Szombatomat az office-ban töltöttem főként, a házimunkák elvégzése után. Nagy volt a forgalom, egy csoport kibérelte a nagy heyiségünket, és egy korábbi lakó is partyt szervezett a roof top-on. A roof top az épület teteje, ami egy kerthelyiségnek van kialakitva, minden fából van, rettentően jó ott lenni nyaranta vagy igy tavasszal, vagy ősszel, napfelkeltekor, vagy naplementekor. Este mosómedvék cikáznak rajta, úgyhogy félelmetes lehet, ha vki nem szereti a macikat...mármint ezeket.
Szombaton este Edna-ékhoz voltam hivatalos vacsorára, kicsit késői vacsi volt, de nagyon finom, szarvas, meg mindenféle zöldség, rizstészta, süti.....és nagyon jót beszélgettünk. Éjfél felé értem haza.
Vasárnap az egyik zimbabwei ittlakó családdal templomba mentünk......tudni illik, itt rendszeresen gyakorolják az emberek a vallásukat. Szóval látni akartam egy igazi afrikai szertartást, hogy olyan e mint a filmekben. A szertartás nem templomban volt, mert még nincs sajátjuk, hanem egy iskolában rendezik meg, de teljesen olyan mint a filmekben. Nagyon klassz volt. énekelnek, táncolnak.....többször megszólitottak bennünket - végül ketten mentünk az egyik munkatársammal - mert mi ketten voltunk csak fehérek, és üdvözöltek többször, úgyhogy nagyon kellemes volt. Délután muffint és pogácsát sütöttem. Mellékelek egy képet, bizonyitékul. Ja, és szombaton sikerült először skypolnom az otthoniakkal, a családdal kölcsönösen láttuk egymást, Gabi barátnémmal nem, de legalább hallottuk. Klassz volt.
Hétfőn nagyon kellemes napra ébredtünk, egyébként itt már hosszú ideje nagyon kellemes az idő, este hűvös van, de napközben nagyon jó, húsz körül, és állandóan süt a nap. Imádom ezt az időt, de mindenki, nem bánnánk ha nem lenne tél. Ma 4 nyelven próbáltam meg kommukálni, több kevesebb sikerrel, angolul ment a legjobban.....spanyolul is gagyogok, de több mindent értek, és megpróbáltam még franciául, és arabul. Hát azok nem sikeredtek annyira.
Este szülinapi bulit szerveztünk két itt lakó családnak, nagyon jól sikerült. Igaz nem értjük egymást, de mégis "elkommunikálgatunk".
2008. szeptember 23., kedd
2008. szeptember 18., csütörtök
A munka...
Mivel community coordinator vagyok, vagyis a feladatom lenne főként az, hogy a lakók, és a dolgozók életét szervezem, nehezen indul be, de azért már csináltunk dolgokat, és szervezünk is... Pl. születésnapok lesznek a jövő héten amit meg kell ünnepelni, aztán a kerteket kell a téli időre felkészíteni, indulnak a joga, és a nő csoportjaink, a házifeladat megoldó klub, és hát az egyebek, .....thanksgiving, halloween, és majd lassan a karácsony, ami egy nagy munka.
A mindennapi feladatok van hogy csak úgy jönnek, de sohasem unatkozunk!!!
A mindennapi feladatok van hogy csak úgy jönnek, de sohasem unatkozunk!!!
A lengyel fesztivál
A múlt hétvégén borzasztó idő volt, ha azt mondom, hogy 22 fok, az nem olyan rossz, de ha hozzáteszem, hogy volt mellé egy 85%-os páratartalom, akkor kissé másképp hangzik a dolog. Ez azt jelenti, hogy a 22 fok több mint 30, és ráadál, amint kiteszed a lábad a házból, leizzadsz. Nem kell semmit sem csinálnod hozzá......az a szerencse, hogy azért nem mindig ilyen az idő, sőt, ritkán, úgyhogy azért sokkal jobb a helyzet időjárás ügyben mint otthon. Most már napok óta gyönyörű szép napsütéses őszi idő van, 22 fok körül, de nincs pára.
Szóval a hétvégén a Lengyel Fesztiválra ugrottam el, azért volt ugrás, mert itt volt a közelben, elég közel, 5 percre onnan, ahol lakom. Imádom ezt a házat, reggelenként a nagy ablakos ebédlőből nézem kávézás közben a hatalmas fákon játszó mókusokat, akik a mi mókusaink 4-5 szörösei.
Visszatérve a fesztiválra, bemutatok néhány képet, nagyon jó volt, olyasféle mint nálunk egy ilyen buli, de ez ugye új nekem.
Ugyanezen a hétvégén volt még a Portugál, és az ukránok fesztiválja is, de azokra nem jutottam el, ssajnos. Pedig a portugál kajára kiváncsi lettem volna. Mondjuk itt is lehetett mindenfélét enni, nemcsak lengyelt, mert volt spanyol Churros, malaysiai, meg mindenféle.......
A hetek nagyon gyorsan telnek, már megint eltelt egy hét és még csak most jöttem. Lassan egy hónapja leszek itt.....mindenki a téltől tart, kíváncsi vagyok milyen lesz.
Szóval a hétvégén a Lengyel Fesztiválra ugrottam el, azért volt ugrás, mert itt volt a közelben, elég közel, 5 percre onnan, ahol lakom. Imádom ezt a házat, reggelenként a nagy ablakos ebédlőből nézem kávézás közben a hatalmas fákon játszó mókusokat, akik a mi mókusaink 4-5 szörösei.
Visszatérve a fesztiválra, bemutatok néhány képet, nagyon jó volt, olyasféle mint nálunk egy ilyen buli, de ez ugye új nekem.
Ugyanezen a hétvégén volt még a Portugál, és az ukránok fesztiválja is, de azokra nem jutottam el, ssajnos. Pedig a portugál kajára kiváncsi lettem volna. Mondjuk itt is lehetett mindenfélét enni, nemcsak lengyelt, mert volt spanyol Churros, malaysiai, meg mindenféle.......
A hetek nagyon gyorsan telnek, már megint eltelt egy hét és még csak most jöttem. Lassan egy hónapja leszek itt.....mindenki a téltől tart, kíváncsi vagyok milyen lesz.
2008. szeptember 11., csütörtök
Szerda - community night
Most ekezetek nelkul irok, nincs idom atallitani a klaviaturat, igy most ez van.....
A heten felkeszites folyt, mindent atismetelunk, es tanulunk......a legerdekesebb a szerda este volt, azaz tegnap....minden szerda este community night, azaz a csapat egyutt szervez egy kozos estet. Kirandulast, vagy filmnezest, vagy vacsorat egy erdekes helyen, vagy akarmit. Szoval tegnap a varos egyik szep helyere mentunk, Old Mill-nek nevezik a helyet.
Halaszok kedvelt helye, amint lattam, mert meg estefele is sok halasz volt a kornyeken. Van egy mesterseges gat is a folyon, es igy egy kis vizeses. Sajnos a fenykepezogepemet nem vittem, igy nem keszult kep, de majd legkozelebb. Lattunk mosomacit, madarakat, kacsakat, es kutyakat setaltato embereket.
Az estet csak az zavarta meg, hogy Andras telefonjan bejelentkezett Gustavo az Office Manager, aki bejelentette, hogy a fire alarm megszolalt, vagyis tuzet jelez az egesz epuletben es nincs senki ott, aki kikapcsolja. A tuzoltok az ajto elott allnak, es nem akarjak betorni. Szoval azonnal vissza kellett mennunk.
Mindezek utan az egyik haz lakoi - mellesleg ahol en is lakom - eltuntek ismeretlen es rejtelyes modon, ezert valsagstab kerekedett, majd minden megoldodott, es ejfelfele sikeresen tuz es eltunes nelkul zartuk az estet. ...bar addig aggodtunk egy kicsit.
Itt mivel a hazak nagy resze fabol van, a tuzjelzok beszerelesere es mukodtetesere nagy gondot forditanak. Csak annyi tortent, hogy valaki benne hagyta a sutoben a muanyag edeny, fustolni kezdett, es a tuzjelzo bekapcsolt, es nem tudtak kikapcsolni a hazbeliek.
En lassan megkezdem a munkamat....nem tudom, hogy irtam-e egyaltalan mi is az....hivatalosan Assistant director vagyok, illetve a kozossegi elet es reszben a jogi ugyekert felelos szemely. Nem lesz egyszeru munka, a heten mar csinaltam egy osszejovetelt...marmint csinaltunk a javaslatomra, amit levezettem, es jol sikerult, mindenki elvezte.
Hogy mi is tortenik kozben a varosban? A hetvegen....azt hiszem a multon, vagy a kovetkezon nem is tudom, illetve valoszinu hogy folyamatosan van a Torontoi Film Festival, ami sokakat lazba hoz, mert van egy nehany filmsztar aki eljon vagy eljott.....engem nem hozott lazba......majd a hetvegen akarok festivalra menni, illetve tobb program is van kilatasban, majd kiderul hova megyek.
A kep folyamatosan valtozik, azaz azert a tavalyiakhoz kepest tortentek valtozasok meg a kozvetlen kornyezetunkben is. A viragokrol teszek fel kepet majd, amit a sarkon a kis kinaiak arulnak...nagyon szepek, van piros napraforgojuk is.........ami zavarba hoz mindig, az a Toyota Yarisok latvanya nagyon sok van itt beloluk, es raadasul sok olyan szinu van, amilyen otthon a sajat......unk.
Ami nem valtozott, hogy megismernek meg a bankban is......es szeles mosollyal, es Hey, who came back-kel udvozolnek, ami nagyon jol esik.
Megvan a Scotiabank kartyam is........egy kartyaval tobb.
A heten felkeszites folyt, mindent atismetelunk, es tanulunk......a legerdekesebb a szerda este volt, azaz tegnap....minden szerda este community night, azaz a csapat egyutt szervez egy kozos estet. Kirandulast, vagy filmnezest, vagy vacsorat egy erdekes helyen, vagy akarmit. Szoval tegnap a varos egyik szep helyere mentunk, Old Mill-nek nevezik a helyet.
Halaszok kedvelt helye, amint lattam, mert meg estefele is sok halasz volt a kornyeken. Van egy mesterseges gat is a folyon, es igy egy kis vizeses. Sajnos a fenykepezogepemet nem vittem, igy nem keszult kep, de majd legkozelebb. Lattunk mosomacit, madarakat, kacsakat, es kutyakat setaltato embereket.
Az estet csak az zavarta meg, hogy Andras telefonjan bejelentkezett Gustavo az Office Manager, aki bejelentette, hogy a fire alarm megszolalt, vagyis tuzet jelez az egesz epuletben es nincs senki ott, aki kikapcsolja. A tuzoltok az ajto elott allnak, es nem akarjak betorni. Szoval azonnal vissza kellett mennunk.
Mindezek utan az egyik haz lakoi - mellesleg ahol en is lakom - eltuntek ismeretlen es rejtelyes modon, ezert valsagstab kerekedett, majd minden megoldodott, es ejfelfele sikeresen tuz es eltunes nelkul zartuk az estet. ...bar addig aggodtunk egy kicsit.
Itt mivel a hazak nagy resze fabol van, a tuzjelzok beszerelesere es mukodtetesere nagy gondot forditanak. Csak annyi tortent, hogy valaki benne hagyta a sutoben a muanyag edeny, fustolni kezdett, es a tuzjelzo bekapcsolt, es nem tudtak kikapcsolni a hazbeliek.
En lassan megkezdem a munkamat....nem tudom, hogy irtam-e egyaltalan mi is az....hivatalosan Assistant director vagyok, illetve a kozossegi elet es reszben a jogi ugyekert felelos szemely. Nem lesz egyszeru munka, a heten mar csinaltam egy osszejovetelt...marmint csinaltunk a javaslatomra, amit levezettem, es jol sikerult, mindenki elvezte.
Hogy mi is tortenik kozben a varosban? A hetvegen....azt hiszem a multon, vagy a kovetkezon nem is tudom, illetve valoszinu hogy folyamatosan van a Torontoi Film Festival, ami sokakat lazba hoz, mert van egy nehany filmsztar aki eljon vagy eljott.....engem nem hozott lazba......majd a hetvegen akarok festivalra menni, illetve tobb program is van kilatasban, majd kiderul hova megyek.
A kep folyamatosan valtozik, azaz azert a tavalyiakhoz kepest tortentek valtozasok meg a kozvetlen kornyezetunkben is. A viragokrol teszek fel kepet majd, amit a sarkon a kis kinaiak arulnak...nagyon szepek, van piros napraforgojuk is.........ami zavarba hoz mindig, az a Toyota Yarisok latvanya nagyon sok van itt beloluk, es raadasul sok olyan szinu van, amilyen otthon a sajat......unk.
Ami nem valtozott, hogy megismernek meg a bankban is......es szeles mosollyal, es Hey, who came back-kel udvozolnek, ami nagyon jol esik.
Megvan a Scotiabank kartyam is........egy kartyaval tobb.
2008. szeptember 7., vasárnap
Táborozás kenuzással
Nos, hát életemben először kenuztam........úgy történt, hogy szerdán táborozni indultunk, északra, kb. 3 órányira Torontotól található Bancroft. Az első napot ott töltöttük, ez a hely Mary Jo nyaralója....... annyira szép környék, hogy csak a kanadai filmekben láttam ilyet, az erdő közepén a kis házak, és körös körül hatalmas erdő dombokkal, és nagyon nagyon tiszta vizzel.
A kenuzástól egy kicsit be voltam ....., ezért a vezetőnk, Jack segitségemre volt, és kenuzott velem egy kicsit. Gyönyörü idő volt, és Kenuztam!! Két ház van, az egyik a meeting place volt, a nappali, és a fiuk alvóhelye, a másik ház a lányoké. Heten voltunk lányok, de elfértünk, hálózsákokban a földön.
Az éjszaka dermesztő hangokat hallottam, mintha farkasüvöltés lett volna, de másnap azt mondták, hogy egy fajta madárnak van hasonló hangja, az volt.
Mivel ez egy csoportösszehozó tábor volt, az estét beszélgetéssel töltöttük, hogy ki mit vár az évtől, mit vár, és mit tud adni, mármint képességekben.
Másnap innen továbbautóztunk Sanctuary North -ra, ez a hely még északabbra van, onnan indult a kenutúránk a táborhelyünkre.
A vizen egészen más "utazni" mint a kocsiban......más élmény....persze annyira nem tudtam azért még először élvezni, de nem volt rossz. Kb. 5 km-t lapátoltunk a táborhelyig. Nagyon szép folyón mentünk lefelé, ami kiszélesedett, egészen tóvá. A folyón megállva ebédeltünk.
A parton kiemeltük a kenukat, és újabb kihivás......ezen a helyen Poison Ivy van mindenfelé, ami egy kis mérgező növényt jelent. Ha hozzáér az ember, borzasztóan viszket tőle, és a bőre megdúzzad, majd a duzzanat napokig vándorol......marha jó.......szóval vigyázva lépkedtünk. A dombtetőre feljutva magamhoz ragadtam a csomagomat, bakancsot vettem fel, hogy bátrabban lépkedjek.....megjegyzem a bakancsot ezek után szombatig nem vetettem le, csak a sátorban lefekvéskor......
A táborozás nem kifejezetten az én világom, de nem volt rossz. Egy tisztáson egy kis erdészház volt a központ....nagyon érdekes volt, és körülötte vertünk tanyát. Még "fürödni" is tudtunk a folyóban. A WC-t nehezebben oldottuk meg, nem volt kellemes....nem részletezem. A sátrak kényelmesek voltak, már ha ezt a sátrakra el lehetmondani, de mindenképpen modern volt, és rengeteg hálózsákunk megakadályozott abban hogy megfázzunk. Én az első éjszaka olyan nagyot aludtam, hogy a reggeli végére ébredtem fel. A másodikon már nem annyira, mert egész éjszaka lehetett az eső kopogását hallani a sátron. Ráadásul én voltan a reggeli felelős.....so hát Istennek akkor már indultunk vissza, úgyhogy utána szombaton kipihentem magam.
A táborozás másnapját az eső egy kissé elrontotta, illetve nem is biztos hogy elrontotta, mert igy mindenki relaxált. Szombaton indultunk vissza esőben. Vissza kenuztunk S .Northra, hol esett, hol nem, majd onnan autóval Torontoba.
Ami megdöbbentett, hogy egész úton nem találkoztam egy nagyobb állattal sem, volt kis Chipmang....nem biztos, hogy ez a helyes leirása a nevének, de majd vki kijavit, egy sárga csikos kigyó, de inkább sikló, és egy hatalmas madár, ami csak itt található, a nevét később......
Medvével, vagy farkassal nem találkoztam, de szarvassal sem, itt deer-nek nevezik, pedig itt már vannak. A szarvas lábnyomát láttuk. Alvótársam Sarah, pedig minden este...később feküdt le mint én, hangos hey-jel közelitette meg a sátorhelyünket a magas fűben, mert hangokat vélt hallani egy kicsit nagyobb állattól....szóval ennyi volt az állatélményünk.
A kenuzástól egy kicsit be voltam ....., ezért a vezetőnk, Jack segitségemre volt, és kenuzott velem egy kicsit. Gyönyörü idő volt, és Kenuztam!! Két ház van, az egyik a meeting place volt, a nappali, és a fiuk alvóhelye, a másik ház a lányoké. Heten voltunk lányok, de elfértünk, hálózsákokban a földön.
Az éjszaka dermesztő hangokat hallottam, mintha farkasüvöltés lett volna, de másnap azt mondták, hogy egy fajta madárnak van hasonló hangja, az volt.
Mivel ez egy csoportösszehozó tábor volt, az estét beszélgetéssel töltöttük, hogy ki mit vár az évtől, mit vár, és mit tud adni, mármint képességekben.
Másnap innen továbbautóztunk Sanctuary North -ra, ez a hely még északabbra van, onnan indult a kenutúránk a táborhelyünkre.
A vizen egészen más "utazni" mint a kocsiban......más élmény....persze annyira nem tudtam azért még először élvezni, de nem volt rossz. Kb. 5 km-t lapátoltunk a táborhelyig. Nagyon szép folyón mentünk lefelé, ami kiszélesedett, egészen tóvá. A folyón megállva ebédeltünk.
A parton kiemeltük a kenukat, és újabb kihivás......ezen a helyen Poison Ivy van mindenfelé, ami egy kis mérgező növényt jelent. Ha hozzáér az ember, borzasztóan viszket tőle, és a bőre megdúzzad, majd a duzzanat napokig vándorol......marha jó.......szóval vigyázva lépkedtünk. A dombtetőre feljutva magamhoz ragadtam a csomagomat, bakancsot vettem fel, hogy bátrabban lépkedjek.....megjegyzem a bakancsot ezek után szombatig nem vetettem le, csak a sátorban lefekvéskor......
A táborozás nem kifejezetten az én világom, de nem volt rossz. Egy tisztáson egy kis erdészház volt a központ....nagyon érdekes volt, és körülötte vertünk tanyát. Még "fürödni" is tudtunk a folyóban. A WC-t nehezebben oldottuk meg, nem volt kellemes....nem részletezem. A sátrak kényelmesek voltak, már ha ezt a sátrakra el lehetmondani, de mindenképpen modern volt, és rengeteg hálózsákunk megakadályozott abban hogy megfázzunk. Én az első éjszaka olyan nagyot aludtam, hogy a reggeli végére ébredtem fel. A másodikon már nem annyira, mert egész éjszaka lehetett az eső kopogását hallani a sátron. Ráadásul én voltan a reggeli felelős.....so hát Istennek akkor már indultunk vissza, úgyhogy utána szombaton kipihentem magam.
A táborozás másnapját az eső egy kissé elrontotta, illetve nem is biztos hogy elrontotta, mert igy mindenki relaxált. Szombaton indultunk vissza esőben. Vissza kenuztunk S .Northra, hol esett, hol nem, majd onnan autóval Torontoba.
Ami megdöbbentett, hogy egész úton nem találkoztam egy nagyobb állattal sem, volt kis Chipmang....nem biztos, hogy ez a helyes leirása a nevének, de majd vki kijavit, egy sárga csikos kigyó, de inkább sikló, és egy hatalmas madár, ami csak itt található, a nevét később......
Medvével, vagy farkassal nem találkoztam, de szarvassal sem, itt deer-nek nevezik, pedig itt már vannak. A szarvas lábnyomát láttuk. Alvótársam Sarah, pedig minden este...később feküdt le mint én, hangos hey-jel közelitette meg a sátorhelyünket a magas fűben, mert hangokat vélt hallani egy kicsit nagyobb állattól....szóval ennyi volt az állatélményünk.
2008. szeptember 2., kedd
Egy nap a Torontói szigeten...
A hétfő itt a Labour day, vagyis a Munka ünnepe, szóval szabadnap volt, igy a barátnémmal, Liviával kimentünk a Torontói szigetre...vagyis több szigetről van szó, de egy központi sziget van, ahova az emberek ilyenkor nagy tömegben átmennek, nagyon klassz hely, mert innen csak a tavat lehet látni.....és a túlpartját nem, úgyhogy olyan, mintha a tengerparton lennénk.
Nagyon szép, kellemes idot fogtunk ki, mondjuk itt nem nagyon van több 28-30 foknál, kivéve, ha a páratartalom nagy, de ez elvétve fordul elő, és akkor is csak többnek érezzük.
A vadászrepülők az egekben, a tó kék, vitorlások és hajók rajta, idő szép.....kell ennél több, nem, csak mindig igy kellene hogy legyen.
Jött velünk Gábor is és a kislánya, aki Livia ismerőse. Gábor az 50 -hez közel jár, és két 5 éves kislánya van. A felesége 5 évvel idősebb nála, nagyon kedves ember, és nagyon érdekes dolog, hogy ilyen korban van két 5 éves lányuk, de igy jött össze, és igy is nagyon jó, mondja.
A délelőttöt a vidámparkban töltöttük, és délután pedig ketten Livivel kimentünk a partra, és csak pancsoltunk, beszélgettünk, napoztunk, és gyönyörködtünk a tóban.....fantasztikusan szép itt..!
Holnap megkezdődik a komoly munka......
Nagyon szép, kellemes idot fogtunk ki, mondjuk itt nem nagyon van több 28-30 foknál, kivéve, ha a páratartalom nagy, de ez elvétve fordul elő, és akkor is csak többnek érezzük.
A vadászrepülők az egekben, a tó kék, vitorlások és hajók rajta, idő szép.....kell ennél több, nem, csak mindig igy kellene hogy legyen.
Jött velünk Gábor is és a kislánya, aki Livia ismerőse. Gábor az 50 -hez közel jár, és két 5 éves kislánya van. A felesége 5 évvel idősebb nála, nagyon kedves ember, és nagyon érdekes dolog, hogy ilyen korban van két 5 éves lányuk, de igy jött össze, és igy is nagyon jó, mondja.
A délelőttöt a vidámparkban töltöttük, és délután pedig ketten Livivel kimentünk a partra, és csak pancsoltunk, beszélgettünk, napoztunk, és gyönyörködtünk a tóban.....fantasztikusan szép itt..!
Holnap megkezdődik a komoly munka......
Vasárnap esti fairwell party...
Vasárnap búcsúztunk el attól a venezuelai lánytól, aki a nyáron nálunk dolgozott. Minden ittlakó és más barátok is meghivást kaptak a búcsúpartira, ami jól sikerült, nagyon sok ennivalóval, ilyenkor általában grillezünk hotdog és hamburger húsokat, és mindenfélével telerakjuk a zsömléket és a kifliket. Na persze ilyenkor is mindenki hozza a saját hazai készitményét, legyen az tészta, süti, vagy zöldségek.....rendeteg kaja volt.....mindig a kajás fényképeket hagyom ki, de majd rakok fel néhány olyat is.
2008. augusztus 30., szombat
Torontói repülőnap
Ma főzőcskézésem után, amit nagyrészt meg is ettünk, óriási robajra ocsudtunk fel a beszélgetésünk közben. András szerint ma repülőnap van.....oh....újra. Úgy döntöttem, el kell mennem...igy, miután mindenki távozott, felkerekedtem, és a Lakeshore -on kötöttem ki, ami a tópart, és tanúja lehettem a repülőnap második részének....talán holnap eljutok az első részre...majd látjuk.
Kecskemét után Torontoban! Őszintén....a kecskeméti jobb volt...legalábbis most amit láttam. Tavaly jobban tetszett azitteni is.
Képeket később közlök.
Kecskemét után Torontoban! Őszintén....a kecskeméti jobb volt...legalábbis most amit láttam. Tavaly jobban tetszett azitteni is.
Képeket később közlök.
Ami kimaradt...és, mint a moziban...
Itt azért rendesen történnek az események az emberrel, és előfordul, hogy egy - két dolgot elfelejtek leirni.
Szóval...már azzal fogadtak, az első, második napon, hogy megváltoztak a bevándorlási jogszabályok ám, és most már aki 2 évig itt dolgozik legálisan, beadhatja a letelepedését, minden további papir nélkül, vagyis nem kell semmiféle mellékes nagy vagyont felmutatnia.....hát elgondolkodtató változás...
Szóval pénteken este érdekes dolog történt... a "központból hazatérve" a Dundas West-re, a Price Chopper-be akartam betérni venni apróságokat, hogy az éhenhalást elkerüljem...ez vicc volt...ott nem tartok, ne aggódjon senki.. a bolt előtt nagy tömeg, és mire odaértem, megérkezik a rendőrautó is. Kérdezgetem mi történt, kiderült, hogy egy fickó az eladót megütötte, de valahogy úgy sikerült, hogy az rosszul lett, elájult, és feküdt a földön. Közben egy tüzoltó autó is megérkezett, és akkor már az egyik rendőr próbálta újraéleszteni az eladót.....azután a tüzoltók vették át, a verekedős fickó közben a rendőrautóba került, nagy "fuck you"-zások közben...és időközben megérkezett még 2 rendőrautó, és 2 mentő is. A fickót nem tudták még akkor sem újraéleszteni, amikor nagy erőfeszitések árán beletették azegyik mentőautóba, mert meglehetősen kövér volt. Ezt onnan tudom, hogy mindent láttunk, mert a bolt ajtaja átlátszó volt, és mögötte történt minden. A feje már lila volt, a rendőr még az elején azt mondta, hogy lehet hogy szivroham...sajnos nem tudtuk meg, hogy túlélte -e. Az biztos hogy nagy készenlét volt, a rendőrök biztositották a mentő útját, beálltak a kereszteződésekbe.
Szóval mint a moziban...
Szóval...már azzal fogadtak, az első, második napon, hogy megváltoztak a bevándorlási jogszabályok ám, és most már aki 2 évig itt dolgozik legálisan, beadhatja a letelepedését, minden további papir nélkül, vagyis nem kell semmiféle mellékes nagy vagyont felmutatnia.....hát elgondolkodtató változás...
Szóval pénteken este érdekes dolog történt... a "központból hazatérve" a Dundas West-re, a Price Chopper-be akartam betérni venni apróságokat, hogy az éhenhalást elkerüljem...ez vicc volt...ott nem tartok, ne aggódjon senki.. a bolt előtt nagy tömeg, és mire odaértem, megérkezik a rendőrautó is. Kérdezgetem mi történt, kiderült, hogy egy fickó az eladót megütötte, de valahogy úgy sikerült, hogy az rosszul lett, elájult, és feküdt a földön. Közben egy tüzoltó autó is megérkezett, és akkor már az egyik rendőr próbálta újraéleszteni az eladót.....azután a tüzoltók vették át, a verekedős fickó közben a rendőrautóba került, nagy "fuck you"-zások közben...és időközben megérkezett még 2 rendőrautó, és 2 mentő is. A fickót nem tudták még akkor sem újraéleszteni, amikor nagy erőfeszitések árán beletették azegyik mentőautóba, mert meglehetősen kövér volt. Ezt onnan tudom, hogy mindent láttunk, mert a bolt ajtaja átlátszó volt, és mögötte történt minden. A feje már lila volt, a rendőr még az elején azt mondta, hogy lehet hogy szivroham...sajnos nem tudtuk meg, hogy túlélte -e. Az biztos hogy nagy készenlét volt, a rendőrök biztositották a mentő útját, beálltak a kereszteződésekbe.
Szóval mint a moziban...
2008. augusztus 29., péntek
Máris
Már a tegnapi napon meglehetősen sok megbeszélnivalóval kezdtünk. Délelőtt 10 től délután 5 -ig, majd afrikai vacsorára voltunk hivatalosak többen a csoportból. De mivel meglátogattuk a lakókat, lehetőségem volt megkóstolni egy kis arab ételt, és columbiai édességet. Az arab a szőlőlevélbe csomagolt rizses dolog volt csirkével, nagyon finom volt, a columbiai édesség pedig kukoricás valami, ami egybe volt sütve, barnacukorral, de az is nagyon- nagyon jó volt. Remélem megkapom a receptjét.
Azt gondolnátok, hogy itt nem lehet olyan dolgokat venni mint otthon? Dehogynem, pl. savanyúkáposzta is van, vagy ajvár.....stb.
Azt gondolnátok, hogy itt nem lehet olyan dolgokat venni mint otthon? Dehogynem, pl. savanyúkáposzta is van, vagy ajvár.....stb.
2008. augusztus 28., csütörtök
Az indulás - érkezés
Még indulásom előtti napon is találkoztam a barátokkal, ami kicsit sirósra sikeredett....Gabitól megkaptam azokat a képeket, amiket az utóbbi időben készitettünk magunkról. Másokkal telefonon beszéltem. Az indulás előtti napok nagyon kimeritőek voltak, sokat pakoltam, takaritottam, a hosszú útra éppen elég fáradt is lettem.
27.-én reggel fél 6 kor kellett indultunk Szegedről. A gépem Düsseldorfba ment Budapestről 9.15-kor. Ez egy kis gép volt, elég bizalmatlan vagyok a kis gépekkel, de pozitivan csalódtam , azon kivül, hogy kicsi volt a hely, nem volt semmi gondunk. Egy düsseldorfi üzletember ült mellettem, akivel beszélgettünk, elmesélte, hogy élete legjobb "üzlete" az volt, hogy éveket töltött külföldön, Madridban, Los Angelesben, Párizsban dolgozott, és utána visszatért Németországba. Most a Vodafone-nál dolgozik, és üzleti ügyben volt Magyarországon is.
Düsseldorfban vártam egy keveset, kb. 1 órát, és a Toronto járat már egy kicsit más volt....több ember sokkal nagyobb Lufthansa gép. Nagyon ügyes pilótánk volt, nem éreztük azt sem hogy egyáltalán mozgunk, csak az idő múlását éreztük, és hogy újra hozzák a kaját. Sikerült egy kicsit aludnom mind a két gépen, ami nagyon jól jött tekintve a húzós napokat azt megelőzően, és a borzalommá vált allergiámat.
A repülőn egy nagyon kedves 17 éves edmontoni lány ült mellettem, akivel remekül elbeszélgettünk. Máltáról ment hazafelé, és mivel nagyon beszédes volt mindent megtudtam a családjáról, és róla. Még megmutatta a Máltán készült fényképeit is. Ő kanadai, de minden lélegzetvételében Málta iránt rajong, és ott tudná igazán elképzelni az életét. .......Bizonyára sok máltai pedig Kanadában.
Az út hosszú volt, kb. 9 óra, bár mivel aludtam egy keveset, viszonylag jól viseltem. Leszállás után persze tudtam hogy még vár rám egy megpróbáltatás a vizummal....már nem egészen a megszerzése, hanem a sorbanállás. Hát igen. Amikor már semmiféle porcikád nem kivánja procedúrát.......az immigration itt sem tökéletes......a 36 ablakból jó, ha 1/3 -anál dolgoztak....délután 4 kor, itteni idő szerint. /Otthon este 10./
Ők az CBSA - Canada Border Services Agency emberei akik úgy néznek ki, skék ruhában, golyóálló mellényben, mint a rendőrök. Megpróbálom felderiteni a redszert, azt hiszem muszáj lesz, ha meg akarom érteni a bevándorlás rendszerét maradéktalanul.
A bőröndjeim megvoltak, thanks God, az lett volna szép, ha elveszik, amire minden esély megvolt, tekintve azt, hogy már én voltam szinte az utolsó aki odaért, és a maradék böröndök már a csomagok leemelésére szolgáló szalag mellett voltak.
András várt rám a reptéren, ami már megszokott...júniusban is ő várt, szegény pedig most szabadságon van.
A főnök, Mary Jo szobáját kaptam meg. Nagyon kedves gesztus, aznap pakolták ki amikor megérkeztem.......itt sokminden kampányszerüen történik.
5 óra tájban tettem le a böröndöket, és már készültem is a vacsorára, un. "welcome- party" ami gyors pizzából, sütiből állt, és a ház lakói vettek rajta részt. Aranyos dolog volt a részükről mindenképp.
Az éjszakám könnyü volt, tekintve a hüvös időt. A nyár mint megtudtam kifejezetten a tavaszhoz hasonlitott itt. Igazán nem volt nyaruk, és végig esett az eső, szinten minden nap. Most is esik... napközben nincs hideg, de este igen. Nem vagyok allergiás! Vagyis a hangom még olyan, mintha megfáztam volna, de nem tüsszögöm halálra magam, nem viszketek, nem fáj a torkom...szóval sokkal jobb.
Ma már benne vagyok a forgatagban.....vezetői meeting van 3 tól, arra készülünk......
Minden régi arc nagyon kedvesen és örömmel üdvözöl, ami klassz.
A hétvégén már valami kis kikapcsolódást szervezünk a barátnőmmel, Liviával, ha a férje elengedi természetesen.
27.-én reggel fél 6 kor kellett indultunk Szegedről. A gépem Düsseldorfba ment Budapestről 9.15-kor. Ez egy kis gép volt, elég bizalmatlan vagyok a kis gépekkel, de pozitivan csalódtam , azon kivül, hogy kicsi volt a hely, nem volt semmi gondunk. Egy düsseldorfi üzletember ült mellettem, akivel beszélgettünk, elmesélte, hogy élete legjobb "üzlete" az volt, hogy éveket töltött külföldön, Madridban, Los Angelesben, Párizsban dolgozott, és utána visszatért Németországba. Most a Vodafone-nál dolgozik, és üzleti ügyben volt Magyarországon is.
Düsseldorfban vártam egy keveset, kb. 1 órát, és a Toronto járat már egy kicsit más volt....több ember sokkal nagyobb Lufthansa gép. Nagyon ügyes pilótánk volt, nem éreztük azt sem hogy egyáltalán mozgunk, csak az idő múlását éreztük, és hogy újra hozzák a kaját. Sikerült egy kicsit aludnom mind a két gépen, ami nagyon jól jött tekintve a húzós napokat azt megelőzően, és a borzalommá vált allergiámat.
A repülőn egy nagyon kedves 17 éves edmontoni lány ült mellettem, akivel remekül elbeszélgettünk. Máltáról ment hazafelé, és mivel nagyon beszédes volt mindent megtudtam a családjáról, és róla. Még megmutatta a Máltán készült fényképeit is. Ő kanadai, de minden lélegzetvételében Málta iránt rajong, és ott tudná igazán elképzelni az életét. .......Bizonyára sok máltai pedig Kanadában.
Az út hosszú volt, kb. 9 óra, bár mivel aludtam egy keveset, viszonylag jól viseltem. Leszállás után persze tudtam hogy még vár rám egy megpróbáltatás a vizummal....már nem egészen a megszerzése, hanem a sorbanállás. Hát igen. Amikor már semmiféle porcikád nem kivánja procedúrát.......az immigration itt sem tökéletes......a 36 ablakból jó, ha 1/3 -anál dolgoztak....délután 4 kor, itteni idő szerint. /Otthon este 10./
Ők az CBSA - Canada Border Services Agency emberei akik úgy néznek ki, skék ruhában, golyóálló mellényben, mint a rendőrök. Megpróbálom felderiteni a redszert, azt hiszem muszáj lesz, ha meg akarom érteni a bevándorlás rendszerét maradéktalanul.
A bőröndjeim megvoltak, thanks God, az lett volna szép, ha elveszik, amire minden esély megvolt, tekintve azt, hogy már én voltam szinte az utolsó aki odaért, és a maradék böröndök már a csomagok leemelésére szolgáló szalag mellett voltak.
András várt rám a reptéren, ami már megszokott...júniusban is ő várt, szegény pedig most szabadságon van.
A főnök, Mary Jo szobáját kaptam meg. Nagyon kedves gesztus, aznap pakolták ki amikor megérkeztem.......itt sokminden kampányszerüen történik.
5 óra tájban tettem le a böröndöket, és már készültem is a vacsorára, un. "welcome- party" ami gyors pizzából, sütiből állt, és a ház lakói vettek rajta részt. Aranyos dolog volt a részükről mindenképp.
Az éjszakám könnyü volt, tekintve a hüvös időt. A nyár mint megtudtam kifejezetten a tavaszhoz hasonlitott itt. Igazán nem volt nyaruk, és végig esett az eső, szinten minden nap. Most is esik... napközben nincs hideg, de este igen. Nem vagyok allergiás! Vagyis a hangom még olyan, mintha megfáztam volna, de nem tüsszögöm halálra magam, nem viszketek, nem fáj a torkom...szóval sokkal jobb.
Ma már benne vagyok a forgatagban.....vezetői meeting van 3 tól, arra készülünk......
Minden régi arc nagyon kedvesen és örömmel üdvözöl, ami klassz.
A hétvégén már valami kis kikapcsolódást szervezünk a barátnőmmel, Liviával, ha a férje elengedi természetesen.
2008. augusztus 18., hétfő
Kecskeméti repülőnap
A hétvégén a Kecskeméti repülőnapon voltam egy nagyon jó társasággal. Nagy élmény, nagyon élveztük.
Mindig rá kell ébredni, hogy hatalmas találmány ez a repülőgép, és amilyen trükköket meg lehet csinálni ezekkel a gépekkel az valóban lenyűgöző. Hátborzongató hangja van az F-16, F-18-asoknak, a Migeknek, vagy akár az Eurofighter-nek. Rengetegen voltak, a hírek szerint közel 50.000 ember szombaton, de mivel nagyon nagy a terület, mégsem éreztük zsúfoltnak.
Egy gép hiányzott, a Lopakodó......volt olyan szerencsém, hogy Észak - Amerikában láthattam. Őrület.
Érdemes egyszer ellátogatni Kecskemétre a repülőnapra, vagy aki teheti Észak - Amerikába egy repülőnapra!
Mindig rá kell ébredni, hogy hatalmas találmány ez a repülőgép, és amilyen trükköket meg lehet csinálni ezekkel a gépekkel az valóban lenyűgöző. Hátborzongató hangja van az F-16, F-18-asoknak, a Migeknek, vagy akár az Eurofighter-nek. Rengetegen voltak, a hírek szerint közel 50.000 ember szombaton, de mivel nagyon nagy a terület, mégsem éreztük zsúfoltnak.
Egy gép hiányzott, a Lopakodó......volt olyan szerencsém, hogy Észak - Amerikában láthattam. Őrület.
Érdemes egyszer ellátogatni Kecskemétre a repülőnapra, vagy aki teheti Észak - Amerikába egy repülőnapra!
2008. augusztus 15., péntek
Nagyon készülsz? Izgulsz?
Mindenki ezt kérdezi.......
nem.......csak a szükséges dolgokban készülök.......vízum, repjegy.....
Bécsben voltam augusztus elején a vízum miatt...közben útbaejtettem Nádasladányt...gyönyörű, mindenki nézze meg!..., és próbálom a legolcsóbb repjegyet megszerezni ami nem könnyű, lévén, hogy kevés az időm.
Sőt, ahogy elérkezik az idő, egyre kevesebb kedvem van menni.........de mostmár nincs visszaút!
Az utóbbi.....több mint fél évben....nagyon sokat segítettek azok az emberek körülöttem, akiket remélem, a barátaimnak mondhatok, volt és jelenlegi munkatársaim. Sokat segítettünk egymás lelki életének helyreállításában, és ez sem könnyíti meg az utazásomat....nehéz lesz őket itthagyni.
A családomról nem szólok, hisz az természetes, hogy ők is fognak hiányozni, de mi mindig ott leszünk egymásnak, és ennyi távollét néha kell.
Fontos a távollét, hogy tudjuk értékelni egymást, hogy érezzük az űrt, amit a másik ember hiánya okoz.....vagy nem okoz?......legyen az barátság, szerelem vagy család.
Hiányozzatok egymásnak!
nem.......csak a szükséges dolgokban készülök.......vízum, repjegy.....
Bécsben voltam augusztus elején a vízum miatt...közben útbaejtettem Nádasladányt...gyönyörű, mindenki nézze meg!..., és próbálom a legolcsóbb repjegyet megszerezni ami nem könnyű, lévén, hogy kevés az időm.
Sőt, ahogy elérkezik az idő, egyre kevesebb kedvem van menni.........de mostmár nincs visszaút!
Az utóbbi.....több mint fél évben....nagyon sokat segítettek azok az emberek körülöttem, akiket remélem, a barátaimnak mondhatok, volt és jelenlegi munkatársaim. Sokat segítettünk egymás lelki életének helyreállításában, és ez sem könnyíti meg az utazásomat....nehéz lesz őket itthagyni.
A családomról nem szólok, hisz az természetes, hogy ők is fognak hiányozni, de mi mindig ott leszünk egymásnak, és ennyi távollét néha kell.
Fontos a távollét, hogy tudjuk értékelni egymást, hogy érezzük az űrt, amit a másik ember hiánya okoz.....vagy nem okoz?......legyen az barátság, szerelem vagy család.
Hiányozzatok egymásnak!
2008. augusztus 11., hétfő
AZ ELŐZMÉNYEK...
Nos hát igen, itt vagyok. Úgy gondoltam, hogy életem történéseit közzéteszem, betekintést engedek másnak is. Mi késztetett erre a tettre?
Én ilyen dolgokat akkor határozok el, ha életem változóban van, megváltozott.......az gondolom most is ez történik, hiszen.......
Nagyon régi, talán úgy 15 éves vágyam terjesült akkor, amikor tavaly sikerült majdnem 4 hónapot Kanadában tartózkodnom egy szakmai gyakorlaton, és a szakmámban dolgoznom. A sors úgy hozta, hogy lehetőségem volt már korábban is az USA-ba és Kanadába is utazni, de mint turista. Mindenképpen szerettem volna megtapasztalni azt, hogy milyen az az élet, amit egy "visitor" nem lát. Nagyon hálás vagyok, hogy ez sikerült, és olyan dolgokat tapasztaltam, amit sajnos csak az ért meg, aki veszi a bátorságot, a fáradtságot és megpróbál "kinn" élni. Ja, igen, olyan érdekes "kinn vagyok" élménye van az embernek ott.
Minden esetre életre szóló élmény volt, és bár rendeteget dolgoztam, de megérte. Hazatértem, de mivel nagyon megszerettek, és talán látták szakmai hozzáértésemet is, most újra megkértek, hogy töltsek náluk egy kis időt.......legalább egy évet.
Hát mostmár nem voltam benne biztos, hogy 100%-ban ezt szeretném. Amit akartam, már megkaptam.
A sors azonban úgy rendezte, hogy ne kelljen döntenem, hanem az út egyértelmű és elkerülhetetlen legyen.
Majdnem 8 év után alakult úgy, hogy "egyedül" maradtam, kapcsolatom felbomlott. Hiszen kap az ember az élettől jót és rosszat is felváltva, vagy nem? Én az átlagnál jobban vagyok érzelmes...ha megbántanak azt nehezebben heverem ki mint más, és ha meg is bocsátok látszólag, de nem tudok felejteni.....soha.....
Nem is gondoltam, hogy ennyit lehet tanulni egy ilyen válsághelyzetből, és aki nem élt át ilyen, az nem is tapasztalt. Persze azért hozzájárult ehhez egyéb más gond is, ami mind most az utóbbi majdnem egy év "terméke".
Rájöttem ez az időszak mindenkinél nehéz volt, mert az utóbbi évben a körülöttem lévő kapcsolatok fele felbomlott, a másik fele pedig olyan nehézségeken ment keresztül, amit ugyan túlélt, de lehetett volna rosszabb is ha nem olyan kitartóak.
Szóval ezek után azt gondolom, hogy a legnehezebb helyzet is megoldható, csak a párok kitartásán és az egymás iránt érzett mély! érzelmeken múlik. Sokan a könnyebb megoldást választják, kilépnek a kapcsolatból, de vajon a másik jobb lesz, vagy nemcsak az újdonság varázsát érezzük,.... és ha eltelik néhány év......az okosabbak azonban kitartanak....
Azt gondolom, ha azt az energiát, amit a vitákba, a veszekedésekbe, illetve abba ölünk, hogy mást keresünk, és mást szórakoztatunk, mással érezzük jól magunkat, a kapcsolat megmentésére fordítanánk, mindenki megmenekülne a fájdalmaktól.
Ahogy telnek az évek, nem figyelünk egymásra eléggé, nem vagyunk őszinték, azt gondoljuk, hogy a megszokás elég, azt gondoljuk, hogy nem kell megváltozni. Sajnos? nagyon is kell változni. Életünk minden szakaszában kell változni, és egy kapcsolaton belül is mindig, hogy ne hagyjuk hogy elvesszen........mindkét emberen múlik!!! Csak ne legyen késő!
Sajnos ezzel elveszett az a lehetőség is ....egy időre, vagy végleg?...., hogy saját családban gondolkodjam, így végül is úgy döntöttem, miért ne? Minden tekintetben jó a levegőváltozás, gyerünk, itt Szegeden, nem igazán történik semmi érdekes harminc néhány év után. Ha valakinek ilyen lehetősége adódik, ezt nem szabad elszalasztani, főleg ha ilyen helyzetben van mint én. Ugyan nehezítette a döntésemet az, hogy nagyon megszerettem a munkámat, amit januártól csinálok, és nagyszerű emberek vesznek körül itt is. Nagyon nagy segítséget kaptam ehhez a jelenlegi munkahelyemtől, illetve a Dékánomtól, amiért egy életre hálás vagyok neki, és nem tudom, csak remélem, hogy ezt a bizalmat vissza tudom adni.
Én ilyen dolgokat akkor határozok el, ha életem változóban van, megváltozott.......az gondolom most is ez történik, hiszen.......
Nagyon régi, talán úgy 15 éves vágyam terjesült akkor, amikor tavaly sikerült majdnem 4 hónapot Kanadában tartózkodnom egy szakmai gyakorlaton, és a szakmámban dolgoznom. A sors úgy hozta, hogy lehetőségem volt már korábban is az USA-ba és Kanadába is utazni, de mint turista. Mindenképpen szerettem volna megtapasztalni azt, hogy milyen az az élet, amit egy "visitor" nem lát. Nagyon hálás vagyok, hogy ez sikerült, és olyan dolgokat tapasztaltam, amit sajnos csak az ért meg, aki veszi a bátorságot, a fáradtságot és megpróbál "kinn" élni. Ja, igen, olyan érdekes "kinn vagyok" élménye van az embernek ott.
Minden esetre életre szóló élmény volt, és bár rendeteget dolgoztam, de megérte. Hazatértem, de mivel nagyon megszerettek, és talán látták szakmai hozzáértésemet is, most újra megkértek, hogy töltsek náluk egy kis időt.......legalább egy évet.
Hát mostmár nem voltam benne biztos, hogy 100%-ban ezt szeretném. Amit akartam, már megkaptam.
A sors azonban úgy rendezte, hogy ne kelljen döntenem, hanem az út egyértelmű és elkerülhetetlen legyen.
Majdnem 8 év után alakult úgy, hogy "egyedül" maradtam, kapcsolatom felbomlott. Hiszen kap az ember az élettől jót és rosszat is felváltva, vagy nem? Én az átlagnál jobban vagyok érzelmes...ha megbántanak azt nehezebben heverem ki mint más, és ha meg is bocsátok látszólag, de nem tudok felejteni.....soha.....
Nem is gondoltam, hogy ennyit lehet tanulni egy ilyen válsághelyzetből, és aki nem élt át ilyen, az nem is tapasztalt. Persze azért hozzájárult ehhez egyéb más gond is, ami mind most az utóbbi majdnem egy év "terméke".
Rájöttem ez az időszak mindenkinél nehéz volt, mert az utóbbi évben a körülöttem lévő kapcsolatok fele felbomlott, a másik fele pedig olyan nehézségeken ment keresztül, amit ugyan túlélt, de lehetett volna rosszabb is ha nem olyan kitartóak.
Szóval ezek után azt gondolom, hogy a legnehezebb helyzet is megoldható, csak a párok kitartásán és az egymás iránt érzett mély! érzelmeken múlik. Sokan a könnyebb megoldást választják, kilépnek a kapcsolatból, de vajon a másik jobb lesz, vagy nemcsak az újdonság varázsát érezzük,.... és ha eltelik néhány év......az okosabbak azonban kitartanak....
Azt gondolom, ha azt az energiát, amit a vitákba, a veszekedésekbe, illetve abba ölünk, hogy mást keresünk, és mást szórakoztatunk, mással érezzük jól magunkat, a kapcsolat megmentésére fordítanánk, mindenki megmenekülne a fájdalmaktól.
Ahogy telnek az évek, nem figyelünk egymásra eléggé, nem vagyunk őszinték, azt gondoljuk, hogy a megszokás elég, azt gondoljuk, hogy nem kell megváltozni. Sajnos? nagyon is kell változni. Életünk minden szakaszában kell változni, és egy kapcsolaton belül is mindig, hogy ne hagyjuk hogy elvesszen........mindkét emberen múlik!!! Csak ne legyen késő!
Sajnos ezzel elveszett az a lehetőség is ....egy időre, vagy végleg?...., hogy saját családban gondolkodjam, így végül is úgy döntöttem, miért ne? Minden tekintetben jó a levegőváltozás, gyerünk, itt Szegeden, nem igazán történik semmi érdekes harminc néhány év után. Ha valakinek ilyen lehetősége adódik, ezt nem szabad elszalasztani, főleg ha ilyen helyzetben van mint én. Ugyan nehezítette a döntésemet az, hogy nagyon megszerettem a munkámat, amit januártól csinálok, és nagyszerű emberek vesznek körül itt is. Nagyon nagy segítséget kaptam ehhez a jelenlegi munkahelyemtől, illetve a Dékánomtól, amiért egy életre hálás vagyok neki, és nem tudom, csak remélem, hogy ezt a bizalmat vissza tudom adni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)