Van még 2 napom, aztán megyek......Montréalba és Ottawaba utazom.....! Montréalban csak turistáskodom, és meglátogatom valakit....Mariann.....ő is vezet blogot Manka néven, Lívia lapján ő is fenn van. Van egy másik ismerősöm is, egy francia ügyvéd, de nem tudom, hogy végül is vele összefutok -e, hogy elérem -e amíg ott leszek. Szóval csütörtökön megyek......3 napot töltök egyik és a másik helyen....nem túlságosan sok, de több mint a semmi.
Ottawaba vasárnap megyek át.....ott hétfőn és kedden konferencia lesz, amin résztveszek......a cég fizeti....klassz. Forced migration studies.......alapvetően a menekülésről, menekültekről lesz szó.......nagyon érdekes előadások és workshopok lesznek.......nagyon kíváncsi vagyok az egészre......jövő héten szerdán jövök vissza. Nem tudom hogy viszem -e a laptopomat......lehet hogy nem, ha sok cuccom lesz.....és hát nem is tudom hogy ha nem viszem magammal akkor hol tudom őrizni.....ha nem, akkor utána írok arról, hogy hogyan sikerült az utam.
Busszal megyek.....ez talán a legolcsóbb.....de Montréal ide legalább 6 óra....lehet hogy több..... onnan Ottawa elég közel van, és hát Ottawa Torontohoz közelebb van, ugyhogy az már nem olyan vész........
de mondjuk ez semmi ahhoz képest, amire a kolléganő készül augusztusban......a nyugati partra akar utazni a barátjához, illetve a leendő barátjához, illetve szeretné, ha a barátja lenne...vagyis tulajdonképpen már hosszú évek óta ismerik egymást, 6-7 éve, és barátok, csak talán közelebb akarnak kerülni egymáshoz végre......illetve még nem tudják, csak próbálkoznak. De érdeklődésük hasonló, ugyhogy van esély.
szóval busszal akar menni Vancouverig......ez a legolcsobb variáció, ami igaz, de 3 nap utazás.....3 nap! El sem hiszem....mondtm neki, hogy én csak egy 24 órát utaztam, de majd megbolondultam a buszban, nem tudom, hogy hogy fogja kibírni.....?
Igaz, engem is érdekel Kanada átutazása szárazföldön a Rocky Mountaines -n keresztül...de vonattal.....drágább, de szerintem megéri....talán egyszer az életben. .....Talán nincs is olyan messze...mármint időben amikor talán megtehetem.....???
2009. május 25., hétfő
Keresztelés
Vasárnap nagy eseményen vettünk részt. András megkeresztelkedett sok év után.....nagyon várta. Én még nem voltam keresztelőn, csak akkor amikor kicsi voltam, így nem emlékezem rá, de most látni hogy milyen ha felnőtt embert keresztelnek meg, nagyon szép, érdekes, és dramatikus. Nagyon érzelmes volt az egész, és nagyon megható.
2009. május 23., szombat
A hét eseményei tömören
Szerdán elmentünk lóversenyt nézni......egyik kolléga kívánsága volt, hogy megnézzük a lóverseny pályát...Woodbine. Nincs összehasonlítási alapom, úgyhogy nem tudom azt mondani, hogy jobb vagy rosszabb mint a többi. Nagyon szép, drága, és modern az biztos. Az albumra teszek néhány képet majd.
Csütörtökön az egyik főnök jövőbeli házasságkötését ünnepeltük este egy party keretében. A tortákat én készítettem, a képet mellékelve látjátok.
Szombaton meghívásunk volt az egyik mexikói családhoz, nagyon kedvesek, nagyon szeretem őket. Tamales-t készítettünk! A lényeg, hogy megtanultam, vigyázat, ha hazamegyek főállásban ezt fogom csinálni, nagyon finom, mondjuk rengeteg munka van vele, de olyan mint az élet. Az, ami nehezen elérhető a legfinomabb........aki ezzel másképp van, szerencsés.
Remek napot töltöttünk együtt. A Tamalesről annyit, hogy mindenféle finomság édes vagy sós (csirke vagy disznóhús) kukoricaliszttel kukoricalevélbe csomagolva...! és gőzben párolva...!
Nagyon kedvesek ezek az emberek, csodálatos dolog hogy ismerek ennyi embert a világ minden tájáról, ez pótolhatatlan.
Csütörtökön az egyik főnök jövőbeli házasságkötését ünnepeltük este egy party keretében. A tortákat én készítettem, a képet mellékelve látjátok.
Szombaton meghívásunk volt az egyik mexikói családhoz, nagyon kedvesek, nagyon szeretem őket. Tamales-t készítettünk! A lényeg, hogy megtanultam, vigyázat, ha hazamegyek főállásban ezt fogom csinálni, nagyon finom, mondjuk rengeteg munka van vele, de olyan mint az élet. Az, ami nehezen elérhető a legfinomabb........aki ezzel másképp van, szerencsés.
Remek napot töltöttünk együtt. A Tamalesről annyit, hogy mindenféle finomság édes vagy sós (csirke vagy disznóhús) kukoricaliszttel kukoricalevélbe csomagolva...! és gőzben párolva...!
Nagyon kedvesek ezek az emberek, csodálatos dolog hogy ismerek ennyi embert a világ minden tájáról, ez pótolhatatlan.
2009. május 17., vasárnap
A szerelem ereje
Még mindig hiszek a szerelemben, és abban az elementális erőben, ami két embert összetart tűzön - vizen, határokon át, de az élet nem mindig igazolja a reményeimet.....sőt általában nem. Talán a kapcsolatok nagyon kis hányada lehet ilyen, és az olyan párok is, akikről azt gondoltam volna, hogy összetartoznak, és nagyon jól néznek ki egymás mellett, azokkal is történik valami, lehet hogy egyik pillanatról a másikra, és vége......újra és újra az a vélemény fogalmazódik meg bennem, amit édesapám vall, hogy tudnom kell egyedül élni, és létezni, boldogulni, mert nem sok emberre számíthatok, nem sokban bízhatok. Még az is, aki ott van melletted évekig egyszerre csak eltűnhet. Ja, hát szinte valamennyien átéltük már ezt az érzést. Ha ilyenkor le lehetne ülni és megbeszélni a dolgokat, az jó lenne, de általában ilyenkor az emberek nem foglalkoznak a másikkal, csak menekülni akarnak általában egy harmadikhoz..........és képtelenség ilyenkor beszélgetni, mert nem látnak semmit.......talán egy kis idő....ami lehet év, évek elmúltával.......de talán akkor már késő rendbehozni bármit, csak konstatálni lehet a hülyeségeket, amit elkövettünk, és élni tovább valahogy, talán jobban, de talán csak a sors lehetőségeit elfogadva a helyzetbe beletörődve boldogtalanabbul.........talán később döbbenünk rá, hogy igen, vele, akkor voltam a legboldogabb, és a legjobb vele volt......és amikor erre rádöbbenünk, vajon merünk változtatni, vajon fel merjük emelni a telefont, és felhívni, és vajon be merjük vallani magunknak, és neki, hogy rosszul döntöttünk, és merünk újra kezdeni? Sok esetben azt gondolom nem. Pedig az élet csupa változás és újra kezdés, csak sokan nem olyan erősek, vagy nem bíznak magukban és az újrakezdésben!!! Sokszor gondolkodom el azon, hogy mia jobb, ha az ember kapcsolatban él, vagy egyedül van...és persze mindig az a jobb, ami nincs......ezzel mindig így vagyunk talán, ha kapcsolatban élünk, kis egyedüllétre vágyunk, ha fordítva, akkor kapcsolatra vágyunk......de persze a legjobb talán az, ha mindig a jelen helyzetet élvezzük, mert semmi sem tart örökké!!!...vagy ki tudja???
Sajnos a baráti körömben történt valami ilyesmi, ezért foglalkoztat újra a téma......
Én megvagyok, a hétvégém csendes, kivéve, hogy ma megyek az egyik kórházba -Toronto General Hospital- meglátogatni egy nagyon kedves ismerőst, akinek szívműtéte volt. Holnap pedig barátnőmmel találkozom, végre ide jön, meglátogat, hol lakom. Csinálok egy kis ebédet, és utána erre - arra......csak kedden dolgozom.
A nyár ide még mindig nem érkezett el, tavaszias az idő, de nem nagyon emelkedik a hőmérséklet 2o fok felé.
A kanadai társadalom......multiulturális......Toronto talán a leginkább mind közül, Vancouverben túlsúlyban vannak az ázsiaiak, Quebec-ben sincs ekkora népvándorlás mint itt.......
Nincs részeg ember az utcákon.....először észre sem vettem ezt a tényezőt, csak később hívták fel a figyelmem rá......aha, igen, valami differencia van......ja, itt nem kapsz mindenütt italt a boltokban, mint otthon. Vannak kifejezetten LCBO-k, akik italok forgalmazásával foglalkoznak, oda bemehetsz, és megveheted, de megnézik, hogy kit szolgálnak ki.
Nem foglalkoznak a hétköznapi emberek a politikával.....érdekes, itt nem az az első és utolsó befejező téma......inkább beszélnek a vallásról, étkezés előtt imádkoznak, utána felolvasnak a bibliából........ez nekünk nem túlságosan megszokott. Persze attól függ, hogy honnan vándoroltak be.....ha írek, vagy skótok, vagy hollandok, akkor igen, ha magyarok, akkor nem ...stb.
A szemét, annak elszállítása nálunk egy örök, mindennapos téma, mert azzal mindig történik valami. A környezetvédelem, a sport, az Usaval, Mexikoval való kapcsolatok, ezek örök témák az itt élők között....
Házilag készített müzlit csináltak a mult héten a csajok, nagyon finom, majd megszerzem a receptet, és otthon is tudom csinálni, nagyon klassz reggeli.
Ami nagyon hiányzik itt az a családon és a barátokon kívül két dolog, a nyár...akármilyen allergiás vagyok is augusztusban, és itt nem, az szörnyű, hogy nem tudok a bőrömön egy kis meleget érezni......a másik az, hogy itt nincsenek várak, kastélyok, mint Európában......ez olyan természetes otthon. Itt csak egy van, azt is egy helytartó Skóciából importálta talán 2 évszázaddal vagy 3-mal ezelőtt, ...az mondjuk magyon szép .....Casa Loma....., de semmiféle kastély......és én nagy kastélynéző vagyok.........úgyhogy már csak ezért is haza kell majd menni -válság ide vagy oda-, és bejárni Európa nagy kastélyait......Franciaországban, Németországban, eljutni Rómába, Szent Pétervárra.....stb. Szóval, nehogy azt higgyétek, hogy Kanada a legjobb....igen, sok szempontból igen. De mindenki azok van, akivel beszéltem, hogy megszerzem itt az állampolgárságot, és hazamegyek, vagy dolgozom még utána egy kicsit, és a nyugdíjas éveimhez közeledve hazatolom a biciklit, mert otthon mégis csak más......teljesen mindegy hogy honnan jöttek, így beszél az angolai, a columbiai, a magyar, stb. Még az sem zavarja őket, hogy a gyerekeik itt maradnak esetleg, mert ők már itt szocializálódtak......őszintén szólva az alapoktatás nem üti meg a magyar szintet....a felsőoktatás valószínűleg jobb, már csak az információk áradatából is kiindulva, ami itt van, vagyis a legjobb európai alapokkal itt egyetemet végezni....!
Feltettem David Cook számát, ami arról szól, hogy:
Azt mondod, menned kell, hogy megtaláld magad. Hogy más lettél, hogy nem látod arcod a tükörben. Azt mondod, hogy mégy, nincs más mondanivalód. Csak tudd, hogy én mindig itt vagyok, ha szükséged van rám, várok rád.
Hagylak elmenni, szabaddá teszlek, és amikor láttad, amit látni akarsz, amikor megtalálod magad, gyere vissza hozzám.
Csak nyugodtan, nem megyek sehova, elképzellek szél fútta hajaddal, ott tartom a dolgaidat, ahol hagytad, várok rád.
Remélem mindent megtalálsz, amit akarsz, itt leszek, hogy meglássam, hogy megtaláltad magad, gyere vissza hozzám.
Nem tudok közel jutni ha nem vagy ott, nem tudok belépni, ha nincs ott lélek, nem tudok a szemedbe nézni, nem tudlak megőrizni, ez amit neked kell megtenni.
Ez a dal számomra a helyzetet pontosan tükrözi, amikor az egyik oldalról valaki keresi önmagát egy kapcsoaltban és nem találja, és ki kell lépnie a helyzetből ahhoz, hogy megtalálja a testét, a lelkét, azt, hogy mire vágyik, hogy mit akar....sokszor ezt egy harmadik személy segítségével teszi meg, vagy
néha elhagyja a megszokott környezetét és kipróbálja magát messze, mint én tettem......de visszatér, és boldogabb lesz, mosolygósabb, mint valaha!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A másik oldalról pedig amikor a másik fél próbál vele beszélni, és kapcsolatot teremteni.....nem tudok közel jutni, ha nem vagy ott, nem tudok belépni (durva fordítás) ha nincs ott a lelked..., de nem tud, mert abban az adott élethelyzetben a másik nem nyitott a beszélgetésre, egyszerűen meg sem hallja, el sem jut hozzá.
Hát nem egyszerű.
Sajnos a baráti körömben történt valami ilyesmi, ezért foglalkoztat újra a téma......
Én megvagyok, a hétvégém csendes, kivéve, hogy ma megyek az egyik kórházba -Toronto General Hospital- meglátogatni egy nagyon kedves ismerőst, akinek szívműtéte volt. Holnap pedig barátnőmmel találkozom, végre ide jön, meglátogat, hol lakom. Csinálok egy kis ebédet, és utána erre - arra......csak kedden dolgozom.
A nyár ide még mindig nem érkezett el, tavaszias az idő, de nem nagyon emelkedik a hőmérséklet 2o fok felé.
A kanadai társadalom......multiulturális......Toronto talán a leginkább mind közül, Vancouverben túlsúlyban vannak az ázsiaiak, Quebec-ben sincs ekkora népvándorlás mint itt.......
Nincs részeg ember az utcákon.....először észre sem vettem ezt a tényezőt, csak később hívták fel a figyelmem rá......aha, igen, valami differencia van......ja, itt nem kapsz mindenütt italt a boltokban, mint otthon. Vannak kifejezetten LCBO-k, akik italok forgalmazásával foglalkoznak, oda bemehetsz, és megveheted, de megnézik, hogy kit szolgálnak ki.
Nem foglalkoznak a hétköznapi emberek a politikával.....érdekes, itt nem az az első és utolsó befejező téma......inkább beszélnek a vallásról, étkezés előtt imádkoznak, utána felolvasnak a bibliából........ez nekünk nem túlságosan megszokott. Persze attól függ, hogy honnan vándoroltak be.....ha írek, vagy skótok, vagy hollandok, akkor igen, ha magyarok, akkor nem ...stb.
A szemét, annak elszállítása nálunk egy örök, mindennapos téma, mert azzal mindig történik valami. A környezetvédelem, a sport, az Usaval, Mexikoval való kapcsolatok, ezek örök témák az itt élők között....
Házilag készített müzlit csináltak a mult héten a csajok, nagyon finom, majd megszerzem a receptet, és otthon is tudom csinálni, nagyon klassz reggeli.
Ami nagyon hiányzik itt az a családon és a barátokon kívül két dolog, a nyár...akármilyen allergiás vagyok is augusztusban, és itt nem, az szörnyű, hogy nem tudok a bőrömön egy kis meleget érezni......a másik az, hogy itt nincsenek várak, kastélyok, mint Európában......ez olyan természetes otthon. Itt csak egy van, azt is egy helytartó Skóciából importálta talán 2 évszázaddal vagy 3-mal ezelőtt, ...az mondjuk magyon szép .....Casa Loma....., de semmiféle kastély......és én nagy kastélynéző vagyok.........úgyhogy már csak ezért is haza kell majd menni -válság ide vagy oda-, és bejárni Európa nagy kastélyait......Franciaországban, Németországban, eljutni Rómába, Szent Pétervárra.....stb. Szóval, nehogy azt higgyétek, hogy Kanada a legjobb....igen, sok szempontból igen. De mindenki azok van, akivel beszéltem, hogy megszerzem itt az állampolgárságot, és hazamegyek, vagy dolgozom még utána egy kicsit, és a nyugdíjas éveimhez közeledve hazatolom a biciklit, mert otthon mégis csak más......teljesen mindegy hogy honnan jöttek, így beszél az angolai, a columbiai, a magyar, stb. Még az sem zavarja őket, hogy a gyerekeik itt maradnak esetleg, mert ők már itt szocializálódtak......őszintén szólva az alapoktatás nem üti meg a magyar szintet....a felsőoktatás valószínűleg jobb, már csak az információk áradatából is kiindulva, ami itt van, vagyis a legjobb európai alapokkal itt egyetemet végezni....!
Feltettem David Cook számát, ami arról szól, hogy:
Azt mondod, menned kell, hogy megtaláld magad. Hogy más lettél, hogy nem látod arcod a tükörben. Azt mondod, hogy mégy, nincs más mondanivalód. Csak tudd, hogy én mindig itt vagyok, ha szükséged van rám, várok rád.
Hagylak elmenni, szabaddá teszlek, és amikor láttad, amit látni akarsz, amikor megtalálod magad, gyere vissza hozzám.
Csak nyugodtan, nem megyek sehova, elképzellek szél fútta hajaddal, ott tartom a dolgaidat, ahol hagytad, várok rád.
Remélem mindent megtalálsz, amit akarsz, itt leszek, hogy meglássam, hogy megtaláltad magad, gyere vissza hozzám.
Nem tudok közel jutni ha nem vagy ott, nem tudok belépni, ha nincs ott lélek, nem tudok a szemedbe nézni, nem tudlak megőrizni, ez amit neked kell megtenni.
Ez a dal számomra a helyzetet pontosan tükrözi, amikor az egyik oldalról valaki keresi önmagát egy kapcsoaltban és nem találja, és ki kell lépnie a helyzetből ahhoz, hogy megtalálja a testét, a lelkét, azt, hogy mire vágyik, hogy mit akar....sokszor ezt egy harmadik személy segítségével teszi meg, vagy
néha elhagyja a megszokott környezetét és kipróbálja magát messze, mint én tettem......de visszatér, és boldogabb lesz, mosolygósabb, mint valaha!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A másik oldalról pedig amikor a másik fél próbál vele beszélni, és kapcsolatot teremteni.....nem tudok közel jutni, ha nem vagy ott, nem tudok belépni (durva fordítás) ha nincs ott a lelked..., de nem tud, mert abban az adott élethelyzetben a másik nem nyitott a beszélgetésre, egyszerűen meg sem hallja, el sem jut hozzá.
Hát nem egyszerű.
2009. május 14., csütörtök
Május
Hát a magyarországi tavaszhoz nem mérhető ez az időjárás. Itt aztán mindenféle van, de leginkábbb meleg nincs.....ma talán kaptunk egy kis tavaszt a 2o fok körüli hőmérséklettel, de sajnos a hétvégére már csak 1o fokot mondanak.....otthon már májusra mindenki lebarnult....mondjuk itt sok embernek nem kell a barnaság, mert alapszínük az.
Na mindegy, azért remélem kapunk egy kis nyarat....?
Hétfőn végre eljutottam üveget csiszolni. Kedden délután egy farmon voltunk, ahol két gyerekünk lovagol egy rendőrségi programban.....érdekes ez az összeállítás mindenesetre, de klassz tapasztalat volt. Nagyon érdekes volt, jó volt egy kicsit kiszakadni a lüktető városból a természetbe.
Szerdán közösségi napja volt a dolgozóknak, ami azt jelenti, hogy ilyenkor kirándulunk, csak mi. Szóval St. Catharine-be mentünk, ami másfél órára van délre a határ mentén. Ott töltöttük a napot, mert két kolléga is onnan származik. Nagyon szép napot fogtuk ki.
Ma már dolgoztunk, de nem erőltettük meg magunkat, és attól félek, hogy holnap sem fogjuk, mert mindenki már a hosszú hétvégére készül.....itt ugyanis hosszú hétvége lesz, hétfő szabadnap....Victoria day.
Na mindegy, azért remélem kapunk egy kis nyarat....?
Hétfőn végre eljutottam üveget csiszolni. Kedden délután egy farmon voltunk, ahol két gyerekünk lovagol egy rendőrségi programban.....érdekes ez az összeállítás mindenesetre, de klassz tapasztalat volt. Nagyon érdekes volt, jó volt egy kicsit kiszakadni a lüktető városból a természetbe.
Szerdán közösségi napja volt a dolgozóknak, ami azt jelenti, hogy ilyenkor kirándulunk, csak mi. Szóval St. Catharine-be mentünk, ami másfél órára van délre a határ mentén. Ott töltöttük a napot, mert két kolléga is onnan származik. Nagyon szép napot fogtuk ki.
Ma már dolgoztunk, de nem erőltettük meg magunkat, és attól félek, hogy holnap sem fogjuk, mert mindenki már a hosszú hétvégére készül.....itt ugyanis hosszú hétvége lesz, hétfő szabadnap....Victoria day.
2009. május 7., csütörtök
A tavasz
Amikor ilyen kellemes idő van, mint ma volt, nagyon szeretek kinn lenni, sétálni, vagy futni, és élvezni a levegőt, a madárcsicsergést, a mókusokat...ma nagyon megriasztottam egyet (nem szándékosan).
A fák most a legszebbek itt...virágoznak, és van mindenféle. Van egy erős rózsaszín virágú, ami gyönyörű.
Ma megint sütöttem, egy vaniliatortát...mostmár tényleg lehetne egy bakery-t nyitnom itt, egy sütödét...tegnap is sütöttem csokis kekszeket. Azt az amerikai féle csokiskekszet. Nem panaszkodhatom, minden elfogyott.
A mai tortát R. 9 éves szülinapjára kapta...ill. ettük meg.
Még emlékszem arra, amikor először érkeztem meg ide 2oo7 nyarán, nagy lelkesedéssel, és kérdésekkel magamban, és óriási várakozással. Nagyon érdekes volt.....ma ugyanazokon az utcákon járok, de már nem okoz olyan óriási élményt, mint akkor okozott...bár azt hiszem ez természetes.....ez nem azt jelenti, hogy már nem szeretem, nagyon szeretem a várost, az országot, a környéket, és mindent, de gondolom, ugyanúgy, ahogy mással van az ember, ezzel is így van, hogy megszokja. Annak aki most jönne, ugyanolyan óriási élményt jelentene mint amit nekem jelentett......azt hiszem, mindig is kerestem azt, hogy mi az, ami az élet értelmét adja, mi az ami örömöt okoz, aminek a beteljesülésével azt érzem, hogy nem volt az életem értelmetlen, és hogy ami terveztem elértem, hogy ahogy a könyv írja, amit most fogok olvasni: "I will not die an unlived life." ...vagyis, csúnyán fordítva, hogy nem fogok egy nemélt életet bevégezni. A célokról és a belső mozgatóerőről szól.....(purpose and passion).
Tegnap hotdogot ettünk a High Parkban közösen...olyan hotdogok, amit az amerikai filmekben lehet látni, amit az utcán vesznek az öltönyösök.....itt is az van, és nagyon jók a hotdogaik.....nagyon jót lehet enni belőlük.....sütik, nem főzik a hotdogot, mint otthon.
Holnap pedig H. jön hozzánk, aki az egyetemen tanul, és az iszlámról fog mesélni egy előadás keretében...biztosan érdekes lesz.
A fák most a legszebbek itt...virágoznak, és van mindenféle. Van egy erős rózsaszín virágú, ami gyönyörű.
Ma megint sütöttem, egy vaniliatortát...mostmár tényleg lehetne egy bakery-t nyitnom itt, egy sütödét...tegnap is sütöttem csokis kekszeket. Azt az amerikai féle csokiskekszet. Nem panaszkodhatom, minden elfogyott.
A mai tortát R. 9 éves szülinapjára kapta...ill. ettük meg.
Még emlékszem arra, amikor először érkeztem meg ide 2oo7 nyarán, nagy lelkesedéssel, és kérdésekkel magamban, és óriási várakozással. Nagyon érdekes volt.....ma ugyanazokon az utcákon járok, de már nem okoz olyan óriási élményt, mint akkor okozott...bár azt hiszem ez természetes.....ez nem azt jelenti, hogy már nem szeretem, nagyon szeretem a várost, az országot, a környéket, és mindent, de gondolom, ugyanúgy, ahogy mással van az ember, ezzel is így van, hogy megszokja. Annak aki most jönne, ugyanolyan óriási élményt jelentene mint amit nekem jelentett......azt hiszem, mindig is kerestem azt, hogy mi az, ami az élet értelmét adja, mi az ami örömöt okoz, aminek a beteljesülésével azt érzem, hogy nem volt az életem értelmetlen, és hogy ami terveztem elértem, hogy ahogy a könyv írja, amit most fogok olvasni: "I will not die an unlived life." ...vagyis, csúnyán fordítva, hogy nem fogok egy nemélt életet bevégezni. A célokról és a belső mozgatóerőről szól.....(purpose and passion).
Tegnap hotdogot ettünk a High Parkban közösen...olyan hotdogok, amit az amerikai filmekben lehet látni, amit az utcán vesznek az öltönyösök.....itt is az van, és nagyon jók a hotdogaik.....nagyon jót lehet enni belőlük.....sütik, nem főzik a hotdogot, mint otthon.
Holnap pedig H. jön hozzánk, aki az egyetemen tanul, és az iszlámról fog mesélni egy előadás keretében...biztosan érdekes lesz.
2009. május 5., kedd
Az élet mostanában
Kötögettünk.....tanítjuk egymást a lányokkal, én most még hozzáfogtam egy újabb üvegképhez, és még néhány apróbb dologhoz, mint medálok.....
Ma lángost sütöttem.....a magyarok nagyon ráéheztek! Meglepően jól sikerült.....azért meglepően, mert most csináltam először, de hát kb. 1 óra hosszat látott az egy tepsi kész lángos, azután eltűnt.
Az az érdekes, tényleg, hogy igazán külföldön kívánja az ember a magyaros ízeket.....otthon már annyira megszokott, hogy nem is veszi az ember észre, ha hiányzik, és inkább a más ízeket kóstolnánk meg. Itt azonban az a kaja, amit a kanadaiak főznek meglehetősen ízetlen, félig sűlt, vagy főtt, és egyáltalán nem használnak sót. Nem kellene sok, de legalább egy kevés.???
Azt gondolom, a magyar konyha nagyon ízletes, mint a kolumbiai....
Ugyanígy vagyunk a kultúrával is.....csak külföldön érzed, hogy szükséged van a magyarságod megőrzésére a sok indiai, kínai, afrikai között. Otthon nem érdekel annyira, vagy megszokod...mint a levegőt, amit beszívsz.....de itt nem.
A hétvégi parti nagyon jól sikerült. Mindenki nagyon jól érezte magát, nagyot táncoltunk, és barbeque-tunk, és beszélgettünk. Nem nagyképűségből mondom, de azt gondolom, hogy népszerű vagyok a férfiak körében, ami nagyon szép dolog, csak ez kevés.
Reggel 2 kor feküdtünk le aludni, még fel is takarítottunk az 5o fős tömeg után.
Azt hiszem még ennyire nem fáradtam el mostanában. Kivettem egy nap szabit, de még most sem vagyok teljesen 1oo as.
Az idő még most sem teljesen jó, ugyan meleg van, de nem olyan mint otthon......reggel papucsot vettem, de ki kellett cserélnem cipőre......hideg volt. És még mindig nem lesz 2o fok körül, csak 2o -a után. Addig felöltözünk.
Drága barátaim ott, Magyarországon remélem jól vagytok, és ...hiányoztok!
Ma lángost sütöttem.....a magyarok nagyon ráéheztek! Meglepően jól sikerült.....azért meglepően, mert most csináltam először, de hát kb. 1 óra hosszat látott az egy tepsi kész lángos, azután eltűnt.
Az az érdekes, tényleg, hogy igazán külföldön kívánja az ember a magyaros ízeket.....otthon már annyira megszokott, hogy nem is veszi az ember észre, ha hiányzik, és inkább a más ízeket kóstolnánk meg. Itt azonban az a kaja, amit a kanadaiak főznek meglehetősen ízetlen, félig sűlt, vagy főtt, és egyáltalán nem használnak sót. Nem kellene sok, de legalább egy kevés.???
Azt gondolom, a magyar konyha nagyon ízletes, mint a kolumbiai....
Ugyanígy vagyunk a kultúrával is.....csak külföldön érzed, hogy szükséged van a magyarságod megőrzésére a sok indiai, kínai, afrikai között. Otthon nem érdekel annyira, vagy megszokod...mint a levegőt, amit beszívsz.....de itt nem.
A hétvégi parti nagyon jól sikerült. Mindenki nagyon jól érezte magát, nagyot táncoltunk, és barbeque-tunk, és beszélgettünk. Nem nagyképűségből mondom, de azt gondolom, hogy népszerű vagyok a férfiak körében, ami nagyon szép dolog, csak ez kevés.
Reggel 2 kor feküdtünk le aludni, még fel is takarítottunk az 5o fős tömeg után.
Azt hiszem még ennyire nem fáradtam el mostanában. Kivettem egy nap szabit, de még most sem vagyok teljesen 1oo as.
Az idő még most sem teljesen jó, ugyan meleg van, de nem olyan mint otthon......reggel papucsot vettem, de ki kellett cserélnem cipőre......hideg volt. És még mindig nem lesz 2o fok körül, csak 2o -a után. Addig felöltözünk.
Drága barátaim ott, Magyarországon remélem jól vagytok, és ...hiányoztok!
2009. május 2., szombat
Facebook, buli...
Vajon a facebook is olyan, mint az iwiw, ezt is felhasználják információszerzésre???
Jó május elsejét mindenkinek aki otthon van.....nálunk ez nem ünnep, ugyhogy dolgoztunk. Én most, szombaton is dolgozom a változatosság kedvéért.
Bulit tartunk Club Romero a neve a bulinak.....tegnap díszítettem a termet, és 11.3o ig sütöttem.....mostmár úgy érzem elmehetnék rendezvényszervezőnek is.
Sokan leszünk, ugyhogy kicsit izgalmas, hogyan fogom levezényelni...
De remélem holnap már tudok egy kicsit pihenni.
Szép nap van, de nem olyan örült meleg.
Jó május elsejét mindenkinek aki otthon van.....nálunk ez nem ünnep, ugyhogy dolgoztunk. Én most, szombaton is dolgozom a változatosság kedvéért.
Bulit tartunk Club Romero a neve a bulinak.....tegnap díszítettem a termet, és 11.3o ig sütöttem.....mostmár úgy érzem elmehetnék rendezvényszervezőnek is.
Sokan leszünk, ugyhogy kicsit izgalmas, hogyan fogom levezényelni...
De remélem holnap már tudok egy kicsit pihenni.
Szép nap van, de nem olyan örült meleg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)