Ma gyönyörű tavasz volt. Meleg, és ragyogó napsütés, úgyhogy nem lehetett a szobában maradni. Menni kellett....kimentem a High Parkba és a tóhoz, nagyon klassz volt, ahogy lehet látni a tavasz közelségét végre a hosszú tél után.
Este elmentem futni, végre először a hosszú tél után!
Azt mondták a lányok itt először, amikor mondtam nekik, hogy én ilyen hagyományőrző vagyok mindenben, ha egy valamit vagy valakit megszeretek, akkor nem tudom elengedni, ragaszkodom hozzá. Szóval azt mondták, hogy pedig ez nem jó, a változtatás szükséges, és ennek jegyében leszoktattak az egyetlen joghurtról amit itt szerettem, és vettek nekem egy másik fajtát, hogy próbáljam azt ki, hátha jobb lesz mint az első. És tényleg jobb lett.....ebben igazuk volt...talán mindenre nem igaz az, hogy a megszokottat mindenképpen váltsuk fel az újra.....pl. egy felé futok...tudom, hogy ez lehet veszélyes is...hülyeség, itt nincs semmiféle bűnözés, és nem is tudok másfelé menni. Ha nem arra futok, amit megszoktam, rosszul érzem magam. Szóval a futásra semmiképpen nem igaz nálam, hogy új utakon kellene járnom. Kérdés, hogy az élet egyéb területén mennyire igaz ez???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése