Ma délelőtt és tegnap délután is a Menekültügyi Jogászok között voltam...ott önkénteskedem..., ma délután pedig a Torontoi Egyetemen volt egy országinfos előadás Burundiról az 1972 menekülésről és Grúziáról. Jó volt.
Nagyon jó itt, és tényleg rengeteg lehetőség van. Ha tudsz egy néhány nyelvet akkor még az sem kell, hogy szakmád legyen, boldogulsz. Szerintem egy néhány év elteltével még akár menekültügyi ügyintéző is lehetnék itt, mint otthon voltam......csak azt a néhány évet kellene kibírni.
Ja, hát persze nem éhezem, vagy nem arról van szó, hogy nehéz kibírni, csak egyedül vagy...pedig én még azt sem mondhatom, hogy igazán egyedül vagyok, mert egy remek közösségbe kerültem, akiket nagyon szeretek, és ők is engem, és hát az egyik legjobb barátnőm is itt van, de mégis, egyedül vagyok, és hát egy idő után ez a dolog még jobban felerősödik biztosan. Ha valaki lenne itt hozzámtartozó, más lenne azért hosszabb távon a dolog, így azért nem egyszerű. Azt látom, hogy akinek nincsenek itt hozzátartozói, férj, feleség, barát, barátnő, szülők, vagy esetleg nem találnak itt valakit - nem egyszerű itt sem találni valakit-, előbb- utóbb hazamennek. Ha van itt vkid, az egészen más, akkor nagyon boldog lehetsz, még akkor is ha a család többi része otthon van, mert van akivel megoszd az érzéseidet.
Azt mondták itt a lányok, a kollégáim, hogy ők fognák magukat, és bejárnák Kanadát helyemben...igen, én is, de én már sokat utaztam egyedül is, és igaz, hogy egy nagy vágyam, hogy keresztül utazzam Kanadát innen Vancouverig, de egyedül nem mennék. Annak van értelme, hogy vagy életem párjával osszam meg ezt az érzést, de legalábbis a hugommal tudnám még elképzelni, hogy elmegyek....persze neki van egy párja, úgyhogy így marad az a variáció, hogy megvárom azt, aki "el akar velem jönni".
Szóval jó itt, higgyétek el, és valójában stresszmentes az élet. Tényleg.....dolgozni kell, keményen, de nem zakatolnak a hülyeségek a munka után a fejedben, és nyugodtan foglalkozhatsz a családoddal, a szabadidőddel. Annyira szeretném, ha az én szememmel tudnátok látni, velem érezni, de sajnos ez nem egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése