Már vissza is jöttem...

Hát igen.....nem írtam egy ideje...ez a hatása annak ha hazatérek egy időre, mindent elfelejtek!
Pedig sok emberrel jelent ez a blog kapcsolatot, úgyhogy elnézéseteket kérem, de nehézségekbe ütközött otthon a blogírás, így inkább nem "vesződtem " vele...azt gondoltam, a 2 hét nem sok, azt valahogy csak kibírja mindenki.
A hazautam nem volt valami fényes. Lufthansával mentem, ami nem baj, de kicsik az ülései, és hát nem egészen kényelmes. Arról nem beszélve, hogy kimaradt egy éjszakám, a repülőn nem tudtam aludni, így meglehetősen meggyötörten érkeztem Budapestre egy frankfurti átszállás után, ahol mintegy 4 órát vártam a csatlakozásra hajnalban (az én órám szerint). És akkor még Szeged....Budapestről...egy véget nem érő utazásnak éreztem. Mindezek után a következő napon sem tudtam aludni, csak mintegy 2 óra hosszat, úgyhogy vaasárnapra, már meglehetősen elfáradtam.
Az otthon töltött idő nagyon szép volt...érdekes, amikor nem dolgozni mégy haza, hanem szabadságra. Buli. Megpróbáltam minden barátommal tölteni legalább egy kis időt...nem volt egyszerű! A vége felé otthon alig láttak...otthon voltam, de mégsem. De megérte...és olyan szívesen töltöttem volna több időt mindenkivel, de nehéz volt így is összehangolni.
A legjobb az az egészben, ahogy a barátaim örültek hogy láttak, ez felejthetetlen! Nagyon köszönöm Nektek, hogy velem vagytok, és hogy gondoltok rám és nem felejtettetek el, és örültök nekem, nagyon szeretlek Benneteket, és nagyon fontosak vagytok nekem!!!

A két hét gyorsan eltelt. Megpróbáltam beszerezni azokat a dolgokat, amiket kértek a többiek, hogy vigyek vissza, pl. pezsgőtablettát, Túró Rudit, könyveket.....többé kevésbé sikerült. Anyutól mákos beiglit kértem hogy süssön, mert nekem nem sikerült megcsinálni...bár kicsit kételkedtem benne, hogy be tudom hozni, de megpróbáltam.
És sikerült.
A visszautam sokkal simább volt, attól eltekintve, hogy igen korán kellett Szegedről indulni...Münchenen keresztül mentem. A müncheni reptér sokkal szimpatikusabb mint a frankfurti! Onnan Air Canadával jöttem.....ha Canadába repültök, és tudtok választani, Air Canadával gyertek.....sokkal kényelmesebb, és jobb járat mint a Lufthansa. Nagyon klassz volt! A kaja meglepően fonom volt, minden 2. órában hoztak valami ennivalót, a székek kényelmesek....csak ne üljetek az exit mellé....a vészkijáratoknál sokkal hűvösebb a hely.....én már mindent magamra vettem.
Készítettem néhány fényképet az Air Canadán prezentálásképpen.
Szóval az egyik legjobb utam volt....8 és fél óra....nem kevés...megnéztem egy filmet, olvastam, aludtam, beszélgettem a szomszéddal. Egy nagyon kedves Montreál mellett élő lány volt a szomszédom, nagyon klasszul elbeszélgettünk, Boszniában volt kirándulni....érdekes, hogy egy kanadai mit keres Boszniában, de hát őt az az ország érdekli....az biztos, hogy nem egy hagyományos nyugat európai ország...
Azt még mindig nem nagyon értem, hogy az odaúton miért megyünk fel északra, miért kerülünk, de biztosan ennek is megvan a magyarázata. Északról, a Hudson öböl felől jöttünk le, és hát olyan 594-es mph-val, 36.ooo feet magasan, és -56 és -6o F közötti hőmérsékleten. Az északi területek fentről is jól láthatóan nagyon havasak.
Andras várt a reptéren, a gép kivételesen hamarabb érkezett, a csomagjaim rendben megérkeztek, és még el sem törtek az üvegjeim. Csoda.

És megérkeztem vacsorára......reggel indultam Szegedről korai reggeli környékén, és Torontoban vacsoráztam a többiekkel.

Hogy is van ez a világ, elgondolkodtatok rajta.....hová tartunk? Ez a felgyorsult élet szép, fantasztikus, szinte sci -fi, de mi lesz ennek a vége...a világ és benne az emberiség a vesztébe rohan, vagy még mindig van hová tartanunk? Félelmetes....engem félelemmel tölt el, persze valahol jó, hiszen ott teremsz ahol akarsz, de félelmetes.

Mindenki rettenetesen örült nekem itt is, amikor meglátott! Igazán nagyon jó látni azt az őszinte örömöt, ami körbevesz itt is.

Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon hálás vagyok a sorsnak mert ilyen nagyszerű emberek vesznek körül itt is és otthon is! Nem tudom, hogy van -e még egy ember a földön aki ilyen boldog most mint én, hogy ennyi szeretetet kap és adhat. Ez a legjobb az életben, higgyétek el!
Amikor azt érzed, hogy hiányzol a családodnak, és a barátaidnak otthon is, és ide egy idegen országba visszatérve, idegen emberek között, itt is. Itt is hiányzol, és mondják is hogy nagyon hiányoztam nekik....és itt is megismerik már a nevetésem, és örülnek amikor hallják.
Én pedig örömmel nevetek mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!