszat az életben, hogy azt a kis jót is tudjuk értékelni, ami néha jut nekünk.
Ma nagyon sok finomságot ettünk...nem azért mert én főztem az ebédet, és az egyik kedvencemet csináltam...a csirkét fahéjasan és aszalt szilvával meg almával, és jó kis magyaros levest hozzá,....pogácsát..... hanem a vacsora is nagyon jó volt, amit Brynn készített!
Ja, képzeljétek, már mindenki tudja ezt a magyar szót, hogy pogácsa!!!!!!!!!!!!!A kanadaiak, az afrikaiak, mindenki, és már mondják előre, amikor találkozunk. Maradandó élmány leszek számukra a pogácsával, azt hiszem...
Vasárnap kivettem a kölcsönzőből az EagleEye című filmet, nézzétek meg, szerintem nem rossz.
Még mindig hideg van! Bár süt a nap, és ez bizakodással tölt el mindenkit, hogy egyszer még lesz tavasz is....de hosszabbak a nappalok, és ez mindenképpen észrevehető, és nagyon jó. Ha egyszer megjön a tavasz, az lesz a legjobb...gyönyörű akkor itt is minden. És hát a nyár sem rossz, mert nincs olyan őrült meleg mint otthon, hanem nagyon kellemes idő van. És hát az őszt már megéltem itt, gyönyörű ősz van errefelé.
Már egészen jó vagyok, bár minden este iszom az otthonról küldött Coldrexet. És rengeteg meleg teát iszom. Az élet mégiscsak szép!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szerintem azért kapunk sok rosszat az életben, hogy azt a kis jót is tudjuk értékelni, ami néha jut nekünk.
Ma nagyon sok finomságot ettünk...nem azért mert én főztem az ebédet, és az egyik kedvencemet csináltam...a csirkét fahéjasan és aszalt szilvával meg almával, és jó kis magyaros levest hozzá,....pogácsát..... hanem a vacsora is nagyon jó volt, amit Brynn készített!
Ja, képzeljétek, már mindenki tudja ezt a magyar szót, hogy pogácsa!!!!!!!!!!!!!A kanadaiak, az afrikaiak, mindenki, és már mondják előre, amikor találkozunk. Maradandó élmány leszek számukra a pogácsával, azt hiszem...
Vasárnap kivettem a kölcsönzőből az EagleEye című filmet, nézzétek meg, szerintem nem rossz.
2009. január 23., péntek
A mottóm..!
Don't give up, doesn't matter how hard is...hold on to your dreams. Ne add fel, bármilyen nehéz, tarts ki az álmaid mellett.
Szóval Judit egy nagyon klassz és megfontolandó megjegyzést írt a blogomhoz, amit nagyon köszönök neki! Elgondolkodtatott.
Más...nos ma nagyon jó idő volt, olvadt, szinte a tavasz közeledtét éreztem...mondtam is Brynn-nek, hogy olyan tavasz mood...hangulatom van...azt mondta, hogy még tartsam vissza az ilyen érzéseimet, és még egyenlőre ne gondolkodjak a tavaszban....ez rosszul esett, mert már szeretnék benne gondolkodni, de hát mit tegyek...az időjárás aztán észre térített, mert holnapra már újra -15 öt mondott....+windchill...ezt mindig hozzáteszik, ami a szelet jelenti....igen, olyan 5 fokkal biztosan csökkenti a hőmérsékletet.
Ma déletőtt a St. Lawrence MArketben voltunk....ez gyakorlatilag a piac. Nem volt olyan óriási, mint amilyenre gondoltam, tekintettel arra, hogy egy meglehetősen nagy városban élünk, de rá kell jönnöm aztán mindig, hogy megint melléfogtam....semmi nem lehet elég nagy....amikor mindig összetalálkozom az 5. szomszédban dolgozó pasival a város másik végében...akkor rájön az ember, hogy még ez a város sem elég nagy.
A MArket nem nagy, de annál érdekesebb. Nagyon sok import dolgot árulnak itt, a világ minden részéről. Én maradtam annál a sajtnál, amit otthon Európában is mindig eszem....a mindig az túlzás, mert ahhoz eléggé drága, hogy ezen éljek, de néha megengedem magamnak a Brie sajtot dióval....ez a kedvencem....azt hiszem francia ....szóval itt is van, és itt is drága, úgyhogy újra csak egy kis darabot gyömöszölhettem a számba, de jóleső érzés volt a régi kellemes íz.
Délután egy temetés előtti megemlékezésen voltunk...a szomszédban élő idős házaspár férfitagja halt meg.
Később pedig egy TVért mentünk Andrással a város másik végébe. A házban, ahol jártunk egy óriási jávorszarvas fej volt a falon......! Óriási ez a jávorszarvas....csak elképzeltem, ha ekkora a feje, mekkora az egész....félelmetes. Sokkal nagyobb mint egy ló, vagy egy marha. !
Szóval Judit egy nagyon klassz és megfontolandó megjegyzést írt a blogomhoz, amit nagyon köszönök neki! Elgondolkodtatott.
Más...nos ma nagyon jó idő volt, olvadt, szinte a tavasz közeledtét éreztem...mondtam is Brynn-nek, hogy olyan tavasz mood...hangulatom van...azt mondta, hogy még tartsam vissza az ilyen érzéseimet, és még egyenlőre ne gondolkodjak a tavaszban....ez rosszul esett, mert már szeretnék benne gondolkodni, de hát mit tegyek...az időjárás aztán észre térített, mert holnapra már újra -15 öt mondott....+windchill...ezt mindig hozzáteszik, ami a szelet jelenti....igen, olyan 5 fokkal biztosan csökkenti a hőmérsékletet.
Ma déletőtt a St. Lawrence MArketben voltunk....ez gyakorlatilag a piac. Nem volt olyan óriási, mint amilyenre gondoltam, tekintettel arra, hogy egy meglehetősen nagy városban élünk, de rá kell jönnöm aztán mindig, hogy megint melléfogtam....semmi nem lehet elég nagy....amikor mindig összetalálkozom az 5. szomszédban dolgozó pasival a város másik végében...akkor rájön az ember, hogy még ez a város sem elég nagy.
A MArket nem nagy, de annál érdekesebb. Nagyon sok import dolgot árulnak itt, a világ minden részéről. Én maradtam annál a sajtnál, amit otthon Európában is mindig eszem....a mindig az túlzás, mert ahhoz eléggé drága, hogy ezen éljek, de néha megengedem magamnak a Brie sajtot dióval....ez a kedvencem....azt hiszem francia ....szóval itt is van, és itt is drága, úgyhogy újra csak egy kis darabot gyömöszölhettem a számba, de jóleső érzés volt a régi kellemes íz.
Délután egy temetés előtti megemlékezésen voltunk...a szomszédban élő idős házaspár férfitagja halt meg.
Később pedig egy TVért mentünk Andrással a város másik végébe. A házban, ahol jártunk egy óriási jávorszarvas fej volt a falon......! Óriási ez a jávorszarvas....csak elképzeltem, ha ekkora a feje, mekkora az egész....félelmetes. Sokkal nagyobb mint egy ló, vagy egy marha. !
2009. január 22., csütörtök
Nagy előadás
Volt szerdán egy nagy előadásunk, amit mi szerveztünk, illetve ezt nem kifejezetten én,... jól sikerült. Ugy 7o-en voltunk...nem is tudom, hogyan fértünk be a hivatalba...Sally Armstrong volt az előadó emberi jogi aktivista..., több könyvet, dokumnetumfilmet csinált már, sokféle díja van...most Nők Afganisztánban címmel ír könyvet, amiről előttünk beszélt, mik voltak az Afganisztáni tapasztalatai. De már bejárt minden veszélyes zónát élete során.
2009. január 20., kedd
Obama beiktatása
Óriási esemény van ma, Obama beiktatása, még itt is nagy esemény Kanadában. Mi is külön figyelmet szentelünk ma neki, a munkát megszakitva, a TV-t az office-ba telepítve figyeljuk az eseményeket!
2009. január 19., hétfő
Saláták
Jók ezek a saláták amit itt eszünk...a kanadaiak saláta készítése teljesen különbözik az európaitól...! Zöldségeket eszünk gyümülcsökkel (ma lilahagyma+narancs+spenótlevél+dió+retek+nem tudom) és magokkal (esetleg pirítva!) Kívülről furcsa, de nagyon finom!
2009. január 18., vasárnap
Menni vagy maradni?
Tudatom mindenkivel, hogy jobban vagyok, köszönöm az imákat a gyógyulásomért, megkaptam.
Többen kérdeztétek tőlem, hogy maradok-e egy év után. Ezennel bejelentem, hogy ez olyan dolog, amire nehéz válaszolni, és nem tudom 1oo%-ra, de jelen állás szerint nem maradok, augusztusban végleg hazamegyek. Mitől függ? Sokmindentől! A mozaikokat össze kell majd rakni az adott időben, és kialakul a válasz. Még mindig vannak olyan függőben lévő kérdések, amelyek nincsenek lezárva.
Egy biztos...jó itt is és otthon is, de választani kell. Egy szempont lenne, ha lenne egy olyan, ellenkező nemű személy (itt vagy ott....hozzáteszem, azért most is minden tiszteletem a vegyes házasságoké, nem egyszerű egy más kultúrával együtt élni, akkor is ha nem áll messze tőlünk, de én nem hiszem, hogy nekem menne...nem csoda, hogy az itteni magyarok is elsősorban magyarokat keresnek házastársnak itt vagy otthon), aki választás elé állítana, és az iránta érzett érzelmek mélyen nyomnának a latba a döntésben valószínűleg, ha nem akarok egyedülállóként bevonulni a történelembe. (Kijelölni nem fogok senkit, önként jelentkezőket az email cimemre várok...wow, wow...vicc volt....inkább várom a villámcsapást!?) Azután az otthoni munkahelyem, és esetleg azok a tervek amit otthon megcsinálnék, ha hazamegyek, megvalósíthatóak -e? (ezt most még nem tudom).......az itteni anyagi helyzetemben bekövetkezik -e valami változás vagy sem...vagyis léphetnék - e feljebb, azután hogyan változik a munkatársak csapata szeptembertől itt....ami majd március táján derül ki. Azután esetleg a jogi ügyek terén sikerül -e fejlődnöm az elkövetkezendő hónapokban.
Végül, persze sokat számít az is, hogy mindenkim otthon van, itt egyetlen legjobb barátnőnöm kívül nincs igazán senkim, és Djurdjica barátnőm.....de nekik családjaik vannak.
Szóval kb. ennyi......ez éppen elég azt hiszem...
Egy nagyon fontos dolog......addig amíg otthon vagy, és nézed az embereket, a barátaidat, hozzátartozóidat, hogy elhagyják az országot, és elköszönnek tőled, és kimennek valahova, sokan azt gondolják, hogy milyen jó neki, nem itthon őrül meg, milyen jó lesz neki....stb.
Elárulok valamit! Sokkal nehezebb külföldön élni, mint odahaza. Azzal együtt is, hogy otthon milyen könyöklés, és ármánykodás és nemtudom mi megy...itt pedig ennek éppen az ellenkezője van....mégis azt mondom, minden szempontból nehezebb, és embertpróbáló dolog külföldön magyarként élni és dolgozni. Persze ez évek után alakul, és könnyebbé válik, és ha nem egyedülálló valaki, hanem legalább ketten vannak, akkor egy kicsit más a helyzet, de akkor sem könnyebb mint otthon semmivel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Minden esetre, bármi fog történni, rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ezekkel a tapasztalatokkal gazdagabb lehetek és lehettem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És sohasem szabad feladni a reményt, csak így működik!
Többen kérdeztétek tőlem, hogy maradok-e egy év után. Ezennel bejelentem, hogy ez olyan dolog, amire nehéz válaszolni, és nem tudom 1oo%-ra, de jelen állás szerint nem maradok, augusztusban végleg hazamegyek. Mitől függ? Sokmindentől! A mozaikokat össze kell majd rakni az adott időben, és kialakul a válasz. Még mindig vannak olyan függőben lévő kérdések, amelyek nincsenek lezárva.
Egy biztos...jó itt is és otthon is, de választani kell. Egy szempont lenne, ha lenne egy olyan, ellenkező nemű személy (itt vagy ott....hozzáteszem, azért most is minden tiszteletem a vegyes házasságoké, nem egyszerű egy más kultúrával együtt élni, akkor is ha nem áll messze tőlünk, de én nem hiszem, hogy nekem menne...nem csoda, hogy az itteni magyarok is elsősorban magyarokat keresnek házastársnak itt vagy otthon), aki választás elé állítana, és az iránta érzett érzelmek mélyen nyomnának a latba a döntésben valószínűleg, ha nem akarok egyedülállóként bevonulni a történelembe. (Kijelölni nem fogok senkit, önként jelentkezőket az email cimemre várok...wow, wow...vicc volt....inkább várom a villámcsapást!?) Azután az otthoni munkahelyem, és esetleg azok a tervek amit otthon megcsinálnék, ha hazamegyek, megvalósíthatóak -e? (ezt most még nem tudom).......az itteni anyagi helyzetemben bekövetkezik -e valami változás vagy sem...vagyis léphetnék - e feljebb, azután hogyan változik a munkatársak csapata szeptembertől itt....ami majd március táján derül ki. Azután esetleg a jogi ügyek terén sikerül -e fejlődnöm az elkövetkezendő hónapokban.
Végül, persze sokat számít az is, hogy mindenkim otthon van, itt egyetlen legjobb barátnőnöm kívül nincs igazán senkim, és Djurdjica barátnőm.....de nekik családjaik vannak.
Szóval kb. ennyi......ez éppen elég azt hiszem...
Egy nagyon fontos dolog......addig amíg otthon vagy, és nézed az embereket, a barátaidat, hozzátartozóidat, hogy elhagyják az országot, és elköszönnek tőled, és kimennek valahova, sokan azt gondolják, hogy milyen jó neki, nem itthon őrül meg, milyen jó lesz neki....stb.
Elárulok valamit! Sokkal nehezebb külföldön élni, mint odahaza. Azzal együtt is, hogy otthon milyen könyöklés, és ármánykodás és nemtudom mi megy...itt pedig ennek éppen az ellenkezője van....mégis azt mondom, minden szempontból nehezebb, és embertpróbáló dolog külföldön magyarként élni és dolgozni. Persze ez évek után alakul, és könnyebbé válik, és ha nem egyedülálló valaki, hanem legalább ketten vannak, akkor egy kicsit más a helyzet, de akkor sem könnyebb mint otthon semmivel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Minden esetre, bármi fog történni, rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ezekkel a tapasztalatokkal gazdagabb lehetek és lehettem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És sohasem szabad feladni a reményt, csak így működik!
2009. január 16., péntek
Akkor Celine...
Ha már feltettem egy Coldplayt, akiket nem is szeretek, akkor legalább egy Celine-t fel kell tennem, akit viszont imádok...ez egy régi dal, amit nagyon szép, és Celine is nagyon szereti, a koncertjén itt is elénekelte.
A Coldplay
Egyébként nem történt stílusváltás, nem szeretem őket, csak ezt az egy dalt. És hát lehet hogy ez is koppintás.
Újabb hírek
Az áramkimaradás a város nyugati felét érinti, a tél eddigi leghidegebb napján. Mi is a nyugati felén vagyunk, de hál Istennek bennünket nem érintett....az ember azt gondolná, hogy nincs rosszabb mint a betegség....de van, ha az influenza a power kimaradással párosul. Vagyis ha nincs meleg víz, és nincs fűtés.
Az áramkimaradást az okozta, hogy víz öntötte el azt az áramközpontot, ahonnan ez a városrész kapja az áramot. A nagyobb problémák elkerülése érdekében kikapcsolták az áramot. Melegedőket alakítottak ki, és a közlekedésben is nagy káosz lehet, mert lámpák sincsenek. Azt jósolják, hogy este 1o -re újra lesz áram, addigra kiszivattyúzzák. Csak mire meleg lesz a házakban az eltart egy ideig.
Az iraki család, így Ali is elköltözött ma a fölöttem lévő emeletről. Alig vártam, már csak azért, hogy végre pihenni tudjak rendesen - egyébként nagyon szerettem őket-...de most este valahogy csendes lett minden túl csendes...na ez érdekes...most még mintha hiányozna is az esti ugrálása, ami néha már az idegeimre ment...hogy is van ez, először idegesít, utána meg hiányzik, vagy a rossz gyerek is jobb mint a semmi, mint a csend? Na ez egy jó kérdés...valahogy így vagyunk mindennel...a kapcsolatainkkal...a megszokás? vagy a tényleges szeretet, a ragaszkodás, az aggódás vezérel...? Hogyan lehet megtudni, hogy a megszokás vagy a szeretet, a szerelem fűz össze két embert? Ha eltávolodsz tőle...kockázatos, mert ha te magad rájössz, hogy szereted, a másik rájöhet, hogy csak megszokta a kapcsolatot...és akkor már nincs visszaút, mert ő biztos, hogy újat keres és talál (persze a kérdés hogy ebben az esetben nem -e jobb így).....? (ujabb eszmefuttatásom...most a betegségemben van időm mindenre)
Az áramkimaradást az okozta, hogy víz öntötte el azt az áramközpontot, ahonnan ez a városrész kapja az áramot. A nagyobb problémák elkerülése érdekében kikapcsolták az áramot. Melegedőket alakítottak ki, és a közlekedésben is nagy káosz lehet, mert lámpák sincsenek. Azt jósolják, hogy este 1o -re újra lesz áram, addigra kiszivattyúzzák. Csak mire meleg lesz a házakban az eltart egy ideig.
Az iraki család, így Ali is elköltözött ma a fölöttem lévő emeletről. Alig vártam, már csak azért, hogy végre pihenni tudjak rendesen - egyébként nagyon szerettem őket-...de most este valahogy csendes lett minden túl csendes...na ez érdekes...most még mintha hiányozna is az esti ugrálása, ami néha már az idegeimre ment...hogy is van ez, először idegesít, utána meg hiányzik, vagy a rossz gyerek is jobb mint a semmi, mint a csend? Na ez egy jó kérdés...valahogy így vagyunk mindennel...a kapcsolatainkkal...a megszokás? vagy a tényleges szeretet, a ragaszkodás, az aggódás vezérel...? Hogyan lehet megtudni, hogy a megszokás vagy a szeretet, a szerelem fűz össze két embert? Ha eltávolodsz tőle...kockázatos, mert ha te magad rájössz, hogy szereted, a másik rájöhet, hogy csak megszokta a kapcsolatot...és akkor már nincs visszaút, mert ő biztos, hogy újat keres és talál (persze a kérdés hogy ebben az esetben nem -e jobb így).....? (ujabb eszmefuttatásom...most a betegségemben van időm mindenre)
Január 16.
A mai nap híre Torontoban, az áramkimaradás. Ez nemcsak olyan egyszerű, hanem komolyabbnak tűnik.......még itt sem tökéletesek a dolgok....-mellesleg sosem állítottam, hogy az lenne-. A város egy része fűtés és meleg víz nélkül van...a város ideiglenes befogadó állomásokat alakított ki a területen, az emberek oda mehetnek melegedni, amíg nem tudják a helyzetet stabilizálni. Az érintett helyen lévő iskolákat bezárták, és a tömegközlekedést is érinti sajnos a helyzet.
Tulajdonképpen az a dolog döbbentett meg, amikor idejöttem, és egy kicsit beleláttam a dolgokba, hogy a város ugyan fejlődik, és a cél az, hogy business központtá alakítsák ki.....duzzasztják a város lakosságát....kb. 4 milláról - bár hallottam mást is, a hivatalos olyan 3 milla, de a külvárossal megvan a 4 szerintem -6 -ra? A helyzet azonban az, hogy a tömegközlekedést, az infrastruktúrát, és a szemét kérdést, és például a power helyzetet nem fejlesztik olyan mértékben mint ahogyan az szükséges lenne...pedig itt van pénz, na jó, most azt harsogja itt is a tv, hogy a válság miatt kevesebb a pénz, de a tömegközlekedés fejlesztését például évek óta tervezik - már 2oo6-ban is hallottam, amikor itt voltam-.
A szemétszállítás és kezelés, feldolgozás sokkal magasabb szinten van mint nálunk......igazán nem tudok erről nyilatkozni, mert nem ismerem az otthoni helyzetet, és az európait sem, de az itteni elég jó, persze mindig volna javítanivaló. Szelektív hulladékszállítás van régóta, és minden érkezőnek próbálják az agyába vésni, ha nem megy, úgy hogy a rendőr megbírságolja....és nem kevés pénzre, odavág az embernek több száz dolláros büntetést. (Pl. az iraki családunk kapott egy ilyen ticketet, vagyis büntetést -több mint 3oo dollár volt, mert nyilvános helyen tett le egy neylonzacskó szemetet, amibe papirok voltak..utána jártuk a bíróságot, hogy tekintsenek el a büntetéstől, mert alacsony jövedelműek.)
A másik lehetőség, hogy ha nem jó helyre teszed a szemetedet, akkor nem viszik el. Megvannak a napok, mikor viszik az élelmiszert, az ált. szemetet és mikor az újrahasznisíthatót. Ha egy olyan szemetet találnak mondjuk az újrahasznosítható szemét között, ami nem oda való, az egész kukát otthagyják! Valahol ok, mert az emberek így tanulják meg, de........előfordul hogy kinnmarad, és akkor jönnek a mosómedvék, a mókusok vagy rosszabb esetben a patkányok. Sajnos előfordulnak.....a mosómedvékkel nincs semmi bajom, tudom, hogy nem "hasznosak", de aranyosak, és a mókusokkal sem....itt kb. ötször akkorák ha nem nagyobbak mint a magyar mókusok....a patkányokat viszont nem szeretem, - annak ellenére, hogy a kínai asztrológia szerint patkány vagyok-. Egyet láttam haldokolni az ősszel, szívem szerint elég volt...mondjuk szerintem sajnos általános probléma mindenütt a patkány...emlékszem a volt munkahelyemen, Szegeden is volt egy, amit a fiúk kisebb harcok árán ártalmatlanítottak.
Szóval ennyit a szemétről egyenlőre...a power reméljük hamar visszatér...a villamosok és a metró kocsijainak a kicserélése nagyobb anyagi megterhelés.....mondjuk én speciel örülnék ha ilyesmi villamosok rohangálnának Szegeden, mert szerintem nagyon klasszak, de szerintük ki kell cserélni...a fejeseink figyelmébe ajánlom, hogy kérdezzük meg a polgármestert itt, nem akarják -e nekünk adni ezeket a "régiket"....akkor otthon is úgy érezhetném, hogy itt vagyok- ez csak vicc volt-.
A Bombardier metrókocsikra mondjuk ráfér az újjítás, bár nem lehet a budapestivel összehasonlítani, de nem jobb mint más nyugat- európai. Csak az áramot kellene valahogy megoldani itt is, mert előfordul a késés az áramkimaradások miatt. A bosszantó az, ha csúcsforgalomban történik mindez......már nem nekem bosszantó, hanem annak nyilvánvalóan akinek sietős dolga van.
Tulajdonképpen az a dolog döbbentett meg, amikor idejöttem, és egy kicsit beleláttam a dolgokba, hogy a város ugyan fejlődik, és a cél az, hogy business központtá alakítsák ki.....duzzasztják a város lakosságát....kb. 4 milláról - bár hallottam mást is, a hivatalos olyan 3 milla, de a külvárossal megvan a 4 szerintem -6 -ra? A helyzet azonban az, hogy a tömegközlekedést, az infrastruktúrát, és a szemét kérdést, és például a power helyzetet nem fejlesztik olyan mértékben mint ahogyan az szükséges lenne...pedig itt van pénz, na jó, most azt harsogja itt is a tv, hogy a válság miatt kevesebb a pénz, de a tömegközlekedés fejlesztését például évek óta tervezik - már 2oo6-ban is hallottam, amikor itt voltam-.
A szemétszállítás és kezelés, feldolgozás sokkal magasabb szinten van mint nálunk......igazán nem tudok erről nyilatkozni, mert nem ismerem az otthoni helyzetet, és az európait sem, de az itteni elég jó, persze mindig volna javítanivaló. Szelektív hulladékszállítás van régóta, és minden érkezőnek próbálják az agyába vésni, ha nem megy, úgy hogy a rendőr megbírságolja....és nem kevés pénzre, odavág az embernek több száz dolláros büntetést. (Pl. az iraki családunk kapott egy ilyen ticketet, vagyis büntetést -több mint 3oo dollár volt, mert nyilvános helyen tett le egy neylonzacskó szemetet, amibe papirok voltak..utána jártuk a bíróságot, hogy tekintsenek el a büntetéstől, mert alacsony jövedelműek.)
A másik lehetőség, hogy ha nem jó helyre teszed a szemetedet, akkor nem viszik el. Megvannak a napok, mikor viszik az élelmiszert, az ált. szemetet és mikor az újrahasznisíthatót. Ha egy olyan szemetet találnak mondjuk az újrahasznosítható szemét között, ami nem oda való, az egész kukát otthagyják! Valahol ok, mert az emberek így tanulják meg, de........előfordul hogy kinnmarad, és akkor jönnek a mosómedvék, a mókusok vagy rosszabb esetben a patkányok. Sajnos előfordulnak.....a mosómedvékkel nincs semmi bajom, tudom, hogy nem "hasznosak", de aranyosak, és a mókusokkal sem....itt kb. ötször akkorák ha nem nagyobbak mint a magyar mókusok....a patkányokat viszont nem szeretem, - annak ellenére, hogy a kínai asztrológia szerint patkány vagyok-. Egyet láttam haldokolni az ősszel, szívem szerint elég volt...mondjuk szerintem sajnos általános probléma mindenütt a patkány...emlékszem a volt munkahelyemen, Szegeden is volt egy, amit a fiúk kisebb harcok árán ártalmatlanítottak.
Szóval ennyit a szemétről egyenlőre...a power reméljük hamar visszatér...a villamosok és a metró kocsijainak a kicserélése nagyobb anyagi megterhelés.....mondjuk én speciel örülnék ha ilyesmi villamosok rohangálnának Szegeden, mert szerintem nagyon klasszak, de szerintük ki kell cserélni...a fejeseink figyelmébe ajánlom, hogy kérdezzük meg a polgármestert itt, nem akarják -e nekünk adni ezeket a "régiket"....akkor otthon is úgy érezhetném, hogy itt vagyok- ez csak vicc volt-.
A Bombardier metrókocsikra mondjuk ráfér az újjítás, bár nem lehet a budapestivel összehasonlítani, de nem jobb mint más nyugat- európai. Csak az áramot kellene valahogy megoldani itt is, mert előfordul a késés az áramkimaradások miatt. A bosszantó az, ha csúcsforgalomban történik mindez......már nem nekem bosszantó, hanem annak nyilvánvalóan akinek sietős dolga van.
2009. január 15., csütörtök
Kellemetlen
Meglehetősen kellemetlen külföldön betegnek, influenzásnak lenni...de hát az egy évbe ennek is bele kell férnie. Persze van egészségbiztosításunk, úgyhogy végül is nekiiramodhatnék az orvost megkeresni, de nincs "kedvem" 3-4 órát sorban állni, meg nincs is most erőm erre. Mondjuk ha nem leszek jobban, akkor azért lehet, hogy az lesz a vége. De most még próbálom minden erőmmel kúrálni magam.
Gyönyörű napsütés van innen bentről, csak persze rohadt hideg. Még mindig olyan -2o, -25. Nagyon jó lenne már egy kis tavasz, de itt nagyon messzire van még.Itt még a március is nagyon tél. Winnipegben - ami kicsit nyugatabbra van tőlünk, sokkal hidegebb van, és Calgaryban, ami annál is nyugatabbra van, + 1o fok.....eléggé kiszámíthatatlan.
Annyi mindent kellene csinálnom.....talán ezért is kaptam ezt a kényszerpihenőt, hogy ne vigyem túlzásba.
Egyébként nagyon kényelmesen berendezkedtem, az ágyam körül van minden, még a telefont is behoztam, nehogy meg kelljen mozdulni. Akár skypolni is tudnék emberek, de jobb ha nem láttok ilyen állapotban.
Gyönyörű napsütés van innen bentről, csak persze rohadt hideg. Még mindig olyan -2o, -25. Nagyon jó lenne már egy kis tavasz, de itt nagyon messzire van még.Itt még a március is nagyon tél. Winnipegben - ami kicsit nyugatabbra van tőlünk, sokkal hidegebb van, és Calgaryban, ami annál is nyugatabbra van, + 1o fok.....eléggé kiszámíthatatlan.
Annyi mindent kellene csinálnom.....talán ezért is kaptam ezt a kényszerpihenőt, hogy ne vigyem túlzásba.
Egyébként nagyon kényelmesen berendezkedtem, az ágyam körül van minden, még a telefont is behoztam, nehogy meg kelljen mozdulni. Akár skypolni is tudnék emberek, de jobb ha nem láttok ilyen állapotban.
2009. január 14., szerda
A betegség
A betegség leterített...most volna időm írni, mert itthon maradtam, pihentem, és lehet hogy holnap is ezt folytatom. Csak Ali néha a fejem fölött ugrál, ami meglehetősen kezd idegesíteni, de valahogy ki kell bírni, mert pénteken költöznek el....már csak 2 nap!
Iszom a Cranberry juicet rendületlenül 1oo %-ost!, azt mondják nagyon egészséges, hát az lehet hogy egészséges, de hogy szörnyen savanyú - inkább fanyar- az is biztos. De cukorral nem akarom elrontani, nehogy ne érjen semmit.
Igazából most nincs miről írjak...nagyon hideg van, a széllel együtt -3o fokot jósolnak a hétre..., úgyhogy ha nem muszáj nem megyünk ki a levegőre.
Néztem egy másik munkalehetőséget is, majd látjuk mi lesz belőle.
Hát kellemes gyógyulást mindenkinek, aki beteg...
Iszom a Cranberry juicet rendületlenül 1oo %-ost!, azt mondják nagyon egészséges, hát az lehet hogy egészséges, de hogy szörnyen savanyú - inkább fanyar- az is biztos. De cukorral nem akarom elrontani, nehogy ne érjen semmit.
Igazából most nincs miről írjak...nagyon hideg van, a széllel együtt -3o fokot jósolnak a hétre..., úgyhogy ha nem muszáj nem megyünk ki a levegőre.
Néztem egy másik munkalehetőséget is, majd látjuk mi lesz belőle.
Hát kellemes gyógyulást mindenkinek, aki beteg...
2009. január 13., kedd
A vég...
Na itt a vég, ma a torkom kezdett el fájni. Nagyszerű...nincs tovább, szedem a megfázás elleni nem gyógyszert, de hatásos! Most következik úgyis a tél eddigi legnagyobb hidege ezen a héten.
A hó pedig folyamatosan esik...vagyis eseget.
A hó pedig folyamatosan esik...vagyis eseget.
2009. január 12., hétfő
A munka előtti utolsó hétvége
A múlt hétvégén kirándulni mentünk két naposra.....csak itt gyakorlatilag a városon belül van a Cedar's Retreat centre.....ami egy pihenő központ......nagyon jó volt....nem csináltunk semmit pénteken, és szombaton..., csak olvastunk és aludtunk...na ez rámfért. A centre egy nagyszerű könyvtárral és egy kis kápolnával is rendelkezik, és mivel rajtunk kívül senki más vendég nem volt....mondjuk mi kitöltöttük az épületet, -7 szobája van- ...ezért nem volt nehéz pihenni. Sétálhattam is volna, de olyan jó volt csak ledőlni az ágyra, és olvasni.
Vasárnap viszont annál inkább "szorgoskodtam". Házimunkák, elkezdtem egy új üvegképet, ami nem kicsi, és egy Blue Heron-t ábrázol majd...egy madár itt, hatalmas, és nagyon szép. És belefogtam egy kelt kalácsba...ha lúd, legyen kövér...nem egyszerű...csak akkor fogjatok bele, ha sok időtök és türelmetek van. Kb. 3 órát pihentettem, azután betöltöttem -túrósat csináltam- és újra pihentettem. Szóval egy délután....estére kisült. Nem volt rossz, mondjuk befonni nem sikerült, de finom lett. Természetesen mára elfogyott....itt nem tart semmi tovább egy napnál....csak ha nagyon rossz. Egyébként mindent megeszünk. (Közben megcsináltam az újabb pillangómat...üvegből persze.)
Jaj, igen, még skypoltam is....!
Hétfőn újra kezdődik a megállás nélküli munka...ami persze valahol jó is.
Vasárnap viszont annál inkább "szorgoskodtam". Házimunkák, elkezdtem egy új üvegképet, ami nem kicsi, és egy Blue Heron-t ábrázol majd...egy madár itt, hatalmas, és nagyon szép. És belefogtam egy kelt kalácsba...ha lúd, legyen kövér...nem egyszerű...csak akkor fogjatok bele, ha sok időtök és türelmetek van. Kb. 3 órát pihentettem, azután betöltöttem -túrósat csináltam- és újra pihentettem. Szóval egy délután....estére kisült. Nem volt rossz, mondjuk befonni nem sikerült, de finom lett. Természetesen mára elfogyott....itt nem tart semmi tovább egy napnál....csak ha nagyon rossz. Egyébként mindent megeszünk. (Közben megcsináltam az újabb pillangómat...üvegből persze.)
Jaj, igen, még skypoltam is....!
Hétfőn újra kezdődik a megállás nélküli munka...ami persze valahol jó is.
2009. január 8., csütörtök
január 8.
A hátfájásom múlóban........vagy vmi más.......szóval hétfőn kezdődött. A derekam tájékán éreztem a fájdalmat, de annyira, hogy alig tudtam kiegyenesedni......akkor szenvedtem egy kicsit, és néhány fájdalomcsillapítóval elvoltam. A hátfájásom nem biztos hogy a hátam, lehet hogy a vesém vagy vmi....ki tudja....nem sokszor éreztem az életemben, azt hiszem ez a harmadik alkalom. Tavaly előtt volt egy eset, azután tavaly tavasz végén, nyár elején, és most.......igazából azt hiszem összefügg fizikai és szellemi fáradtságommal, úgy gondolom, legalábbis akkor jött elő mindig, amikor abszolút fáradtnak és erőtlennek éreztem magam.
Na mindegy, többet kellene pihenni, az biztos, de sokszor azt gondolom, nincs idő pihenni. Az a lényeg, hogy jobban vagyok, talán át is vészelem orvos nélkül.
Most még a pihenési időszak van, és hétfőtől dolgozunk.
Na mindegy, többet kellene pihenni, az biztos, de sokszor azt gondolom, nincs idő pihenni. Az a lényeg, hogy jobban vagyok, talán át is vészelem orvos nélkül.
Most még a pihenési időszak van, és hétfőtől dolgozunk.
2009. január 5., hétfő
Sweet potato
Próbáljátok ki az édes burgonyát, bagyon finom, szerintem otthon is lehet kapni, csak nem nagyon esszük, de megsütve olyan mint amikor megsütjük a tököt....édes, egyáltalán nem burgonya ízű.
Ja, és én semmit nem csinálok vele, csak megpucolom, felszeletelem viszonylag nagyobb darabokra hosszában, és a sütőbe rakom....kb fél órára. Semmit nem rakok alá....esetleg sütőpapírt.
Nagyon jó!
Ja, és én semmit nem csinálok vele, csak megpucolom, felszeletelem viszonylag nagyobb darabokra hosszában, és a sütőbe rakom....kb fél órára. Semmit nem rakok alá....esetleg sütőpapírt.
Nagyon jó!
Canada
Egy biztos, az én éltemben már Kanada örök marad, mint egy szerelem...ha maradok, ha megyek, nem fog elengedni...-és nagyon nem is akarom, hogy elengedjen-.
2009. január 4., vasárnap
Vasárnap
A mai nap igazán itthonira sikerült....csak házimunkát véeztem, de azt sokat. Talán hatszor, hétszer de lehet hogy többször mostam.....na nem az én cuccaimat, hanem a masszázs napunkról megmaradt szennyest, takarítottam, stb.
Amit elfelejtettem, hogy legjobb és legdrágább barátnőm Santája nagyon gazdag volt.......nagyon sok mindent kaptam tőle, Céline Dion parfümöt, testápolót, DVD-t, a legújabb CD-t, és még ezen kívül egyéb testápoló dolgokat!!! Fantasztikus Santája van és nagyon köszönöm neki, és ezerszer puszilom.....!
Este meglátogattam az iraki családunkat, és a végén együtt sírtunk......azért most látni azt, hogy emberi sorsok forognak kockán. Igen, amikor menekültügyi döntéshozó voltam, akkor is tudtam, hogy milyen ügyekben döntök, de itt kiélezettebb a dolog, mert itt az emberek le akarnak telepedni, és a családjukat ide akarják hozni. Más így látni a dolgokat...ez egy nagyon kedves iraki család, akiknek nagyon sok gyerekük van, és a lányaik egy része Bagdadban maradt. Nem jól vannak. Nem esznek, nincs pénz fűtésre, stb. Fáznak, éheznek. Segítséget kérnek ezektől az emberektől, akik a szüleik, és ugye itt élnek, bár csak rövid ideje, de ugye még nincsenek abban a helyzetben hogy akár anyagilag segíteni tudjanak az otthon maradottakon. Ha el tudnának helyezkedni dolgozni, akkor talán lenne lehetőség egy kis pénzt hazaküldeni, de addig semmi...és nem is nagyon beszélnek angolul.....jogilag akkor tudnak rajtuk majd segíteni, ha meglesz a permanent resident kártyájuk, vagyis a letelepedésük, és akkor sponzorálhatják a családtagjaikat, hogy idejöjjenek...persze ez sem olyan egyszerű azért, mert egy bizonyos pénzügyi bázisnak lenni kell, és a gyerekeket csak 21 éves korukig lehet sponzorálni.
Szóval egyenlőre semmit sem tudnak csinálni csak sírni........és reménykedni, hogy hamarosan lesz munka amiből legalább anyagilag tudják őket támogatni.
Szörnyű......................... és egyben érdekes látni a másik oldalát a dolgoknak.
Amit elfelejtettem, hogy legjobb és legdrágább barátnőm Santája nagyon gazdag volt.......nagyon sok mindent kaptam tőle, Céline Dion parfümöt, testápolót, DVD-t, a legújabb CD-t, és még ezen kívül egyéb testápoló dolgokat!!! Fantasztikus Santája van és nagyon köszönöm neki, és ezerszer puszilom.....!
Este meglátogattam az iraki családunkat, és a végén együtt sírtunk......azért most látni azt, hogy emberi sorsok forognak kockán. Igen, amikor menekültügyi döntéshozó voltam, akkor is tudtam, hogy milyen ügyekben döntök, de itt kiélezettebb a dolog, mert itt az emberek le akarnak telepedni, és a családjukat ide akarják hozni. Más így látni a dolgokat...ez egy nagyon kedves iraki család, akiknek nagyon sok gyerekük van, és a lányaik egy része Bagdadban maradt. Nem jól vannak. Nem esznek, nincs pénz fűtésre, stb. Fáznak, éheznek. Segítséget kérnek ezektől az emberektől, akik a szüleik, és ugye itt élnek, bár csak rövid ideje, de ugye még nincsenek abban a helyzetben hogy akár anyagilag segíteni tudjanak az otthon maradottakon. Ha el tudnának helyezkedni dolgozni, akkor talán lenne lehetőség egy kis pénzt hazaküldeni, de addig semmi...és nem is nagyon beszélnek angolul.....jogilag akkor tudnak rajtuk majd segíteni, ha meglesz a permanent resident kártyájuk, vagyis a letelepedésük, és akkor sponzorálhatják a családtagjaikat, hogy idejöjjenek...persze ez sem olyan egyszerű azért, mert egy bizonyos pénzügyi bázisnak lenni kell, és a gyerekeket csak 21 éves korukig lehet sponzorálni.
Szóval egyenlőre semmit sem tudnak csinálni csak sírni........és reménykedni, hogy hamarosan lesz munka amiből legalább anyagilag tudják őket támogatni.
Szörnyű......................... és egyben érdekes látni a másik oldalát a dolgoknak.
2009. január 3., szombat
Ez a vers mintha lelkemből szólna...
MÁMOR
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.
1921. szept. 24.
Jószef Attila
Hogyan lesz tovább?
Hogyan is írhatnám le, hogy mi van a fejemben így az új év első napjaiban.
Ilyenkor önkéntelenül mindenki értékeli a múltat, és bízik a jövőben......A múlt.....az elmúlt évet jobb lenne elfelejteni. 2oo8 a változások éve volt sok ember életében...az enyémben is. Vannak tervezett és vannak nem tervezett változások, vannak várt és rámálmos változások, és vannak nagyon jó és nagyon rossz változások. Nos 2oo8 -ban talán mindegyikből volt......nem mondom azt, hogy azok a változások amik az életemben történtek tavaly mind rosszak voltak, inkább azt mondanám, hogy voltak szükségszerűek is. A család egészségi állapotának romlása mindenképpen rossz változás volt...rossz, de elkerülhetetlen.....nem lehetünk örök életünkben egészségesek.....valaminek kell történnie ami ráböbbenti az embert (vagy nem döbbenti rá) arra, hogy milyen törékenyek vagyunk, hogy nem tudunk mindent megoldani még akkor sem ha úgy gondoljuk, hogy tökéletesek vagyunk.
Hogy nem vagyunk gyerekek, és felelősségteljesen kell élnünk. Felelőséggel családunk felé, rokonaink, barátaink felé, és nem utolsó sorban magunk felé.
A változások szükségszerűek.......igen mindig mindenki változik, a helyzet változik, amiben élünk.
Hiszem azt, hogy mindenki valamilyen céllal jött a világra. A feladatunk az, hogy a célunkat felismerjük, és kövessük. Ha megtaláljuk társunkat életfeladatunk elérése során, akkor szerencsések vagyunk, bár igazán ez sem a szerencse kérdése, hanem annak a következménye, hogy a megfelelő helyen legyünk a megfelelő pillanatban, és cselekedjünk. Hiszen még ha megadatik a megfelelő hely és pillanat is lehetünk passzívak, bátortalanok.....és akkor elszalasztjuk a lehetőséget, amit lehet hogy évekig vártunk.
Életem változásai azt gondolom fájdalmasak, de szükségszerűek voltak. A munkahelyem 1o év után megváltozott......nem tudtam elképzelni az életem a menekültügy nélkül, bár sokszor nehéz volt embernek maradni a szervezetben........! Nem akartam igazán változtatni, ha akartam volna, korábban is meg lett volna rá a lehetőségem, de szerettem a munkámat, szerettem amit csinálok. Azután az élet úgy alakult, hogy változtatnom kellett.......igen, fájdalmas és szükségszerű.......ahhoz hogy fejlődjek személyiségemben is........és más területeket ismerjek meg jogászként, ahhoz hogy elhagyjam az országot szükségszerű volt a változás. Ha benne maradok a megszokott körforgásban bátortalanságból, "jó ez így, hiszen nincsen semmi problémám" ami nagyon kellemes, már látom, nem tudok "fejlődni". Hogyan kell érteni a fejlődést? Azzal, hogy egy tanult, több oktatási intézményt megjárt ember haladni tudjon a korral , szükségszerű hogy változzon, a dolog annál nehezebb, minél hosszabb ideig van egy megszokott helyzetben. A fejlődés elsősorban itt rugalmasságot, alkalmazkodóképességet, logikai összefüggések megtalálását, olyan ismeretek megszerzését jelenti amit nem tanítanak iskolákban....amit úgy tud megszerezni, hogy ismeretlen helyzetekben próbálja ki magát, új emberekkel ismerkedik meg.
Életünk során nagyon sokszor kerülünk választás elé. Választani kell a változatlan megszokottság és a fejlődés között. Biztosan nem mindenkinek van ilyen helyzet az életében, amikor e két dolog között kell döntenie, hiszen nem is keresik a fejlődés lehetőségét. Esetleg újabb munkahely lehetőségét keresik, és persze magasabb fizetést, hiszen ez a racionalitás....mindenki többet akar keresni, ez a lényeg......de ez nem feltétlenül jelenti a fejlődést! Azt mondhatná mindenki, hogy ja, persze úgy könnyü beszélni, hogy nem kell a mindennapi betevőért küzdeni, biztonságban van......igen......biztosan. De tavaly én feladatam a kényelmes életet, amikor nem kell főzni, beülők az autómba......., és kapom a fizetésemet a napi 8 órai munkám után........
Itt nem ez a helyzet.....többet dolgozom, kevesebb pénzért, az életem nem kényelmes egyáltalán. Mégis azt mondom, hogy megérte, és ezerszer azt mondhatom hogy megérte. Ezek azok a tapasztalatok, azok az emberi kapcsolatok, amiket semmi nem vehet el az embertől, ami többé teszi, amivel fejlődik. Az hogy nem veszek magamnak ruhákat, hogy farmerben járok nap mint nap nem jelent semmit, ezek elmúlnak, de az itt tapasztaltak nem múlnak el, és ezeknek az embereknek a többségére, akiket itt megismertem biztosan számíthatok.
Kérdés hogy megéri -e......ez mindenkinek az egyéni véleménye azt hiszem.......én úgy látom, hogy megérné mindenkinek, de nem lehet mások nevében beszélni. A baj csak az, hogy aki benne van a mindennapi otthoni körforgásban és életében nem volt lehetősége ki sem tekinteni belőle, az nem tudja felmérni ezt. Az azt mondja, hogy milyen hülyeség, nem kell bolyongani a világban vagy az országban, egy dolgora a munkára kell koncentrálni és annyi......igen....annyi, és nem is lesz több. Persze mondhatjuk azt is, hogy mindenkinek más a boldogság....van akinek a munka, vagy a család, vagy az utazás......azzal, hogy az ember tapasztal, jobb és sikeresebb lesz a munkában, rugalmasabb lesz, a gyerekei nyitottabbak, sikeresebbek lesznek. Persze megint csak azt tudom mondani, hogy hogyan tudna az nyilatkozni erről, aki soha életében nem próbálta. Én megpróbáltam,...........................és próbálom.
Változás az emberi kapcsolatokban? Ebben is részem volt a múlt évben. .........................a változás elkerülhetetlen életünkben. Az, hogy kapcsoaltaink túlélik -e a változásainkat, sok mindentől függ. Elsősorban a kapcsolat szorosságától, a szeretettől ami mögötte van, vagy már nincs mögötte, vagy nem is volt soha mögötte. Ezt fontos tisztáznunk magunkban.....megvan e az a szoros kapcsolat közöttünk ami alapot ad arra, hogy egymásban gondolkodjunk, támogatjuk -e egymást, segítjük -e egymást eléggé ehhez. Ha ez nincs, és ez nem kölcsönös, akkor ez nem az......ez csak az, hogy "ne legyek egyedül". Igen, el kell fogadnunk egymást, valóban úgy ahogyan, és amilyenek vagyunk, ez teljesen igaz, ne akarjuk megváltoztatni, mert nem lehet.......de magunkban kell éreznünk azt, hogy mindent meg kell tennünk a másikért, ami erőnkből telik,- és ez általában a másikban is a pozitív hozzáállás érzését kell, hogy kiváltsa....ha nem ott már inkább gonoszságról beszélhetünk,- vagyis magunkban kell éreznünk azt, hogy a másikért kell változnom, vagy változtatnom. Nem azért kell tennünk, mert a másik elvárja, vagy meg akarunk felelni, hanem azért, mert annyira szeretjük és tiszteljük a másikat, hogy odafigyelünk rá, hogy mi az ami neki fontos. Nem lehet öncélúan élni, csak az én életem a fontos és a másik elképzeléseit és álmait le"......". Mindenkinek vannak álmai és elképzelései, és tervei......két olyan ember, aki megfelelően érett, és kompromisszumkész, és szereti egymást (elsősorban persze párkapcsolatra gondolok, de valójában ezek szerintem mindenféle emberi kapcsolatra igazak) figyelembe kell hogy vegye a másik álmait, és tekintettel kell hogy legyen rá. Hiszen mi a legfontosabb az életben ha nem a szeretet, a szerelem, azok az emberek akik szeretnek bennünket, és akiket mi szeretünk. Mire fogunk visszaemlékezni, ha megöregszünk? A munkánkra? Lehet hogy arra is, de ott is inkább az emberi kapcsolatainkra....hogy miket hülyéskedtünk a munkatársakkal......hogy milyen bulikat csináltunk, hogy milyen hangulatban töltöttük az életünket. ERRE!!!!! Hogy voltak nehéz napjaink, amit csapatmunkával megoldottunk, és az egész egy nagy bulinak tűnt, és a munka mellett marha jól éreztük magunkat. Hiszen én is ezekre emlékszem vissza.
Itt azt látom, amit otthon sajnos nem........ami nagyon hiányzik a családokban, a kapcsolatokban, legyen akár magánélet, akár munkahely, hogy nem tudunk a másik emberrel beszélni.
Itt a legkisebb segítést is inkább háromszor megköszönik, mint egyszer sem, itt értékelik az embereket a munkahelyeken, és támogatják a magánéletben. Nem számít hogy honnan jöttél, vagy mennyi pénzed van, az számít hogy milyen ember vagy. (Általánosságban beszélek, kivételek itt is vannak, a businessben a pénz, a haszon számít, és kevés a szociális érzés.)
Óriási az adományozó hajlandóság az emberekben......sokan élnek a létminimumon, vagy segélyekből, vagy csak kevés fizetésből, de mivel a szociális háló erős, a közösségek nem engedik az embereket kihullani a hálóból.
Nem tökéletesek a szabályok, de az erős közösségi rendszer kialakította azt a hátteret, ami fenntartja az embereket a felszínen addig amíg hullámvölgyben vannak.
A változás ugyanakkor tanít, lehet hogy, azért kell változtatni, elszakadni emberektől, vagy megtalálni más embereket, mert meg kell tanulnod valamit, azért, hogy jobb legyél, hogy kész legyél arra, hogy kapcsolataidat egy magasabb szintre emeld.....!
Visszatérve a kapcsolatokra.....itt az ellenkezője van, mint Magyarországon jelenleg. Otthon nem számítanak az emberi kapcsolatok, és ha valaki megpróbál változtatni, vagyis megpróbál segíteni másoknak, annak az lesz a vége, hogy kihasználják, nemhogy megköszönnék a segítségét és visszaadnák, hanem még ő kerül rosszabb helyzetbe. Itt az ellenkezője van. Itt ha segítesz valakinek, az megköszöni, sőt jobban adja vissza. ????? Hogy is van ez? Miért is? Pedig azok is adnak, akiknek nincs olyan sok, hanem csak! normális körülmények között élnek. Miért nem tanultunk meg megköszönni dolgokat, miért nem tanultunk meg hálát adni azoknak akiknek hálát kell adnunk?
Miért nem tanultunk meg kimutatni érzelmeinket, miért nem tanultuk meg azt, hogy őszintén tudjunk beszélni egymással, és miért nem tanultuk meg hogy beszélni tudjunk egymással? Hogy ne menjenek azért tönkre a kapcsolataink, mert nem beszélünk......mert a problémák maguktól nem oldódnak meg, csak ha tudunk róla, tudatosítjuk magunkban és teszünk ellene.
Legalább a párkapcsolatokban a családokban a támogatásnak és az egymás segítésének kellene, hogy legyen szerepe, ha nem is beszélhetünk otthon közösségekről mint itt, és azok támogató erejéről.
A magyarok nagyon okosak, sokminden fontosat megtanulunk az iskolában, de a legfontosabbat, hogy hogyan kell embertársainkhoz közelednünk, nem. Az egyház sem olyan erős és nincs olyan befolyása mint itt, hogy a fiatalokat a helyes életre tanítaná, és a szülők sem tanulták meg az egymás támogatását, és szeretetét, hát hogyan adnák át a gyerekeiknek. Nem tudom hogyan kellene a helyes irányt megtalálni......és nem tudom mikor lesz az, amikor a magyarok megtalálják, de nem most az biztos.
Andrással és Líviával is beszélgettünk ezekről.......és egyben megegyeztünk, hogy majd lassan, akkor indul el kis országunkban egy tisztulási folyamat, ha már nem élünk majd a kommunizmus hamvain, -amelyből még fel- fel lobban a tűz-, és majd teret engedünk az újnak, hagyjuk, hogy aki valamit akar, az elérje. Ha azok az emberek akik külföldön éltek és dolgoztak, visszaszivárognak, és a diversitas szellemét beviszik az országba majd változunk........2o év??? Lehet hogy több?
"Most nagyon messze van tőlem a föld,
Mégis azt érzem, hogy magyar vagyok,
Keserű számnak ki mutatna cukrot?
Ki hinné még el, hogy élni akartok?"
(József Attila : Magyarok)
Mindenképpen nehéz lesz a 2oo9 év.......ha visszatérek Magyarországra azért, ha itt maradok akkor pedig azért. Kevés esélyt adok ittmaradásomnak, de az biztos, hogy nagyon fog hiányozni..
Rábízom magam a sorsomra......a hosszú állandóság után 2oo8 -tól úgy tűnik a változások következtek...-nek.
Egyet ne felejtsünk el NEVETNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SOKAT!
Ilyenkor önkéntelenül mindenki értékeli a múltat, és bízik a jövőben......A múlt.....az elmúlt évet jobb lenne elfelejteni. 2oo8 a változások éve volt sok ember életében...az enyémben is. Vannak tervezett és vannak nem tervezett változások, vannak várt és rámálmos változások, és vannak nagyon jó és nagyon rossz változások. Nos 2oo8 -ban talán mindegyikből volt......nem mondom azt, hogy azok a változások amik az életemben történtek tavaly mind rosszak voltak, inkább azt mondanám, hogy voltak szükségszerűek is. A család egészségi állapotának romlása mindenképpen rossz változás volt...rossz, de elkerülhetetlen.....nem lehetünk örök életünkben egészségesek.....valaminek kell történnie ami ráböbbenti az embert (vagy nem döbbenti rá) arra, hogy milyen törékenyek vagyunk, hogy nem tudunk mindent megoldani még akkor sem ha úgy gondoljuk, hogy tökéletesek vagyunk.
Hogy nem vagyunk gyerekek, és felelősségteljesen kell élnünk. Felelőséggel családunk felé, rokonaink, barátaink felé, és nem utolsó sorban magunk felé.
A változások szükségszerűek.......igen mindig mindenki változik, a helyzet változik, amiben élünk.
Hiszem azt, hogy mindenki valamilyen céllal jött a világra. A feladatunk az, hogy a célunkat felismerjük, és kövessük. Ha megtaláljuk társunkat életfeladatunk elérése során, akkor szerencsések vagyunk, bár igazán ez sem a szerencse kérdése, hanem annak a következménye, hogy a megfelelő helyen legyünk a megfelelő pillanatban, és cselekedjünk. Hiszen még ha megadatik a megfelelő hely és pillanat is lehetünk passzívak, bátortalanok.....és akkor elszalasztjuk a lehetőséget, amit lehet hogy évekig vártunk.
Életem változásai azt gondolom fájdalmasak, de szükségszerűek voltak. A munkahelyem 1o év után megváltozott......nem tudtam elképzelni az életem a menekültügy nélkül, bár sokszor nehéz volt embernek maradni a szervezetben........! Nem akartam igazán változtatni, ha akartam volna, korábban is meg lett volna rá a lehetőségem, de szerettem a munkámat, szerettem amit csinálok. Azután az élet úgy alakult, hogy változtatnom kellett.......igen, fájdalmas és szükségszerű.......ahhoz hogy fejlődjek személyiségemben is........és más területeket ismerjek meg jogászként, ahhoz hogy elhagyjam az országot szükségszerű volt a változás. Ha benne maradok a megszokott körforgásban bátortalanságból, "jó ez így, hiszen nincsen semmi problémám" ami nagyon kellemes, már látom, nem tudok "fejlődni". Hogyan kell érteni a fejlődést? Azzal, hogy egy tanult, több oktatási intézményt megjárt ember haladni tudjon a korral , szükségszerű hogy változzon, a dolog annál nehezebb, minél hosszabb ideig van egy megszokott helyzetben. A fejlődés elsősorban itt rugalmasságot, alkalmazkodóképességet, logikai összefüggések megtalálását, olyan ismeretek megszerzését jelenti amit nem tanítanak iskolákban....amit úgy tud megszerezni, hogy ismeretlen helyzetekben próbálja ki magát, új emberekkel ismerkedik meg.
Életünk során nagyon sokszor kerülünk választás elé. Választani kell a változatlan megszokottság és a fejlődés között. Biztosan nem mindenkinek van ilyen helyzet az életében, amikor e két dolog között kell döntenie, hiszen nem is keresik a fejlődés lehetőségét. Esetleg újabb munkahely lehetőségét keresik, és persze magasabb fizetést, hiszen ez a racionalitás....mindenki többet akar keresni, ez a lényeg......de ez nem feltétlenül jelenti a fejlődést! Azt mondhatná mindenki, hogy ja, persze úgy könnyü beszélni, hogy nem kell a mindennapi betevőért küzdeni, biztonságban van......igen......biztosan. De tavaly én feladatam a kényelmes életet, amikor nem kell főzni, beülők az autómba......., és kapom a fizetésemet a napi 8 órai munkám után........
Itt nem ez a helyzet.....többet dolgozom, kevesebb pénzért, az életem nem kényelmes egyáltalán. Mégis azt mondom, hogy megérte, és ezerszer azt mondhatom hogy megérte. Ezek azok a tapasztalatok, azok az emberi kapcsolatok, amiket semmi nem vehet el az embertől, ami többé teszi, amivel fejlődik. Az hogy nem veszek magamnak ruhákat, hogy farmerben járok nap mint nap nem jelent semmit, ezek elmúlnak, de az itt tapasztaltak nem múlnak el, és ezeknek az embereknek a többségére, akiket itt megismertem biztosan számíthatok.
Kérdés hogy megéri -e......ez mindenkinek az egyéni véleménye azt hiszem.......én úgy látom, hogy megérné mindenkinek, de nem lehet mások nevében beszélni. A baj csak az, hogy aki benne van a mindennapi otthoni körforgásban és életében nem volt lehetősége ki sem tekinteni belőle, az nem tudja felmérni ezt. Az azt mondja, hogy milyen hülyeség, nem kell bolyongani a világban vagy az országban, egy dolgora a munkára kell koncentrálni és annyi......igen....annyi, és nem is lesz több. Persze mondhatjuk azt is, hogy mindenkinek más a boldogság....van akinek a munka, vagy a család, vagy az utazás......azzal, hogy az ember tapasztal, jobb és sikeresebb lesz a munkában, rugalmasabb lesz, a gyerekei nyitottabbak, sikeresebbek lesznek. Persze megint csak azt tudom mondani, hogy hogyan tudna az nyilatkozni erről, aki soha életében nem próbálta. Én megpróbáltam,...........................és próbálom.
Változás az emberi kapcsolatokban? Ebben is részem volt a múlt évben. .........................a változás elkerülhetetlen életünkben. Az, hogy kapcsoaltaink túlélik -e a változásainkat, sok mindentől függ. Elsősorban a kapcsolat szorosságától, a szeretettől ami mögötte van, vagy már nincs mögötte, vagy nem is volt soha mögötte. Ezt fontos tisztáznunk magunkban.....megvan e az a szoros kapcsolat közöttünk ami alapot ad arra, hogy egymásban gondolkodjunk, támogatjuk -e egymást, segítjük -e egymást eléggé ehhez. Ha ez nincs, és ez nem kölcsönös, akkor ez nem az......ez csak az, hogy "ne legyek egyedül". Igen, el kell fogadnunk egymást, valóban úgy ahogyan, és amilyenek vagyunk, ez teljesen igaz, ne akarjuk megváltoztatni, mert nem lehet.......de magunkban kell éreznünk azt, hogy mindent meg kell tennünk a másikért, ami erőnkből telik,- és ez általában a másikban is a pozitív hozzáállás érzését kell, hogy kiváltsa....ha nem ott már inkább gonoszságról beszélhetünk,- vagyis magunkban kell éreznünk azt, hogy a másikért kell változnom, vagy változtatnom. Nem azért kell tennünk, mert a másik elvárja, vagy meg akarunk felelni, hanem azért, mert annyira szeretjük és tiszteljük a másikat, hogy odafigyelünk rá, hogy mi az ami neki fontos. Nem lehet öncélúan élni, csak az én életem a fontos és a másik elképzeléseit és álmait le"......". Mindenkinek vannak álmai és elképzelései, és tervei......két olyan ember, aki megfelelően érett, és kompromisszumkész, és szereti egymást (elsősorban persze párkapcsolatra gondolok, de valójában ezek szerintem mindenféle emberi kapcsolatra igazak) figyelembe kell hogy vegye a másik álmait, és tekintettel kell hogy legyen rá. Hiszen mi a legfontosabb az életben ha nem a szeretet, a szerelem, azok az emberek akik szeretnek bennünket, és akiket mi szeretünk. Mire fogunk visszaemlékezni, ha megöregszünk? A munkánkra? Lehet hogy arra is, de ott is inkább az emberi kapcsolatainkra....hogy miket hülyéskedtünk a munkatársakkal......hogy milyen bulikat csináltunk, hogy milyen hangulatban töltöttük az életünket. ERRE!!!!! Hogy voltak nehéz napjaink, amit csapatmunkával megoldottunk, és az egész egy nagy bulinak tűnt, és a munka mellett marha jól éreztük magunkat. Hiszen én is ezekre emlékszem vissza.
Itt azt látom, amit otthon sajnos nem........ami nagyon hiányzik a családokban, a kapcsolatokban, legyen akár magánélet, akár munkahely, hogy nem tudunk a másik emberrel beszélni.
Itt a legkisebb segítést is inkább háromszor megköszönik, mint egyszer sem, itt értékelik az embereket a munkahelyeken, és támogatják a magánéletben. Nem számít hogy honnan jöttél, vagy mennyi pénzed van, az számít hogy milyen ember vagy. (Általánosságban beszélek, kivételek itt is vannak, a businessben a pénz, a haszon számít, és kevés a szociális érzés.)
Óriási az adományozó hajlandóság az emberekben......sokan élnek a létminimumon, vagy segélyekből, vagy csak kevés fizetésből, de mivel a szociális háló erős, a közösségek nem engedik az embereket kihullani a hálóból.
Nem tökéletesek a szabályok, de az erős közösségi rendszer kialakította azt a hátteret, ami fenntartja az embereket a felszínen addig amíg hullámvölgyben vannak.
A változás ugyanakkor tanít, lehet hogy, azért kell változtatni, elszakadni emberektől, vagy megtalálni más embereket, mert meg kell tanulnod valamit, azért, hogy jobb legyél, hogy kész legyél arra, hogy kapcsolataidat egy magasabb szintre emeld.....!
Visszatérve a kapcsolatokra.....itt az ellenkezője van, mint Magyarországon jelenleg. Otthon nem számítanak az emberi kapcsolatok, és ha valaki megpróbál változtatni, vagyis megpróbál segíteni másoknak, annak az lesz a vége, hogy kihasználják, nemhogy megköszönnék a segítségét és visszaadnák, hanem még ő kerül rosszabb helyzetbe. Itt az ellenkezője van. Itt ha segítesz valakinek, az megköszöni, sőt jobban adja vissza. ????? Hogy is van ez? Miért is? Pedig azok is adnak, akiknek nincs olyan sok, hanem csak! normális körülmények között élnek. Miért nem tanultunk meg megköszönni dolgokat, miért nem tanultunk meg hálát adni azoknak akiknek hálát kell adnunk?
Miért nem tanultunk meg kimutatni érzelmeinket, miért nem tanultuk meg azt, hogy őszintén tudjunk beszélni egymással, és miért nem tanultuk meg hogy beszélni tudjunk egymással? Hogy ne menjenek azért tönkre a kapcsolataink, mert nem beszélünk......mert a problémák maguktól nem oldódnak meg, csak ha tudunk róla, tudatosítjuk magunkban és teszünk ellene.
Legalább a párkapcsolatokban a családokban a támogatásnak és az egymás segítésének kellene, hogy legyen szerepe, ha nem is beszélhetünk otthon közösségekről mint itt, és azok támogató erejéről.
A magyarok nagyon okosak, sokminden fontosat megtanulunk az iskolában, de a legfontosabbat, hogy hogyan kell embertársainkhoz közelednünk, nem. Az egyház sem olyan erős és nincs olyan befolyása mint itt, hogy a fiatalokat a helyes életre tanítaná, és a szülők sem tanulták meg az egymás támogatását, és szeretetét, hát hogyan adnák át a gyerekeiknek. Nem tudom hogyan kellene a helyes irányt megtalálni......és nem tudom mikor lesz az, amikor a magyarok megtalálják, de nem most az biztos.
Andrással és Líviával is beszélgettünk ezekről.......és egyben megegyeztünk, hogy majd lassan, akkor indul el kis országunkban egy tisztulási folyamat, ha már nem élünk majd a kommunizmus hamvain, -amelyből még fel- fel lobban a tűz-, és majd teret engedünk az újnak, hagyjuk, hogy aki valamit akar, az elérje. Ha azok az emberek akik külföldön éltek és dolgoztak, visszaszivárognak, és a diversitas szellemét beviszik az országba majd változunk........2o év??? Lehet hogy több?
"Most nagyon messze van tőlem a föld,
Mégis azt érzem, hogy magyar vagyok,
Keserű számnak ki mutatna cukrot?
Ki hinné még el, hogy élni akartok?"
(József Attila : Magyarok)
Mindenképpen nehéz lesz a 2oo9 év.......ha visszatérek Magyarországra azért, ha itt maradok akkor pedig azért. Kevés esélyt adok ittmaradásomnak, de az biztos, hogy nagyon fog hiányozni..
Rábízom magam a sorsomra......a hosszú állandóság után 2oo8 -tól úgy tűnik a változások következtek...-nek.
Egyet ne felejtsünk el NEVETNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SOKAT!
Ma szombaton
Ma ezidáig nyugis napom volt......remélem nem változik.....rámférne.
Ma végre van időm a blogommal foglalkozni egy kicsit, kézműveskedni, de persze a munka nem marad azért el, 5-re megyek kinyitni a hivatalt, egy újabb összejövetel miatt....amire felügyelnem kell, úgyhogy én is ott maradok. Van két középiskolás fiú....az egyik kisebb ált. isk....persze itt egy a kettő és gradeek vannak...akiket imádok, ők akarnak a haverokkal egy bulit, nem tudtam nemet mondani, végül is a hivatalban is tudok sok mindent csinálni.
Délután a 4-es csatornán Ráday Mihályra emlékeztek....érdekes volt Kanadában magyar adást nézni.......most a Braveheard-ot játszák,....elég sok skót ősökkel rendelkező kanadai él a városban.
Ma végre van időm a blogommal foglalkozni egy kicsit, kézműveskedni, de persze a munka nem marad azért el, 5-re megyek kinyitni a hivatalt, egy újabb összejövetel miatt....amire felügyelnem kell, úgyhogy én is ott maradok. Van két középiskolás fiú....az egyik kisebb ált. isk....persze itt egy a kettő és gradeek vannak...akiket imádok, ők akarnak a haverokkal egy bulit, nem tudtam nemet mondani, végül is a hivatalban is tudok sok mindent csinálni.
Délután a 4-es csatornán Ráday Mihályra emlékeztek....érdekes volt Kanadában magyar adást nézni.......most a Braveheard-ot játszák,....elég sok skót ősökkel rendelkező kanadai él a városban.
Január másodika
A legeslegjobb barátnőnél töltöttem a napom nagy részét......!
A felkelés még mindig nehezemre esik, úgyhogy inkább alszom...Liviáék tőlem kb. egy óra hosszányira laknak,... még mindig a városban. Három metróra kell átszállnom, és egy buszra, hogy eljussak hozzájuk. Igazából oké, csak mondjuk nem minden hétvégén tudja ezt az ember megcsinálni. És ha már találkozunk, akkor hosszabb időre megyek, persze az idóbeosztásunktól függ.
A délutánunk nagyon jól telt. Mindenfélét csináltunk. Én csodálatos Céline Dion ajándékokat kaptam a Santától, amit megnéztünk és meghallgattunk, és megnéztük a Mamma Miát újra DVD-n, ja meg énekeltünk mellé. Utána beszélgettünk, mindenféléről. Napokig el tudunk beszélgetni, úgyhogy ez nem volt nehéz.
A felkelés még mindig nehezemre esik, úgyhogy inkább alszom...Liviáék tőlem kb. egy óra hosszányira laknak,... még mindig a városban. Három metróra kell átszállnom, és egy buszra, hogy eljussak hozzájuk. Igazából oké, csak mondjuk nem minden hétvégén tudja ezt az ember megcsinálni. És ha már találkozunk, akkor hosszabb időre megyek, persze az idóbeosztásunktól függ.
A délutánunk nagyon jól telt. Mindenfélét csináltunk. Én csodálatos Céline Dion ajándékokat kaptam a Santától, amit megnéztünk és meghallgattunk, és megnéztük a Mamma Miát újra DVD-n, ja meg énekeltünk mellé. Utána beszélgettünk, mindenféléről. Napokig el tudunk beszélgetni, úgyhogy ez nem volt nehéz.
Szilveszter este
Nem voltunk sokan, de annál jobban éreztük magunkat!
Nagy táncosok a dél- amerikaiak......az biztos.
Este kb. 9 -től másnap fél 4-ig......hazavánszorogtam, és bedobtam magam az ágyba 4-kor.
Másnap jan. 1.-én semmi nem volt........feltakarítottunk magunk után, és egy etiópiai vacsorára voltunk hivatalosak, amit gyorsan elfogadtunk. Ruth Etiópiából remekül főz, most sem vallott szégyent.
Nagy táncosok a dél- amerikaiak......az biztos.
Este kb. 9 -től másnap fél 4-ig......hazavánszorogtam, és bedobtam magam az ágyba 4-kor.
Másnap jan. 1.-én semmi nem volt........feltakarítottunk magunk után, és egy etiópiai vacsorára voltunk hivatalosak, amit gyorsan elfogadtunk. Ruth Etiópiából remekül főz, most sem vallott szégyent.
Karácsony után
A 25.-i Karácsonyi parti után 26 -án volt egy kis szusszanásnyi időm, de mivel az egyik autónkat, a truck-ot elkérték, be kellett mennem az office-be, kinyitni és odaadni a kulcsot. Szóval nem volt zavartalan a pihenésem.
27.-én és 28.-án meghívásom volt a főnöktől, olyan ottalvós....sleepover.....nehezen indult, mert itthon hagytam minden pénzemet, de eljutottam tömegközlekedéssel a város másik végébe, ahol felvettek ismerősök...már azt fontolgattam, hogy nem is lenne érdemes elmenni, mert rosszul indul az egész, de meggyőztek, hogy menjek. Szóval elvittek.
Heather nagynénjék farmjára mentünk Kingstonba......olyan másfél óra Torontotol. Odafelé nagyon rossz időnk volt...köd, alig láttunk valamit....minden elismerésem Marknak, aki vezetett...de odaértünk. Egy igazi farm, óriási házzal, a semmi közepén......nagyon klassz. Este messziről lehetett látni valamelyik város fényeit.
Csak kívülről fényképeztem le a házat, magáért beszél. 4 emelet, nem tudom hány szoba.....? Tipikus amerikai nagy ház, amit a filmekben látunk.
Jól éreztük magunkat, megismerkedtem Heather szüleivel, és gyakorlatilag egész családjával. Rettentően kedves és vendégszeretó család. 5 testvér, akik már 6o évesek, és a szülök nem élnek, de ők nagyon szorosan tartják a kapcsolatot egymással, és így a gyerekek is egymással. Skóciából jöttek több generációval ezelőtt. A Mc Donald és Mc Klain, valamint a Fraser klán tagjai voltak az őseik.
Majdnem mindegyik testvér egyszer már volt Skóciában, és visszalátogatott a családi birtokra, ami már igazából nem az övék, de nagyon büszkék a skót történetükre, ami szerintem magyon szép. Viszont megvan az az ősi kardja Heather apjának, ami a család tulajdona volt!!!!!!!!!!!! Ez óriási szerintem! (És van skótszoknyájuk is.)
Este a családi vacsora előtt játszottunk, a vacsora után karácsonyi dalokat énekeltünk, és akik még nem kapták meg az ajándékokat kibontották.
Mindenütt aludtunk, ahol csak lehetett, kb. 3o-an aludtunk a házban....de még mindig volt hely...
Reggelre elment az áram, mert őrült szél volt az este....... Én reggel elbúcsúztam, és elhagytam a házat Markékkal, akikkel jöttem.......mivel nem volt nálam pénz, csak így tudtam visszatérni Torontoba. Majdnem hátrahagyva a mobiltelefonomat.....
Kicsit rendezetlennek tűntem, de csak fáradt voltam, de nagyon.
Vasárnap visszatérve még volt egy látogatóm, Cezar visszhozta a kocsikulcsot.
Hétfőn és kedden dolgoztam teljes időben. Szerdán szilveszter napján csak délelőtt, és utána Paolához voltam hivatalos. Illetve meghívott egészen reggelig, de nem maradtam, mert szilveszteri bulit szerveztünk az office-ban. Paola partija valójában a spanyol nyelv tudására épült.....úgyhogy nehéz lett volna maradni.....de mindent megkóstoltam, eszméletlen kaja felhozatal volt, és őrült finom kaját csinálnal a kolumbiaiak. Nagyon jó volt.....néhányat szeretnék majd megtanulni.....bár attól tartok, hogy különleges hozzávalói miatt Magyarországonezt nem lehet elkészíteni.
27.-én és 28.-án meghívásom volt a főnöktől, olyan ottalvós....sleepover.....nehezen indult, mert itthon hagytam minden pénzemet, de eljutottam tömegközlekedéssel a város másik végébe, ahol felvettek ismerősök...már azt fontolgattam, hogy nem is lenne érdemes elmenni, mert rosszul indul az egész, de meggyőztek, hogy menjek. Szóval elvittek.
Heather nagynénjék farmjára mentünk Kingstonba......olyan másfél óra Torontotol. Odafelé nagyon rossz időnk volt...köd, alig láttunk valamit....minden elismerésem Marknak, aki vezetett...de odaértünk. Egy igazi farm, óriási házzal, a semmi közepén......nagyon klassz. Este messziről lehetett látni valamelyik város fényeit.
Csak kívülről fényképeztem le a házat, magáért beszél. 4 emelet, nem tudom hány szoba.....? Tipikus amerikai nagy ház, amit a filmekben látunk.
Jól éreztük magunkat, megismerkedtem Heather szüleivel, és gyakorlatilag egész családjával. Rettentően kedves és vendégszeretó család. 5 testvér, akik már 6o évesek, és a szülök nem élnek, de ők nagyon szorosan tartják a kapcsolatot egymással, és így a gyerekek is egymással. Skóciából jöttek több generációval ezelőtt. A Mc Donald és Mc Klain, valamint a Fraser klán tagjai voltak az őseik.
Majdnem mindegyik testvér egyszer már volt Skóciában, és visszalátogatott a családi birtokra, ami már igazából nem az övék, de nagyon büszkék a skót történetükre, ami szerintem magyon szép. Viszont megvan az az ősi kardja Heather apjának, ami a család tulajdona volt!!!!!!!!!!!! Ez óriási szerintem! (És van skótszoknyájuk is.)
Este a családi vacsora előtt játszottunk, a vacsora után karácsonyi dalokat énekeltünk, és akik még nem kapták meg az ajándékokat kibontották.
Mindenütt aludtunk, ahol csak lehetett, kb. 3o-an aludtunk a házban....de még mindig volt hely...
Reggelre elment az áram, mert őrült szél volt az este....... Én reggel elbúcsúztam, és elhagytam a házat Markékkal, akikkel jöttem.......mivel nem volt nálam pénz, csak így tudtam visszatérni Torontoba. Majdnem hátrahagyva a mobiltelefonomat.....
Kicsit rendezetlennek tűntem, de csak fáradt voltam, de nagyon.
Vasárnap visszatérve még volt egy látogatóm, Cezar visszhozta a kocsikulcsot.
Hétfőn és kedden dolgoztam teljes időben. Szerdán szilveszter napján csak délelőtt, és utána Paolához voltam hivatalos. Illetve meghívott egészen reggelig, de nem maradtam, mert szilveszteri bulit szerveztünk az office-ban. Paola partija valójában a spanyol nyelv tudására épült.....úgyhogy nehéz lett volna maradni.....de mindent megkóstoltam, eszméletlen kaja felhozatal volt, és őrült finom kaját csinálnal a kolumbiaiak. Nagyon jó volt.....néhányat szeretnék majd megtanulni.....bár attól tartok, hogy különleges hozzávalói miatt Magyarországonezt nem lehet elkészíteni.
2009
NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK TELJES SZÍVEMBŐL MINDENKINEK, AKIT ISMEREK ÉS SZERETEK!!!
LEGYEN NAPFÉNYES, BOLDOG, ÉS SIKERES ÉVETEK 2009-BEN.
NEVESSETEK SOKAT, ÉS ÉLVEZZÉTEK AZ ÉLET BOLDOG PILLANATAIT, MINT A NAPSÜTÉST, A HÓESÉST, A ZENÉT, AMI A FÜLETEKBEN CSENG, ÉS NEM TUDJÁTOK FELEDNI.............
LEGYEN NAPFÉNYES, BOLDOG, ÉS SIKERES ÉVETEK 2009-BEN.
NEVESSETEK SOKAT, ÉS ÉLVEZZÉTEK AZ ÉLET BOLDOG PILLANATAIT, MINT A NAPSÜTÉST, A HÓESÉST, A ZENÉT, AMI A FÜLETEKBEN CSENG, ÉS NEM TUDJÁTOK FELEDNI.............
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)