Amikor ilyen kellemes idő van, mint ma volt, nagyon szeretek kinn lenni, sétálni, vagy futni, és élvezni a levegőt, a madárcsicsergést, a mókusokat...ma nagyon megriasztottam egyet (nem szándékosan).
A fák most a legszebbek itt...virágoznak, és van mindenféle. Van egy erős rózsaszín virágú, ami gyönyörű.
Ma megint sütöttem, egy vaniliatortát...mostmár tényleg lehetne egy bakery-t nyitnom itt, egy sütödét...tegnap is sütöttem csokis kekszeket. Azt az amerikai féle csokiskekszet. Nem panaszkodhatom, minden elfogyott.
A mai tortát R. 9 éves szülinapjára kapta...ill. ettük meg.
Még emlékszem arra, amikor először érkeztem meg ide 2oo7 nyarán, nagy lelkesedéssel, és kérdésekkel magamban, és óriási várakozással. Nagyon érdekes volt.....ma ugyanazokon az utcákon járok, de már nem okoz olyan óriási élményt, mint akkor okozott...bár azt hiszem ez természetes.....ez nem azt jelenti, hogy már nem szeretem, nagyon szeretem a várost, az országot, a környéket, és mindent, de gondolom, ugyanúgy, ahogy mással van az ember, ezzel is így van, hogy megszokja. Annak aki most jönne, ugyanolyan óriási élményt jelentene mint amit nekem jelentett......azt hiszem, mindig is kerestem azt, hogy mi az, ami az élet értelmét adja, mi az ami örömöt okoz, aminek a beteljesülésével azt érzem, hogy nem volt az életem értelmetlen, és hogy ami terveztem elértem, hogy ahogy a könyv írja, amit most fogok olvasni: "I will not die an unlived life." ...vagyis, csúnyán fordítva, hogy nem fogok egy nemélt életet bevégezni. A célokról és a belső mozgatóerőről szól.....(purpose and passion).
Tegnap hotdogot ettünk a High Parkban közösen...olyan hotdogok, amit az amerikai filmekben lehet látni, amit az utcán vesznek az öltönyösök.....itt is az van, és nagyon jók a hotdogaik.....nagyon jót lehet enni belőlük.....sütik, nem főzik a hotdogot, mint otthon.
Holnap pedig H. jön hozzánk, aki az egyetemen tanul, és az iszlámról fog mesélni egy előadás keretében...biztosan érdekes lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése