Este

Este a legmagányosabb az ember. Főleg úgy, hogy minden este a Lovers and other strangers műsor megy a rádióban Don Jackson-nal.....ez inkább olyan, hogy jó lenne ezeket az élményeket megosztanni mással, persze így is jó...
Mostanában nem futok, az idő nem nagyon engedi meg, csak sétálok...olyankor mindig van egy kis időm elgondolkodni dolgokon.
Ma nagyon hideg van......ez az igazi windchill.....valahonnan az északi sarkról jöhet a szél, mert belecsap az ember arcába rendesen.

Nézem a kutyákat, akiket sétáltatnak, néha lehetőségem van megsímogatni őket.
Hál Istennek nincs időm nagyon a magányosságon gondolkodni, mert mindig van mit csinálni, majd karácsony után lesz egy kicsit lassabb az életem, két hét szünet van, mondjuk abból az első hetet részben munkával töltöm majd, mert délelőttönként nyitva leszünk, de valószínűleg én leszek egyedül. A második héten teljesen szabad leszek, akkor kellene Guelph-be menni Djurdjicáékat meglátogatni. Majd látjuk.

Mostanában felgyorsultak az események...ez lesz egészen karácsonyig. Én szervezem a nagy karácsonyi partit, ahol olyan kétszázan leszünk 25.-én . Potluck ...ami azt jelenti, hogy minenki hoz valamilyen kaját...ami azért érdekes, mert nagyon internationalisak vagyunk.......arab, dél - amerikai, afrikai kaják lesznek, a deszertet úgy kapjuk ismét adományban....egy cukiból. 12 pulykát sütnek az itt lakók. Jön mindenki, akinek a múltban a Romero House-hoz köze volt, sokszor számunkra ismeretlenek. Műsort is szervezünk, jó lenne videóra rögzíteni......ezt még valahogy meg kell oldanom.
A héten esténként a volt ittlakóknak ajándékokat szállítunk ki. Ezen kívül van egy saját ügyem is, egy mexikói lány, az ő PRRA ügyét kell intéznem, ami meglehetősen nem lesz egyszerű. Ez a kiutasítás megakadályozására tett első kísérlet. Itt nem jár együtt az elutasító határozat a kiutasítás elrendelésével. Lehet hogy már otthon sem.....?már nem emlékszem.
És ráadásul pénteken az egyik ittlakónak lesz a meghallgatása...én készítettem el a kérelmét tavaly......akkor adtuk be, most hallgatják meg. Úgyhogy izgulunk.

Lehet hogy egy-két héten belül kiköltözik a fejem felül az iraki család (Ők laknak felettünk) Sajnálnám, és nem is sajnálnám annyira egyszerre. Nagyon aranyosak, nagyon szeretem őket, de Ali minden reggel az ágyon ugrálásával ébreszt reggel fél 9 -kor.....hétvégén is.....kicsit idegesítő a hétvégén, főleg, mert akkor tudnánk aludni.....Brynn-nel......őt is ébreszti.....az ő szobájában is hallani......nálam pedig a fejem felett van az ő ágya. Az a baj vele, hogy nem nevelték, minden meg van engedve neki......nem is lehet hozzá energia, kifogyhatatlan.......kicsit megdögönyöztem, de én fáradtam el hamarabb.....aranyos, de nagyon "rossz".

Remélem mindenkinek békésen és szeretetben telnek az ünnepi előkészületek, kívánom mindenkinek hogy így legyen. Kívánom, hogy mindenki meg tudjon mindent bocsátani a másiknak, és mindenki boldog legyen.
Az élet csupa küzdelem......örüljünk annak a kevés pillanatnak, amit megélünk szeretetben, nyugalomban, melegségben, mosolyban, nevetésben.......ez a legfontosabb! a nevetés! ne felejtsetek el nevetni.....soha, soha ne felejtsetek el nevetni, és másokat megnevettetni,
ez olyan mint egy ajándék!