AZ ELŐZMÉNYEK...

Nos hát igen, itt vagyok. Úgy gondoltam, hogy életem történéseit közzéteszem, betekintést engedek másnak is. Mi késztetett erre a tettre?
Én ilyen dolgokat akkor határozok el, ha életem változóban van, megváltozott.......az gondolom most is ez történik, hiszen.......

Nagyon régi, talán úgy 15 éves vágyam terjesült akkor, amikor tavaly sikerült majdnem 4 hónapot Kanadában tartózkodnom egy szakmai gyakorlaton, és a szakmámban dolgoznom. A sors úgy hozta, hogy lehetőségem volt már korábban is az USA-ba és Kanadába is utazni, de mint turista. Mindenképpen szerettem volna megtapasztalni azt, hogy milyen az az élet, amit egy "visitor" nem lát. Nagyon hálás vagyok, hogy ez sikerült, és olyan dolgokat tapasztaltam, amit sajnos csak az ért meg, aki veszi a bátorságot, a fáradtságot és megpróbál "kinn" élni. Ja, igen, olyan érdekes "kinn vagyok" élménye van az embernek ott.
Minden esetre életre szóló élmény volt, és bár rendeteget dolgoztam, de megérte. Hazatértem, de mivel nagyon megszerettek, és talán látták szakmai hozzáértésemet is, most újra megkértek, hogy töltsek náluk egy kis időt.......legalább egy évet.
Hát mostmár nem voltam benne biztos, hogy 100%-ban ezt szeretném. Amit akartam, már megkaptam.

A sors azonban úgy rendezte, hogy ne kelljen döntenem, hanem az út egyértelmű és elkerülhetetlen legyen.

Majdnem 8 év után alakult úgy, hogy "egyedül" maradtam, kapcsolatom felbomlott. Hiszen kap az ember az élettől jót és rosszat is felváltva, vagy nem? Én az átlagnál jobban vagyok érzelmes...ha megbántanak azt nehezebben heverem ki mint más, és ha meg is bocsátok látszólag, de nem tudok felejteni.....soha.....
Nem is gondoltam, hogy ennyit lehet tanulni egy ilyen válsághelyzetből, és aki nem élt át ilyen, az nem is tapasztalt. Persze azért hozzájárult ehhez egyéb más gond is, ami mind most az utóbbi majdnem egy év "terméke".

Rájöttem ez az időszak mindenkinél nehéz volt, mert az utóbbi évben a körülöttem lévő kapcsolatok fele felbomlott, a másik fele pedig olyan nehézségeken ment keresztül, amit ugyan túlélt, de lehetett volna rosszabb is ha nem olyan kitartóak.
Szóval ezek után azt gondolom, hogy a legnehezebb helyzet is megoldható, csak a párok kitartásán és az egymás iránt érzett mély! érzelmeken múlik. Sokan a könnyebb megoldást választják, kilépnek a kapcsolatból, de vajon a másik jobb lesz, vagy nemcsak az újdonság varázsát érezzük,.... és ha eltelik néhány év......az okosabbak azonban kitartanak....
Azt gondolom, ha azt az energiát, amit a vitákba, a veszekedésekbe, illetve abba ölünk, hogy mást keresünk, és mást szórakoztatunk, mással érezzük jól magunkat, a kapcsolat megmentésére fordítanánk, mindenki megmenekülne a fájdalmaktól.
Ahogy telnek az évek, nem figyelünk egymásra eléggé, nem vagyunk őszinték, azt gondoljuk, hogy a megszokás elég, azt gondoljuk, hogy nem kell megváltozni. Sajnos? nagyon is kell változni. Életünk minden szakaszában kell változni, és egy kapcsolaton belül is mindig, hogy ne hagyjuk hogy elvesszen........mindkét emberen múlik!!! Csak ne legyen késő!


Sajnos ezzel elveszett az a lehetőség is ....egy időre, vagy végleg?...., hogy saját családban gondolkodjam, így végül is úgy döntöttem, miért ne? Minden tekintetben jó a levegőváltozás, gyerünk, itt Szegeden, nem igazán történik semmi érdekes harminc néhány év után. Ha valakinek ilyen lehetősége adódik, ezt nem szabad elszalasztani, főleg ha ilyen helyzetben van mint én. Ugyan nehezítette a döntésemet az, hogy nagyon megszerettem a munkámat, amit januártól csinálok, és nagyszerű emberek vesznek körül itt is. Nagyon nagy segítséget kaptam ehhez a jelenlegi munkahelyemtől, illetve a Dékánomtól, amiért egy életre hálás vagyok neki, és nem tudom, csak remélem, hogy ezt a bizalmat vissza tudom adni.