Az indulás - érkezés

Még indulásom előtti napon is találkoztam a barátokkal, ami kicsit sirósra sikeredett....Gabitól megkaptam azokat a képeket, amiket az utóbbi időben készitettünk magunkról. Másokkal telefonon beszéltem. Az indulás előtti napok nagyon kimeritőek voltak, sokat pakoltam, takaritottam, a hosszú útra éppen elég fáradt is lettem.

27.-én reggel fél 6 kor kellett indultunk Szegedről. A gépem Düsseldorfba ment Budapestről 9.15-kor. Ez egy kis gép volt, elég bizalmatlan vagyok a kis gépekkel, de pozitivan csalódtam , azon kivül, hogy kicsi volt a hely, nem volt semmi gondunk. Egy düsseldorfi üzletember ült mellettem, akivel beszélgettünk, elmesélte, hogy élete legjobb "üzlete" az volt, hogy éveket töltött külföldön, Madridban, Los Angelesben, Párizsban dolgozott, és utána visszatért Németországba. Most a Vodafone-nál dolgozik, és üzleti ügyben volt Magyarországon is.

Düsseldorfban vártam egy keveset, kb. 1 órát, és a Toronto járat már egy kicsit más volt....több ember sokkal nagyobb Lufthansa gép. Nagyon ügyes pilótánk volt, nem éreztük azt sem hogy egyáltalán mozgunk, csak az idő múlását éreztük, és hogy újra hozzák a kaját. Sikerült egy kicsit aludnom mind a két gépen, ami nagyon jól jött tekintve a húzós napokat azt megelőzően, és a borzalommá vált allergiámat.

A repülőn egy nagyon kedves 17 éves edmontoni lány ült mellettem, akivel remekül elbeszélgettünk. Máltáról ment hazafelé, és mivel nagyon beszédes volt mindent megtudtam a családjáról, és róla. Még megmutatta a Máltán készült fényképeit is. Ő kanadai, de minden lélegzetvételében Málta iránt rajong, és ott tudná igazán elképzelni az életét. .......Bizonyára sok máltai pedig Kanadában.

Az út hosszú volt, kb. 9 óra, bár mivel aludtam egy keveset, viszonylag jól viseltem. Leszállás után persze tudtam hogy még vár rám egy megpróbáltatás a vizummal....már nem egészen a megszerzése, hanem a sorbanállás. Hát igen. Amikor már semmiféle porcikád nem kivánja procedúrát.......az immigration itt sem tökéletes......a 36 ablakból jó, ha 1/3 -anál dolgoztak....délután 4 kor, itteni idő szerint. /Otthon este 10./

Ők az CBSA - Canada Border Services Agency emberei akik úgy néznek ki, skék ruhában, golyóálló mellényben, mint a rendőrök. Megpróbálom felderiteni a redszert, azt hiszem muszáj lesz, ha meg akarom érteni a bevándorlás rendszerét maradéktalanul.

A bőröndjeim megvoltak, thanks God, az lett volna szép, ha elveszik, amire minden esély megvolt, tekintve azt, hogy már én voltam szinte az utolsó aki odaért, és a maradék böröndök már a csomagok leemelésére szolgáló szalag mellett voltak.

András várt rám a reptéren, ami már megszokott...júniusban is ő várt, szegény pedig most szabadságon van.
A főnök, Mary Jo szobáját kaptam meg. Nagyon kedves gesztus, aznap pakolták ki amikor megérkeztem.......itt sokminden kampányszerüen történik.
5 óra tájban tettem le a böröndöket, és már készültem is a vacsorára, un. "welcome- party" ami gyors pizzából, sütiből állt, és a ház lakói vettek rajta részt. Aranyos dolog volt a részükről mindenképp.
Az éjszakám könnyü volt, tekintve a hüvös időt. A nyár mint megtudtam kifejezetten a tavaszhoz hasonlitott itt. Igazán nem volt nyaruk, és végig esett az eső, szinten minden nap. Most is esik... napközben nincs hideg, de este igen. Nem vagyok allergiás! Vagyis a hangom még olyan, mintha megfáztam volna, de nem tüsszögöm halálra magam, nem viszketek, nem fáj a torkom...szóval sokkal jobb.

Ma már benne vagyok a forgatagban.....vezetői meeting van 3 tól, arra készülünk......
Minden régi arc nagyon kedvesen és örömmel üdvözöl, ami klassz.
A hétvégén már valami kis kikapcsolódást szervezünk a barátnőmmel, Liviával, ha a férje elengedi természetesen.