A hetem, hát sokminden történt, mint mindig. Volt egy összejövés....ezt kivételesen nem én szerveztem, a nagy adományozóknak tartottuk. Ügyvédeknél jártam,most majd fogorvost kell néznem...! A mexikói családnak segítettem ujra, elvittem őket kocsival a Szociális Irodába, ahol a segélyt állapítják meg. De a legjobb ma történt, az egyik családunkat elismerték menekültnek! Kolumbiaiak. Nagy örömünnep volt a házakban. Nagyon örültek a hírnek....igen, innen már egy lépés a letelepedés, gyakorlatilag csak formalitás, és utána egy - két év az állampolgárság. Van egy jövőképük mostmár.
Hogy lehet örülni egy menekült státusznak, és a közeli letelepedésnek...! Ilyenkor elgondolkodom, hogy tényleg olyan nagy dolog ez? ...Egy magyar állampolgárságnak is így örülnének? Talán nem.
Mi vagyunk az a kis nemzet, akik ugyan erőlködnek, de lassan elvesznek a semmibe. Társaink mindenütt vannak a világban, mert magyart mindenfelé lehet találni, de összetartás hiányában semmi nem történik.
Gondolom sokszor gondoltátok azt, amikor elfilozofáltam dolgokon, hogy milyen nagy okosságokat tud mondnani....de amikor a saját problémámat kellene megoldanom, akkor már nem vagyok ám ilyen okos.
Mitől leszünk bolgodok, mi az ami az élet értelmét adja? Mi az ami miatt majd azt mondhatod, hogy az életem ért valamit.
A munkám, az állampolgárságom, az autóm, a levegő amit beszívok, és egészséggel - vagy nem- tölt fel ...talán közelítek...., a barátok, a családom, a gyermekem...hogyan tudom értelmesen élvezni az életemet? Mitől leszek boldog? Valószínűleg mindenkinek más.
Az ügyvédnő mondta, hogy a munka nem számít, ne az alapján ítéljek meg semmit, és ne azt helyezzem előtérbe. Az jön és megy. Az a fontos, hogy hol van a családom, és hol érzem azt, hogy egyszerűen jól vagyok, hol akarom magam látni 5 év múlva.
És igaza van, hol akarom látni....sajnos nem látom magam .....még gyakorolnom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése