Board meeting

Azért hogy ne legyen teljesen felelősségmentes az életem itt, minden hónapban írnom kell egy report-ot a Vezetőségi Tanácsnak. Megírni az előző havi eseményeket, és mellesleg kiegészíteni az ülésen, és a kérdésekre válaszolni. Ma ez történt. Kezdetben nem volt egyszerű még megírni sem, nemhogy ott szorongani arra várva, hogy milyen számonkérő kérdéseket tesz fel a meglehetősen elit vezetőség. De igazán szerencsés vagyok ebben is, nagyon segítőkészen és érdeklődően állnak a helyzetemhez, és ez nagyon megnyugtató volt, és az ma is.

Országinformációk

Ma délelőtt és tegnap délután is a Menekültügyi Jogászok között voltam...ott önkénteskedem..., ma délután pedig a Torontoi Egyetemen volt egy országinfos előadás Burundiról az 1972 menekülésről és Grúziáról. Jó volt.
Nagyon jó itt, és tényleg rengeteg lehetőség van. Ha tudsz egy néhány nyelvet akkor még az sem kell, hogy szakmád legyen, boldogulsz. Szerintem egy néhány év elteltével még akár menekültügyi ügyintéző is lehetnék itt, mint otthon voltam......csak azt a néhány évet kellene kibírni.
Ja, hát persze nem éhezem, vagy nem arról van szó, hogy nehéz kibírni, csak egyedül vagy...pedig én még azt sem mondhatom, hogy igazán egyedül vagyok, mert egy remek közösségbe kerültem, akiket nagyon szeretek, és ők is engem, és hát az egyik legjobb barátnőm is itt van, de mégis, egyedül vagyok, és hát egy idő után ez a dolog még jobban felerősödik biztosan. Ha valaki lenne itt hozzámtartozó, más lenne azért hosszabb távon a dolog, így azért nem egyszerű. Azt látom, hogy akinek nincsenek itt hozzátartozói, férj, feleség, barát, barátnő, szülők, vagy esetleg nem találnak itt valakit - nem egyszerű itt sem találni valakit-, előbb- utóbb hazamennek. Ha van itt vkid, az egészen más, akkor nagyon boldog lehetsz, még akkor is ha a család többi része otthon van, mert van akivel megoszd az érzéseidet.
Azt mondták itt a lányok, a kollégáim, hogy ők fognák magukat, és bejárnák Kanadát helyemben...igen, én is, de én már sokat utaztam egyedül is, és igaz, hogy egy nagy vágyam, hogy keresztül utazzam Kanadát innen Vancouverig, de egyedül nem mennék. Annak van értelme, hogy vagy életem párjával osszam meg ezt az érzést, de legalábbis a hugommal tudnám még elképzelni, hogy elmegyek....persze neki van egy párja, úgyhogy így marad az a variáció, hogy megvárom azt, aki "el akar velem jönni".

Szóval jó itt, higgyétek el, és valójában stresszmentes az élet. Tényleg.....dolgozni kell, keményen, de nem zakatolnak a hülyeségek a munka után a fejedben, és nyugodtan foglalkozhatsz a családoddal, a szabadidőddel. Annyira szeretném, ha az én szememmel tudnátok látni, velem érezni, de sajnos ez nem egyszerű.

BARÁTAIM, ÉLETEM EGYIK LEGNEHEZEBB DÖNTÉSE ELŐTT FOGOK ÁLLNI HAMAROSAN, KÉRLEK SEGÍTSETEK LÉLEKBEN!

Hát igen...

Szóval hiába a tapasztalat, az ember csinál hülyeséget...amikor az usa határ közelébe megy útlevél nélkül........nem mondom el a részleteket, de szó szerint áttévedtünk a határon útlevél nélkül...két magyar. Szép volt.....semmi szándékunk nem volt a határ közelébe menni, de mégis így történt......hiába tudom...illetve lehet hogy csak erősen gondolom..., hogy otthon hogyan történik a kiutasított személy átadása, ez nem azt jelenti, hogy itt is tudom. Semmi nem ugyanaz. Na mindegy. Szegény párát letettük, ő már jó helyen van....de volt idegeskedés miatta is, hogy ne csukják be......Kisebb körök után visszakerültünk Kanadába, de kalandos volt.

A határ

Ma munka után még meg kellett csináljam a holnapi ebédet-......anyu, a tejszínes csirkét csináltam!...bár tejjel leginkább is...az volt....anyu egyébként csak segítséggel olvassa a blogomat, de skypolni már kitűnően tud egyedül is......,- mert holnap korán reggel a kanadai -usa határhoz megyünk átadni egy emberkét. Illetve nem mi adjuk át, mert nem vagyunk hatóság, de elkísérjük utolsó útjára Kanadában.

A tavasz

Ma gyönyörű tavasz volt. Meleg, és ragyogó napsütés, úgyhogy nem lehetett a szobában maradni. Menni kellett....kimentem a High Parkba és a tóhoz, nagyon klassz volt, ahogy lehet látni a tavasz közelségét végre a hosszú tél után.
Este elmentem futni, végre először a hosszú tél után!

Azt mondták a lányok itt először, amikor mondtam nekik, hogy én ilyen hagyományőrző vagyok mindenben, ha egy valamit vagy valakit megszeretek, akkor nem tudom elengedni, ragaszkodom hozzá. Szóval azt mondták, hogy pedig ez nem jó, a változtatás szükséges, és ennek jegyében leszoktattak az egyetlen joghurtról amit itt szerettem, és vettek nekem egy másik fajtát, hogy próbáljam azt ki, hátha jobb lesz mint az első. És tényleg jobb lett.....ebben igazuk volt...talán mindenre nem igaz az, hogy a megszokottat mindenképpen váltsuk fel az újra.....pl. egy felé futok...tudom, hogy ez lehet veszélyes is...hülyeség, itt nincs semmiféle bűnözés, és nem is tudok másfelé menni. Ha nem arra futok, amit megszoktam, rosszul érzem magam. Szóval a futásra semmiképpen nem igaz nálam, hogy új utakon kellene járnom. Kérdés, hogy az élet egyéb területén mennyire igaz ez???

Most hogy otthon voltam, hallottam ezt a számot, rettenetesen tetszik, főleg hogy Alesha táncos is

Már vissza is jöttem...

Hát igen.....nem írtam egy ideje...ez a hatása annak ha hazatérek egy időre, mindent elfelejtek!
Pedig sok emberrel jelent ez a blog kapcsolatot, úgyhogy elnézéseteket kérem, de nehézségekbe ütközött otthon a blogírás, így inkább nem "vesződtem " vele...azt gondoltam, a 2 hét nem sok, azt valahogy csak kibírja mindenki.
A hazautam nem volt valami fényes. Lufthansával mentem, ami nem baj, de kicsik az ülései, és hát nem egészen kényelmes. Arról nem beszélve, hogy kimaradt egy éjszakám, a repülőn nem tudtam aludni, így meglehetősen meggyötörten érkeztem Budapestre egy frankfurti átszállás után, ahol mintegy 4 órát vártam a csatlakozásra hajnalban (az én órám szerint). És akkor még Szeged....Budapestről...egy véget nem érő utazásnak éreztem. Mindezek után a következő napon sem tudtam aludni, csak mintegy 2 óra hosszat, úgyhogy vaasárnapra, már meglehetősen elfáradtam.
Az otthon töltött idő nagyon szép volt...érdekes, amikor nem dolgozni mégy haza, hanem szabadságra. Buli. Megpróbáltam minden barátommal tölteni legalább egy kis időt...nem volt egyszerű! A vége felé otthon alig láttak...otthon voltam, de mégsem. De megérte...és olyan szívesen töltöttem volna több időt mindenkivel, de nehéz volt így is összehangolni.
A legjobb az az egészben, ahogy a barátaim örültek hogy láttak, ez felejthetetlen! Nagyon köszönöm Nektek, hogy velem vagytok, és hogy gondoltok rám és nem felejtettetek el, és örültök nekem, nagyon szeretlek Benneteket, és nagyon fontosak vagytok nekem!!!

A két hét gyorsan eltelt. Megpróbáltam beszerezni azokat a dolgokat, amiket kértek a többiek, hogy vigyek vissza, pl. pezsgőtablettát, Túró Rudit, könyveket.....többé kevésbé sikerült. Anyutól mákos beiglit kértem hogy süssön, mert nekem nem sikerült megcsinálni...bár kicsit kételkedtem benne, hogy be tudom hozni, de megpróbáltam.
És sikerült.
A visszautam sokkal simább volt, attól eltekintve, hogy igen korán kellett Szegedről indulni...Münchenen keresztül mentem. A müncheni reptér sokkal szimpatikusabb mint a frankfurti! Onnan Air Canadával jöttem.....ha Canadába repültök, és tudtok választani, Air Canadával gyertek.....sokkal kényelmesebb, és jobb járat mint a Lufthansa. Nagyon klassz volt! A kaja meglepően fonom volt, minden 2. órában hoztak valami ennivalót, a székek kényelmesek....csak ne üljetek az exit mellé....a vészkijáratoknál sokkal hűvösebb a hely.....én már mindent magamra vettem.
Készítettem néhány fényképet az Air Canadán prezentálásképpen.
Szóval az egyik legjobb utam volt....8 és fél óra....nem kevés...megnéztem egy filmet, olvastam, aludtam, beszélgettem a szomszéddal. Egy nagyon kedves Montreál mellett élő lány volt a szomszédom, nagyon klasszul elbeszélgettünk, Boszniában volt kirándulni....érdekes, hogy egy kanadai mit keres Boszniában, de hát őt az az ország érdekli....az biztos, hogy nem egy hagyományos nyugat európai ország...
Azt még mindig nem nagyon értem, hogy az odaúton miért megyünk fel északra, miért kerülünk, de biztosan ennek is megvan a magyarázata. Északról, a Hudson öböl felől jöttünk le, és hát olyan 594-es mph-val, 36.ooo feet magasan, és -56 és -6o F közötti hőmérsékleten. Az északi területek fentről is jól láthatóan nagyon havasak.
Andras várt a reptéren, a gép kivételesen hamarabb érkezett, a csomagjaim rendben megérkeztek, és még el sem törtek az üvegjeim. Csoda.

És megérkeztem vacsorára......reggel indultam Szegedről korai reggeli környékén, és Torontoban vacsoráztam a többiekkel.

Hogy is van ez a világ, elgondolkodtatok rajta.....hová tartunk? Ez a felgyorsult élet szép, fantasztikus, szinte sci -fi, de mi lesz ennek a vége...a világ és benne az emberiség a vesztébe rohan, vagy még mindig van hová tartanunk? Félelmetes....engem félelemmel tölt el, persze valahol jó, hiszen ott teremsz ahol akarsz, de félelmetes.

Mindenki rettenetesen örült nekem itt is, amikor meglátott! Igazán nagyon jó látni azt az őszinte örömöt, ami körbevesz itt is.

Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon hálás vagyok a sorsnak mert ilyen nagyszerű emberek vesznek körül itt is és otthon is! Nem tudom, hogy van -e még egy ember a földön aki ilyen boldog most mint én, hogy ennyi szeretetet kap és adhat. Ez a legjobb az életben, higgyétek el!
Amikor azt érzed, hogy hiányzol a családodnak, és a barátaidnak otthon is, és ide egy idegen országba visszatérve, idegen emberek között, itt is. Itt is hiányzol, és mondják is hogy nagyon hiányoztam nekik....és itt is megismerik már a nevetésem, és örülnek amikor hallják.
Én pedig örömmel nevetek mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

HAZA

Nos hát elérkezett az idő, hogy újra felüljek a repülőgépre, és hazamenjek, bár most életemben először nyaralni megyek haza, vacation-ra 2 hétre.
Emberek a hétvégén már személyesen találkozunk, -ha Isten is úgy akarja- már akivel...akivel nem, akkor beszélhetünk telefonon.
Azt hiszem addig már nem írok, majd otthonról.
Mindenkit sokszor ölel és csókol ILDI.

RETREAT

Szóval mostanában nem sokat írtam, nem sok időm volt. Nagyon készültem a múlt héten arra a retreat-re, ami a hétvégén volt. Én vezettem a csapatot, és hát jól kellett hogy sikerüljön, másképpen nem lehetett, de szerencsém volt, mert jól sikerült. Sok előkészítő munka előzte meg, e megérte, mindenki jól érezte magát, legalábbis azt hiszem.

A lényege az volt, hogy pihenni és dolgozni mentünk egy kicsit ki a városból, kb. egy órára nyugatra, egy farmos, erdős területre, nagyon klassz volt, este nagyot sétáltunk a naplementében a csillagokat néztük, rengeteget beszélgettünk, stb. Dolgoztunk, mert meg kellett beszélni, hogy milyen programokat szervezünk az évre.
Kb. 3o an voltunk...nagyon jó volt ezekkel az emberekkel lenni.