A szerelem ereje

Még mindig hiszek a szerelemben, és abban az elementális erőben, ami két embert összetart tűzön - vizen, határokon át, de az élet nem mindig igazolja a reményeimet.....sőt általában nem. Talán a kapcsolatok nagyon kis hányada lehet ilyen, és az olyan párok is, akikről azt gondoltam volna, hogy összetartoznak, és nagyon jól néznek ki egymás mellett, azokkal is történik valami, lehet hogy egyik pillanatról a másikra, és vége......újra és újra az a vélemény fogalmazódik meg bennem, amit édesapám vall, hogy tudnom kell egyedül élni, és létezni, boldogulni, mert nem sok emberre számíthatok, nem sokban bízhatok. Még az is, aki ott van melletted évekig egyszerre csak eltűnhet. Ja, hát szinte valamennyien átéltük már ezt az érzést. Ha ilyenkor le lehetne ülni és megbeszélni a dolgokat, az jó lenne, de általában ilyenkor az emberek nem foglalkoznak a másikkal, csak menekülni akarnak általában egy harmadikhoz..........és képtelenség ilyenkor beszélgetni, mert nem látnak semmit.......talán egy kis idő....ami lehet év, évek elmúltával.......de talán akkor már késő rendbehozni bármit, csak konstatálni lehet a hülyeségeket, amit elkövettünk, és élni tovább valahogy, talán jobban, de talán csak a sors lehetőségeit elfogadva a helyzetbe beletörődve boldogtalanabbul.........talán később döbbenünk rá, hogy igen, vele, akkor voltam a legboldogabb, és a legjobb vele volt......és amikor erre rádöbbenünk, vajon merünk változtatni, vajon fel merjük emelni a telefont, és felhívni, és vajon be merjük vallani magunknak, és neki, hogy rosszul döntöttünk, és merünk újra kezdeni? Sok esetben azt gondolom nem. Pedig az élet csupa változás és újra kezdés, csak sokan nem olyan erősek, vagy nem bíznak magukban és az újrakezdésben!!! Sokszor gondolkodom el azon, hogy mia jobb, ha az ember kapcsolatban él, vagy egyedül van...és persze mindig az a jobb, ami nincs......ezzel mindig így vagyunk talán, ha kapcsolatban élünk, kis egyedüllétre vágyunk, ha fordítva, akkor kapcsolatra vágyunk......de persze a legjobb talán az, ha mindig a jelen helyzetet élvezzük, mert semmi sem tart örökké!!!...vagy ki tudja???
Sajnos a baráti körömben történt valami ilyesmi, ezért foglalkoztat újra a téma......

Én megvagyok, a hétvégém csendes, kivéve, hogy ma megyek az egyik kórházba -Toronto General Hospital- meglátogatni egy nagyon kedves ismerőst, akinek szívműtéte volt. Holnap pedig barátnőmmel találkozom, végre ide jön, meglátogat, hol lakom. Csinálok egy kis ebédet, és utána erre - arra......csak kedden dolgozom.

A nyár ide még mindig nem érkezett el, tavaszias az idő, de nem nagyon emelkedik a hőmérséklet 2o fok felé.
A kanadai társadalom......multiulturális......Toronto talán a leginkább mind közül, Vancouverben túlsúlyban vannak az ázsiaiak, Quebec-ben sincs ekkora népvándorlás mint itt.......
Nincs részeg ember az utcákon.....először észre sem vettem ezt a tényezőt, csak később hívták fel a figyelmem rá......aha, igen, valami differencia van......ja, itt nem kapsz mindenütt italt a boltokban, mint otthon. Vannak kifejezetten LCBO-k, akik italok forgalmazásával foglalkoznak, oda bemehetsz, és megveheted, de megnézik, hogy kit szolgálnak ki.
Nem foglalkoznak a hétköznapi emberek a politikával.....érdekes, itt nem az az első és utolsó befejező téma......inkább beszélnek a vallásról, étkezés előtt imádkoznak, utána felolvasnak a bibliából........ez nekünk nem túlságosan megszokott. Persze attól függ, hogy honnan vándoroltak be.....ha írek, vagy skótok, vagy hollandok, akkor igen, ha magyarok, akkor nem ...stb.
A szemét, annak elszállítása nálunk egy örök, mindennapos téma, mert azzal mindig történik valami. A környezetvédelem, a sport, az Usaval, Mexikoval való kapcsolatok, ezek örök témák az itt élők között....

Házilag készített müzlit csináltak a mult héten a csajok, nagyon finom, majd megszerzem a receptet, és otthon is tudom csinálni, nagyon klassz reggeli.

Ami nagyon hiányzik itt az a családon és a barátokon kívül két dolog, a nyár...akármilyen allergiás vagyok is augusztusban, és itt nem, az szörnyű, hogy nem tudok a bőrömön egy kis meleget érezni......a másik az, hogy itt nincsenek várak, kastélyok, mint Európában......ez olyan természetes otthon. Itt csak egy van, azt is egy helytartó Skóciából importálta talán 2 évszázaddal vagy 3-mal ezelőtt, ...az mondjuk magyon szép .....Casa Loma....., de semmiféle kastély......és én nagy kastélynéző vagyok.........úgyhogy már csak ezért is haza kell majd menni -válság ide vagy oda-, és bejárni Európa nagy kastélyait......Franciaországban, Németországban, eljutni Rómába, Szent Pétervárra.....stb. Szóval, nehogy azt higgyétek, hogy Kanada a legjobb....igen, sok szempontból igen. De mindenki azok van, akivel beszéltem, hogy megszerzem itt az állampolgárságot, és hazamegyek, vagy dolgozom még utána egy kicsit, és a nyugdíjas éveimhez közeledve hazatolom a biciklit, mert otthon mégis csak más......teljesen mindegy hogy honnan jöttek, így beszél az angolai, a columbiai, a magyar, stb. Még az sem zavarja őket, hogy a gyerekeik itt maradnak esetleg, mert ők már itt szocializálódtak......őszintén szólva az alapoktatás nem üti meg a magyar szintet....a felsőoktatás valószínűleg jobb, már csak az információk áradatából is kiindulva, ami itt van, vagyis a legjobb európai alapokkal itt egyetemet végezni....!


Feltettem David Cook számát, ami arról szól, hogy:

Azt mondod, menned kell, hogy megtaláld magad. Hogy más lettél, hogy nem látod arcod a tükörben. Azt mondod, hogy mégy, nincs más mondanivalód. Csak tudd, hogy én mindig itt vagyok, ha szükséged van rám, várok rád.
Hagylak elmenni, szabaddá teszlek, és amikor láttad, amit látni akarsz, amikor megtalálod magad, gyere vissza hozzám.
Csak nyugodtan, nem megyek sehova, elképzellek szél fútta hajaddal, ott tartom a dolgaidat, ahol hagytad, várok rád.
Remélem mindent megtalálsz, amit akarsz, itt leszek, hogy meglássam, hogy megtaláltad magad, gyere vissza hozzám.
Nem tudok közel jutni ha nem vagy ott, nem tudok belépni, ha nincs ott lélek, nem tudok a szemedbe nézni, nem tudlak megőrizni, ez amit neked kell megtenni.


Ez a dal számomra a helyzetet pontosan tükrözi, amikor az egyik oldalról valaki keresi önmagát egy kapcsoaltban és nem találja, és ki kell lépnie a helyzetből ahhoz, hogy megtalálja a testét, a lelkét, azt, hogy mire vágyik, hogy mit akar....sokszor ezt egy harmadik személy segítségével teszi meg, vagy

néha elhagyja a megszokott környezetét és kipróbálja magát messze, mint én tettem......de visszatér, és boldogabb lesz, mosolygósabb, mint valaha!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A másik oldalról pedig amikor a másik fél próbál vele beszélni, és kapcsolatot teremteni.....nem tudok közel jutni, ha nem vagy ott, nem tudok belépni (durva fordítás) ha nincs ott a lelked..., de nem tud, mert abban az adott élethelyzetben a másik nem nyitott a beszélgetésre, egyszerűen meg sem hallja, el sem jut hozzá.
Hát nem egyszerű.