Ja, a hétvégén csak programokat szerveztünk. Nem mondom, hogy rossz volt, de fárasztó. Pénteken kezdtük, majd szombaton Celine Dion estet szerveztünk azoknak, akik szeretik. Nagyon sokan szeretik a társaságból, úgyhogy gondoltuk ez jó ötlet lesz. Projektorral kivetítettük a koncert DVD-t, amit Líviától kaptam karácsonyra. Nagyon hasznos ajándék lett, most elég sokan élvezték egyszerre. Beszélgettünk róla, énekeltünk Celinnel, stb.
Vasárnap este pedig az Oscar átadást néztük, amin az előírás az volt, hogy öltözzünk be úgy, ahogy a sztárok. Igaz, van egy hosszú, gyönyörű földig érő lila ruhám, pánt nélküli, ami teljesen olyan mintha rám szabták volna, de nem volt kedvem felöltözni, ekkorra már eléggé elfáradtam. Azt terveztem, hogy hamarabb hazamegyek, és ágyba bújok, merthát új hét kezdődik, de nem sikerült. Az utolsó pillanatban, amikor már indulni készültem, egyik lakónk megkérdezte van e egykis időm rá, és elmondta, hogy milyen családi problémái vannak. Nem először történik velem ilyen, sokan megosztják velem problémáikat, mintha én tudnék rá valamilyen megoldást...vagy lehet hogy csak meghallgatást találnak bennem. Szóval a percből az lett, hogy egy órát pluszban ott töltöttem, de egye fene, hátha így segítettem valamit lelki egyensúlyát megőrizni.....nem egyszerű egy olyan embernek segítséget nyújtani, aki a jólétből belekerült abba a körbe, akik a segélycsekkeket várják türelmetlenül , úgy hogy a családját is lassan elveszti. Ilyen az élet...ilyenkor gondolom, hogy minden nehézség ellenére szerencsésnek mondhatom magam idáig.
Life is hard, after all it will kill you.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése