Igy nevezik errefelé a sertésinfluenzát. Hát itt azért veszélyeztetettebbek vagyunk mint Magyarországon......azért annak is van előnye, hogy az ember otthon él.
Itt már megjelent ez a kórság. Remélem azért valahogy megúszom majd. Itt rengeteg mexikói van.
Ma meghallgatáson voltam a hivatalban.....rövidített eljárás.....mintegy 1 év alatt....? Vallási alapú üldözés volt a téma....érdekes volt.
Este piknikezni mentünk.
My life in Toronto - avagy mi történik velem Canadában 2008 szeptembere óta...?!
2009. április 29., szerda
2009. április 28., kedd
Idő
Rájöttem, hogy sok idő eltelt már, és nem írtam semmit.......de itt annyira elfoglalt vagyok, hogy nehezen jut időm mindenre. Ha mást nem tudok csinálni, akkor sütök.......de mindig van más is azért.....
mi történt a hétvégén???
Hát szombaton ....nos ehhez egy kicsit messzebbről kell hogy kezdjem.....szóval, mi NGO-k vagyunk, vagyis nem profitorientált szervezet, melyeket részben az állam tart fenn, részben adományokból élnek....és nem is rosszul.....szóval mi is ezek vagyunk, adományokból élünk, és nem is rosszul. Mindenfelől, és mindenféle adományokat kapunk.....pénz, ruha, élelmiszer. Általában vállalatok, magánszemélyek adnak, és templomok. A vállalatok ált. pénzadományt adnak, a magánszemélyek mindenfélét, ruhát, butort, stb. A templomok lakásfelszereléseket, ruhákat.
Szóval szombaton a nyári 27 fokos napsütésben beültem a truck-ba, a platós Chevrolet jeepünkbe, felhangosítottam a zenét, lehúztam az ablakot és sorsommal megelégedetten végigautóztam a városon. Elmentem a város egyik leggazdagabb részére, ahol az egyik templomban egy nagy vásár volt, és adományokat vettem fel. Mintegy 5-6 zsák ruhát, és konyhai felszereléseket. És lesz egy ilyen köröm valószínűleg a jövő héten is. Nagyon élvezetes. Tulajdonképpen munkának számít, de szórakozás.
Este a magyar házba mentem, mert József Attila est volt, és előadást hallgattunk meg az életéről Valachi Anna előadásában és József Jolán visszaemlékezéseit is levetítették. Nagyon élveztem. A kedvenc költőm.......a hallgatóság nagy része az '56-os korosztályból vagy azoknak is már idősebb leszármazottaiból került ki.
Az est végén levetítették az Irány Kalifornia című igen régi , de még a mai napig is a jelent ábrázoló filmet.
Vasárnap itthon az élet nagy dolgain gondolkodtam........
Hétfőn volt egy vezetőségi ülésünk, majd megsütöttem a görög sütireceptemet, ami elég hosszadalmas volt, ezért meglehetősen későn feküdtem e, aminek a következménye az lett, hogy elég fáradt voltam a mai napon. De holnap még több dolgom lesz, úgyhogy nem panaszkodom.
Arról nem beszélve, hogy szombaton egy óriási bulit kell megszerveznem...5o ember kb. nem fogok ezen a héten sem unatkozni.....? Dekoráció, kaja, technikai háttér, stb.
Barátnőm és férje hazaértek Jamaicából!!!!!!! De jó ma beszéltünk telefonon!!!!!!!!!!!!
Már 7 magyar csatornát lehet fogni itt is Kanadában 2o dollárért.
mi történt a hétvégén???
Hát szombaton ....nos ehhez egy kicsit messzebbről kell hogy kezdjem.....szóval, mi NGO-k vagyunk, vagyis nem profitorientált szervezet, melyeket részben az állam tart fenn, részben adományokból élnek....és nem is rosszul.....szóval mi is ezek vagyunk, adományokból élünk, és nem is rosszul. Mindenfelől, és mindenféle adományokat kapunk.....pénz, ruha, élelmiszer. Általában vállalatok, magánszemélyek adnak, és templomok. A vállalatok ált. pénzadományt adnak, a magánszemélyek mindenfélét, ruhát, butort, stb. A templomok lakásfelszereléseket, ruhákat.
Szóval szombaton a nyári 27 fokos napsütésben beültem a truck-ba, a platós Chevrolet jeepünkbe, felhangosítottam a zenét, lehúztam az ablakot és sorsommal megelégedetten végigautóztam a városon. Elmentem a város egyik leggazdagabb részére, ahol az egyik templomban egy nagy vásár volt, és adományokat vettem fel. Mintegy 5-6 zsák ruhát, és konyhai felszereléseket. És lesz egy ilyen köröm valószínűleg a jövő héten is. Nagyon élvezetes. Tulajdonképpen munkának számít, de szórakozás.
Este a magyar házba mentem, mert József Attila est volt, és előadást hallgattunk meg az életéről Valachi Anna előadásában és József Jolán visszaemlékezéseit is levetítették. Nagyon élveztem. A kedvenc költőm.......a hallgatóság nagy része az '56-os korosztályból vagy azoknak is már idősebb leszármazottaiból került ki.
Az est végén levetítették az Irány Kalifornia című igen régi , de még a mai napig is a jelent ábrázoló filmet.
Vasárnap itthon az élet nagy dolgain gondolkodtam........
Hétfőn volt egy vezetőségi ülésünk, majd megsütöttem a görög sütireceptemet, ami elég hosszadalmas volt, ezért meglehetősen későn feküdtem e, aminek a következménye az lett, hogy elég fáradt voltam a mai napon. De holnap még több dolgom lesz, úgyhogy nem panaszkodom.
Arról nem beszélve, hogy szombaton egy óriási bulit kell megszerveznem...5o ember kb. nem fogok ezen a héten sem unatkozni.....? Dekoráció, kaja, technikai háttér, stb.
Barátnőm és férje hazaértek Jamaicából!!!!!!! De jó ma beszéltünk telefonon!!!!!!!!!!!!
Már 7 magyar csatornát lehet fogni itt is Kanadában 2o dollárért.
2009. április 22., szerda
Magyar menekültek
A mai napom érdekes volt, és egyben nagy megdöbbenés.
Reggel volt egy S. meetingünk, mivel ez nagyon titkos, nem beszélhetek róla......
Utána volt egy másik meetingem a St. Joseph Korházban, ami nem messzire található tőlünk. Egy projectet dolgoznak ki a bevándorlóknak, hogy még mielőtt szükségük lenne rá, megismerkedjenek a sürgősségi ellátással, és osztállyal......több nyelven tájékoztató anyagokat és videokat adnának ki.
Mindezek után a Torontoi Vöröskeresztnél voltam, mert ők pedig magyar tolmács hiányában szenvednek......tolmácsoltam. Magyar menekültek érkeznek folyamatosan azt mondta a dolgozó, és jó lenne ha kéznél tudnánk lenni, mert nem tudnak velük beszélni. Szóval megdöbbentő volt számomra.......valóban ilyen rossz a helyzet? Most éreztem a bőrömön először, hogy magyar menekültek itt??? Budapestről és Miskolc környékéről......persze 8 általánost végzettek nem nagyon tudnak otthon boldogulni elhiszem. De hogy itt??? Bármiféle angol nyelvtudás ...egy szót sem beszélnek...., és szakma nélkül.....mondjuk persze aki akarja, jól ki tudja használni a rendszert...felveszi a segélyeket, és mivel elutasítják a menedékkérelmét úgy is valószínűleg, veszi a sátorfáját és hazamegy.
Arra büszke vagyok, hogy mostmár teljes felvilágosítással tudok élni az itteni rendszert illetően, és ez jó érzés, hogy azt gondolom, én akármikor megyek haza, és akármikor jövök vissza, nem veszek itt el.
Nem tudom mi lesz otthon azzal az embertömeggel akik igy vannak mint ezek a szerencsétlen emberek akik most magyarként Kanadában próbálnak szerencsét...?
Reggel volt egy S. meetingünk, mivel ez nagyon titkos, nem beszélhetek róla......
Utána volt egy másik meetingem a St. Joseph Korházban, ami nem messzire található tőlünk. Egy projectet dolgoznak ki a bevándorlóknak, hogy még mielőtt szükségük lenne rá, megismerkedjenek a sürgősségi ellátással, és osztállyal......több nyelven tájékoztató anyagokat és videokat adnának ki.
Mindezek után a Torontoi Vöröskeresztnél voltam, mert ők pedig magyar tolmács hiányában szenvednek......tolmácsoltam. Magyar menekültek érkeznek folyamatosan azt mondta a dolgozó, és jó lenne ha kéznél tudnánk lenni, mert nem tudnak velük beszélni. Szóval megdöbbentő volt számomra.......valóban ilyen rossz a helyzet? Most éreztem a bőrömön először, hogy magyar menekültek itt??? Budapestről és Miskolc környékéről......persze 8 általánost végzettek nem nagyon tudnak otthon boldogulni elhiszem. De hogy itt??? Bármiféle angol nyelvtudás ...egy szót sem beszélnek...., és szakma nélkül.....mondjuk persze aki akarja, jól ki tudja használni a rendszert...felveszi a segélyeket, és mivel elutasítják a menedékkérelmét úgy is valószínűleg, veszi a sátorfáját és hazamegy.
Arra büszke vagyok, hogy mostmár teljes felvilágosítással tudok élni az itteni rendszert illetően, és ez jó érzés, hogy azt gondolom, én akármikor megyek haza, és akármikor jövök vissza, nem veszek itt el.
Nem tudom mi lesz otthon azzal az embertömeggel akik igy vannak mint ezek a szerencsétlen emberek akik most magyarként Kanadában próbálnak szerencsét...?
2009. április 21., kedd
Rendőrök
Ma egy rendőri előadást hallgattunk meg. Egy rendőr civilben jött el hozzánk, és beszélt a rendőrség munkájáról egy kicsit, csak hogy jobban tudják a lakók, mert sokan nem ismerik a rendőröket, csak félnek tőlük.
Este egy meetingen voltam. Az utcabálat szervezzük, ami 13-án juniusban lesz itt előttem, az utcában ahol lakom. Nagy buli, elég sok szervezést igényel, és sok munkát.
Éjszakára is lesz munkám, a havi beszámolómat kell megírnom.
Este egy meetingen voltam. Az utcabálat szervezzük, ami 13-án juniusban lesz itt előttem, az utcában ahol lakom. Nagy buli, elég sok szervezést igényel, és sok munkát.
Éjszakára is lesz munkám, a havi beszámolómat kell megírnom.
2009. április 19., vasárnap
Canada
Szóval ez tényleg egy gyönyörű ország, ezt biztosan állíthatom, és fantasztikus itt élni. A multikulturalitás a legjobb az egészben, és az hogy minkenki mindenkivel egyformán bánik, nincs kivételezés, az egyenlőség talán itt érvényesül a legjobban azok között az országok között, amelyeket láttam. Az biztos, hogy míg Európában mindig is magyar maradsz, bárhol telepszel le, de itt teljesen be tudsz illeszkedni a canadai társadalomba, és úgy fogadnak el, ahogy vagy.
Itt nem depressziósak az emberek, és nem reménytelen a helyzet. Úgy tűnik, mindennek megvan a maga értelme, és rendszere.
Úgy gondoltam, és úgy gondolom, hogy mindenkiben az van otthon, hogy milyen ígéretek földje az egész ország, és milyen szerencsés aki ide eljut. Valóban, nagyon jó hely......de ez nem azt jelent, hogy itt nincsennek nehézségek, hogy itt mindent hozzádvágnak, és nem kell semmiért megküzdeni...., csak esetleg úgy tűnik, hogy hagynak élni, és van értelme a küzdésnek. Persze, kezdeni kell a kezdetektől, és igen sokat dolgoznak itt az emberek. Azt hiszem, hogy otthon elfecséreljük az időnket, és az erőnket a hülyeségekre, itt viszont hagyják élni az embereket, ellentétben az otthoni helyzettel.
Szóval ha valamire akarod vinni, akkor sokat kell dolgozni, de valóban az élet nem annyira stresszes, mint otthon.
Azért nem egyszerű itt sem...az illúziók azért elmúlnak egy év mindennapi munka után, és rájön az ember, hogy sehol sem egyszerű........sokan hazamennek ám, attól függetlenül, hogy otthon is olyan a helyzet amilyen.
Itt nem depressziósak az emberek, és nem reménytelen a helyzet. Úgy tűnik, mindennek megvan a maga értelme, és rendszere.
Úgy gondoltam, és úgy gondolom, hogy mindenkiben az van otthon, hogy milyen ígéretek földje az egész ország, és milyen szerencsés aki ide eljut. Valóban, nagyon jó hely......de ez nem azt jelent, hogy itt nincsennek nehézségek, hogy itt mindent hozzádvágnak, és nem kell semmiért megküzdeni...., csak esetleg úgy tűnik, hogy hagynak élni, és van értelme a küzdésnek. Persze, kezdeni kell a kezdetektől, és igen sokat dolgoznak itt az emberek. Azt hiszem, hogy otthon elfecséreljük az időnket, és az erőnket a hülyeségekre, itt viszont hagyják élni az embereket, ellentétben az otthoni helyzettel.
Szóval ha valamire akarod vinni, akkor sokat kell dolgozni, de valóban az élet nem annyira stresszes, mint otthon.
Azért nem egyszerű itt sem...az illúziók azért elmúlnak egy év mindennapi munka után, és rájön az ember, hogy sehol sem egyszerű........sokan hazamennek ám, attól függetlenül, hogy otthon is olyan a helyzet amilyen.
2009. április 17., péntek
A hét
A hetem, hát sokminden történt, mint mindig. Volt egy összejövés....ezt kivételesen nem én szerveztem, a nagy adományozóknak tartottuk. Ügyvédeknél jártam,most majd fogorvost kell néznem...! A mexikói családnak segítettem ujra, elvittem őket kocsival a Szociális Irodába, ahol a segélyt állapítják meg. De a legjobb ma történt, az egyik családunkat elismerték menekültnek! Kolumbiaiak. Nagy örömünnep volt a házakban. Nagyon örültek a hírnek....igen, innen már egy lépés a letelepedés, gyakorlatilag csak formalitás, és utána egy - két év az állampolgárság. Van egy jövőképük mostmár.
Hogy lehet örülni egy menekült státusznak, és a közeli letelepedésnek...! Ilyenkor elgondolkodom, hogy tényleg olyan nagy dolog ez? ...Egy magyar állampolgárságnak is így örülnének? Talán nem.
Mi vagyunk az a kis nemzet, akik ugyan erőlködnek, de lassan elvesznek a semmibe. Társaink mindenütt vannak a világban, mert magyart mindenfelé lehet találni, de összetartás hiányában semmi nem történik.
Gondolom sokszor gondoltátok azt, amikor elfilozofáltam dolgokon, hogy milyen nagy okosságokat tud mondnani....de amikor a saját problémámat kellene megoldanom, akkor már nem vagyok ám ilyen okos.
Mitől leszünk bolgodok, mi az ami az élet értelmét adja? Mi az ami miatt majd azt mondhatod, hogy az életem ért valamit.
A munkám, az állampolgárságom, az autóm, a levegő amit beszívok, és egészséggel - vagy nem- tölt fel ...talán közelítek...., a barátok, a családom, a gyermekem...hogyan tudom értelmesen élvezni az életemet? Mitől leszek boldog? Valószínűleg mindenkinek más.
Az ügyvédnő mondta, hogy a munka nem számít, ne az alapján ítéljek meg semmit, és ne azt helyezzem előtérbe. Az jön és megy. Az a fontos, hogy hol van a családom, és hol érzem azt, hogy egyszerűen jól vagyok, hol akarom magam látni 5 év múlva.
És igaza van, hol akarom látni....sajnos nem látom magam .....még gyakorolnom kell.
Hogy lehet örülni egy menekült státusznak, és a közeli letelepedésnek...! Ilyenkor elgondolkodom, hogy tényleg olyan nagy dolog ez? ...Egy magyar állampolgárságnak is így örülnének? Talán nem.
Mi vagyunk az a kis nemzet, akik ugyan erőlködnek, de lassan elvesznek a semmibe. Társaink mindenütt vannak a világban, mert magyart mindenfelé lehet találni, de összetartás hiányában semmi nem történik.
Gondolom sokszor gondoltátok azt, amikor elfilozofáltam dolgokon, hogy milyen nagy okosságokat tud mondnani....de amikor a saját problémámat kellene megoldanom, akkor már nem vagyok ám ilyen okos.
Mitől leszünk bolgodok, mi az ami az élet értelmét adja? Mi az ami miatt majd azt mondhatod, hogy az életem ért valamit.
A munkám, az állampolgárságom, az autóm, a levegő amit beszívok, és egészséggel - vagy nem- tölt fel ...talán közelítek...., a barátok, a családom, a gyermekem...hogyan tudom értelmesen élvezni az életemet? Mitől leszek boldog? Valószínűleg mindenkinek más.
Az ügyvédnő mondta, hogy a munka nem számít, ne az alapján ítéljek meg semmit, és ne azt helyezzem előtérbe. Az jön és megy. Az a fontos, hogy hol van a családom, és hol érzem azt, hogy egyszerűen jól vagyok, hol akarom magam látni 5 év múlva.
És igaza van, hol akarom látni....sajnos nem látom magam .....még gyakorolnom kell.
2009. április 12., vasárnap
Húsvét II. - SPA
Tegnap Lívia barátnőmmel egy svéd masszázsra és egy úszkálásra mentünk, egy olyan helyre, amit csak tv-ből láthattunk! Az Elm utcában voltunk a belvárosban, az Elmwood spa-ban. Kívülről a megszokott épület, de belülről teljesen luxuskörülmények! Minden bejelentésre történik, a körülményeket nem tudom lezrni, egyszerűen pazarok. Az interneten a -www.elmwoodspa.com- cím alatt megtaláljátok a helyet, érdemes megnézni! Fényképezni nem lehetett....azért sikerült egy kis csínnyel egy - két képet csinálni. Minden egy helyen...termálfürdők, szauna, masszázs, kozmetika, éttermek, kéz, láb kezelések. Mindenféle csomagot lehet kapni, egy 7 órás, amiben minden benne van, 5oo dollár....85.ooo ft. körül van......na igen.....persze azért megengedhetik egyesek maguknak, hiszen azért van.......ja, a szolgáltatások nem olcsóak itt.......és talán az ingatlan.....bár attól függ, hogy hol veszed....a belvárosban, vagy kinn, vagy egy kisebb városban......
Szóval nagyon jól éreztük magunkat, és sokat beszélgettünk.
Nagyon élveztük, és annyira jó volt, hogy együtt voltunk !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ma megnéztük a napfelkeltét (rohadt korán kellett kelni...én fél 5 körül....és ez már a második a héten) kb. 4o -en voltunk az egyik nagy sziklás részéről a tónak. Ehhez át kellett utazni a várost, mert a másik részén van ez a terület reggel fél 6 -kor. Konvojban mentünk 6 autóval, + másik 3 autót indítottunk, akik még embereket szedtek össze mindenfelől.......nekem kellett szerveznem az egész összeröffenést. Mindenesetre megérte, mert nagyon szép volt, nagyon jól lehet a napfelkeltét látni, mert a kimagasló sziklán voltunk, és a tóra láttunk rá, aminek a másik oldalát nem lehet látni, így nekem olyan mint egy óceán. A keleti városrészben található a hely...a Scarborough Bluffs....ha vkinek mond ez vmit. Bár Matt szerint, aki az óceán mellől jött azt mondja, hogy víz az igaz, de egyáltalán nem hasonlít az óceánhoz.....mivel én csak felülről láttam még az óceánt, nem a partról, így nem tudom megállapítani.....de nagy víz az biztos.
Erre az alkalomra sütöttem egy csomó pogácsát, és banános muffint.....nagyon jó ez a muffin recept, aki akarja, megírom neki.....egyszerű, és rendkívül finom.
Szóval nagyon jól éreztük magunkat, és sokat beszélgettünk.
Nagyon élveztük, és annyira jó volt, hogy együtt voltunk !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ma megnéztük a napfelkeltét (rohadt korán kellett kelni...én fél 5 körül....és ez már a második a héten) kb. 4o -en voltunk az egyik nagy sziklás részéről a tónak. Ehhez át kellett utazni a várost, mert a másik részén van ez a terület reggel fél 6 -kor. Konvojban mentünk 6 autóval, + másik 3 autót indítottunk, akik még embereket szedtek össze mindenfelől.......nekem kellett szerveznem az egész összeröffenést. Mindenesetre megérte, mert nagyon szép volt, nagyon jól lehet a napfelkeltét látni, mert a kimagasló sziklán voltunk, és a tóra láttunk rá, aminek a másik oldalát nem lehet látni, így nekem olyan mint egy óceán. A keleti városrészben található a hely...a Scarborough Bluffs....ha vkinek mond ez vmit. Bár Matt szerint, aki az óceán mellől jött azt mondja, hogy víz az igaz, de egyáltalán nem hasonlít az óceánhoz.....mivel én csak felülről láttam még az óceánt, nem a partról, így nem tudom megállapítani.....de nagy víz az biztos.
Erre az alkalomra sütöttem egy csomó pogácsát, és banános muffint.....nagyon jó ez a muffin recept, aki akarja, megírom neki.....egyszerű, és rendkívül finom.
2009. április 11., szombat
2009. április 10., péntek
Húsvét
Itt Kanadában a csütörtök volt az utolsó munkanap. Pénteken nem dolgozunk, és hétfőn sem, ez így egy 4 napos ünnep! Mint megtudtam Líviától csak nálunk nem dolgozunk hétfőn, máshol dolgoznak......hát mindenesetre jó. Azért vannak programjaink vasárnap, úgyhogy egy napot mégis dolgozunk.
De igy is jó. Az időnk nagyon szép, bár hűvös van, olyan 8 fok körül, de biztosan 1o alatt. Ma nem lehet TV-t nézni, a nagypéntek miatt. Na nem mintha állandóan azt csinálnánk, nincs is rá idő. (De mosni lehet!!!....van egy csomó mosnivaló.)
Tegnap lazacot sütöttem életemben először spárgával, rizzsel, stb. Nagyon klassz volt, igaz nem készült el időre, úgyhogy várni kellett rá, de nagyon jó volt, ráadásul van hozzá egy nagyon jó szósz....finom volt, és állítólag sok a vitamin benne....na nem esszük minden nap, mert azért nem egy olcsó mulatság itt sem a friss lazac.
Azonkívül legalább 2o -25 db tortát kaptunk adományként az egyik cukrászdából. Minden család egy tortát kapott így az ünnepre, és még van a hűtőben jó néhány.
Vasárnap reggel napfelkeltét megyünk nézni, így nem sokat fogunk aludni szombatról vasárnapra virradóra.
Itt nincs locsolkodás, helyette a gyerekeknek tojásvadászatokat rendeznek.
De igy is jó. Az időnk nagyon szép, bár hűvös van, olyan 8 fok körül, de biztosan 1o alatt. Ma nem lehet TV-t nézni, a nagypéntek miatt. Na nem mintha állandóan azt csinálnánk, nincs is rá idő. (De mosni lehet!!!....van egy csomó mosnivaló.)
Tegnap lazacot sütöttem életemben először spárgával, rizzsel, stb. Nagyon klassz volt, igaz nem készült el időre, úgyhogy várni kellett rá, de nagyon jó volt, ráadásul van hozzá egy nagyon jó szósz....finom volt, és állítólag sok a vitamin benne....na nem esszük minden nap, mert azért nem egy olcsó mulatság itt sem a friss lazac.
Azonkívül legalább 2o -25 db tortát kaptunk adományként az egyik cukrászdából. Minden család egy tortát kapott így az ünnepre, és még van a hűtőben jó néhány.
Vasárnap reggel napfelkeltét megyünk nézni, így nem sokat fogunk aludni szombatról vasárnapra virradóra.
Itt nincs locsolkodás, helyette a gyerekeknek tojásvadászatokat rendeznek.
2009. április 6., hétfő
Újra havazik
Szóval az időjósok megmondták.....ma újra havazik...minden fehér....na hát ezt nem könnyű lenyelni....vissza a télbe...és tegnap már egészen tavasz volt, kabátot sem vettünk..ma pedig, őrület.
Mindenki beteg körülöttem, úgyhogy nem lenne csoda, ha én is elkapnék vmi hülyeséget.
Újra szülinapok lesznek a héten, lesz holnap egy hearing...ami tulajdonképpen a meghallgatást jelenti, és utána általában döntenek is a menekültügyről azonnal, vagy csak írásban néhány nappal, vagy héttel később.
Kaptunk 5o hockey meccs jegyet, szerintem nem tudunk vele mit kezdeni, nem is vagyunk annyian, mégha mindenki el is menne...?
Mindenki beteg körülöttem, úgyhogy nem lenne csoda, ha én is elkapnék vmi hülyeséget.
Újra szülinapok lesznek a héten, lesz holnap egy hearing...ami tulajdonképpen a meghallgatást jelenti, és utána általában döntenek is a menekültügyről azonnal, vagy csak írásban néhány nappal, vagy héttel később.
Kaptunk 5o hockey meccs jegyet, szerintem nem tudunk vele mit kezdeni, nem is vagyunk annyian, mégha mindenki el is menne...?
2009. április 3., péntek
Kamara
Csütörtökön este a Magyar - Kanadai Kereskedelmi Kamara megnyitóján voltam, köszönhetően drága Líviámnak, aki a szervezők között volt, és meghívott. Nagyon érdekes volt, és nagyon örültem, hogy ott voltam, mert érdekes emberekkel találkoztam.
A kamara működött egy ideig, aztán eltűnt, és most újra megalapították, és reméljük működni is fog hosszú távon.
Amúgy sokat gondolkodom mostanában a jövőmön...???
Megváltoztatott a külföldi élet...és nem csak az, hanem ahol dolgozom az a hely is. Sok dolgot másképpen gondolok. Korábban önzőbb voltam, nem gondolom hogy önző, csak önzőbb...nem jó annak lenni. Azt hiszem, hogy életünk valahol abból áll, hogy jó értelemben "áldozatot hozunk". Úgy értem, hogy házastársunknak támaszt nyújtsunk, megszüljük és felneveljük gyermekeinket, ápoljuk beteg hozzátartozónkat, vagy szülőnket.......ez az élet. Valahol ez az élet, és nem a munkahely, a pénz, hanem a barátok, a család, a gyerekeink (ha vannak), ez boldogság. Látom itt, ahogy a menekültjeink nevelik a pöttöm, gyönyörű fekete gyermekeiket, és néha irígykedem a boldogságukra. Látszik rajtuk, hogy mennyire nehéz, de boldog az életük. Hallottuk, amikor Jenna néhány naposan, hetesen, és hónaposan folyamatosan sírt, és az anyjának kellett állandóan mellette lenni, és hogy mennyire fáradt volt, és mennyire nehéz volt neki...most már egy kicsit könnyebb, tud aludni...de az nem lehet máshoz fogható, ahogy Jenna szereti az anyját. Ha nincs mellette akkor mennyire elkeseredett, és ha meglátja, akkor nevet, és boldog.
A sors kiszámíthatatlan, hogy kinek mi jut, de az biztos, hogy mindenkinek van miért köszönetet mondania, és ha szívből úgy gondoljuk, akkor mindennek értelme van. És senki álmát nem lehet semmibe venni, hiszen neki az a legfontosabb. A legfontosabb dolog, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy szeretetet adjunk egymásnak, hogy próbáljunk segíteni egymáson határok nélkül. Itt mindenki közel egyenlő...Európában ez nem képzelhető el. Itt az emberekkel vele születik a segítőkészség, a segíteni akarás, még akkor is ha a csavargón kellene segíteni. Hogy milyen társadalom ez, az biztos, hogy sokkal gondoskodóbb mint az európaiak többsége.
Nem akarom magasztalni az országot, mert majd megkérdezitek, és miért nem maradtál itt....hát mert egyedül, úgy hogy minden hozzátartozó otthon van nem megy a végtelenségig. Mehet még egy - két évet, de előbb - utóbb visszatér az ember a megszokotthoz. Még a rendkívül erős és szerető családot is megrendíti szerintem az a változás, amit egy másik országban való élet hoz...itt a kiköltözéssel sok családi élet megy tönkre, vagy mennek végül haza, mert lehet hogy a pár egyik tagjának bejön a dolog, de a másiknak nem. Szóval minden előfordulhat.
Egy biztos a bolgodságot, a békét és a nyugalmat magunkban kell megtalálnunk...nem a párunkban, nem gyerekeinkben, hanem magunkkal szemben kell először is őszintének lennünk, és elfogadnunk azt akik és amik vagyunk, akkor már nem lehet nagy baj. Mindenben és mindenkiben meg lehet találni az értéket és a szépséget.
És hiszem, mert itt látom, hogy csak pusztán a szeretettel mennyire meg lehet változtatni az embereket. (Tudom, hogy otthon erre azt mondanák hogy a naiv...)
Jó lenne ha közel ilyenek tudnánk lenni otthon egyszer majd.
A kamara működött egy ideig, aztán eltűnt, és most újra megalapították, és reméljük működni is fog hosszú távon.
Amúgy sokat gondolkodom mostanában a jövőmön...???
Megváltoztatott a külföldi élet...és nem csak az, hanem ahol dolgozom az a hely is. Sok dolgot másképpen gondolok. Korábban önzőbb voltam, nem gondolom hogy önző, csak önzőbb...nem jó annak lenni. Azt hiszem, hogy életünk valahol abból áll, hogy jó értelemben "áldozatot hozunk". Úgy értem, hogy házastársunknak támaszt nyújtsunk, megszüljük és felneveljük gyermekeinket, ápoljuk beteg hozzátartozónkat, vagy szülőnket.......ez az élet. Valahol ez az élet, és nem a munkahely, a pénz, hanem a barátok, a család, a gyerekeink (ha vannak), ez boldogság. Látom itt, ahogy a menekültjeink nevelik a pöttöm, gyönyörű fekete gyermekeiket, és néha irígykedem a boldogságukra. Látszik rajtuk, hogy mennyire nehéz, de boldog az életük. Hallottuk, amikor Jenna néhány naposan, hetesen, és hónaposan folyamatosan sírt, és az anyjának kellett állandóan mellette lenni, és hogy mennyire fáradt volt, és mennyire nehéz volt neki...most már egy kicsit könnyebb, tud aludni...de az nem lehet máshoz fogható, ahogy Jenna szereti az anyját. Ha nincs mellette akkor mennyire elkeseredett, és ha meglátja, akkor nevet, és boldog.
A sors kiszámíthatatlan, hogy kinek mi jut, de az biztos, hogy mindenkinek van miért köszönetet mondania, és ha szívből úgy gondoljuk, akkor mindennek értelme van. És senki álmát nem lehet semmibe venni, hiszen neki az a legfontosabb. A legfontosabb dolog, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy szeretetet adjunk egymásnak, hogy próbáljunk segíteni egymáson határok nélkül. Itt mindenki közel egyenlő...Európában ez nem képzelhető el. Itt az emberekkel vele születik a segítőkészség, a segíteni akarás, még akkor is ha a csavargón kellene segíteni. Hogy milyen társadalom ez, az biztos, hogy sokkal gondoskodóbb mint az európaiak többsége.
Nem akarom magasztalni az országot, mert majd megkérdezitek, és miért nem maradtál itt....hát mert egyedül, úgy hogy minden hozzátartozó otthon van nem megy a végtelenségig. Mehet még egy - két évet, de előbb - utóbb visszatér az ember a megszokotthoz. Még a rendkívül erős és szerető családot is megrendíti szerintem az a változás, amit egy másik országban való élet hoz...itt a kiköltözéssel sok családi élet megy tönkre, vagy mennek végül haza, mert lehet hogy a pár egyik tagjának bejön a dolog, de a másiknak nem. Szóval minden előfordulhat.
Egy biztos a bolgodságot, a békét és a nyugalmat magunkban kell megtalálnunk...nem a párunkban, nem gyerekeinkben, hanem magunkkal szemben kell először is őszintének lennünk, és elfogadnunk azt akik és amik vagyunk, akkor már nem lehet nagy baj. Mindenben és mindenkiben meg lehet találni az értéket és a szépséget.
És hiszem, mert itt látom, hogy csak pusztán a szeretettel mennyire meg lehet változtatni az embereket. (Tudom, hogy otthon erre azt mondanák hogy a naiv...)
Jó lenne ha közel ilyenek tudnánk lenni otthon egyszer majd.
2009. április 2., csütörtök
2009. április 1., szerda
Lassan...
A Refugee Law Office-ban is egyre barátságosabban fogadnak minden alkalommal amikor megjelenek, mint egy kollégát. Nagyon élvezem....ilyenkor kimozdulok a megszokott környezetből...ami persze szintén nagyon jó, és máshol más vmit csinálok. Érdekes...bár néha azt érzem, hogy olyan, mint amikor a Magyar Menekültügyi -és Migrációs- Hivatalban kezdtem az életem...csak egy igazán elit környezetben, nagyon alapos és felkészült jogászokkal...nem akarom azt mondani, hogy akkor 1o évvel ezelőtt a mi hivatalunk nem volt elit, csak hát..na. Mondjuk persze, ez nem igazán ugyanaz a szervezet..ezek az ügyvédek, akik a menekülteknek segítenek, én pedig a hivatalban dolgoztam, akik eldöntik az ügyeket.
Este megnéztük a kiállítást a Városházán...Menekültek hete van a városban, és ehhez kapcsolódóan számos rendezvényt szerveznek, mint a festmény és fotó kiállítást.
Jaj tényleg annyi ujabb fényképem van, teszek fel majd néhányat, a vacsikról, aztán a nőnapi ünnepségünkről, amiről annyit, hogy megvártak vele hogy visszaérjek, addig nem rendezték meg a fiúk...hát nem édesek?
Este megnéztük a kiállítást a Városházán...Menekültek hete van a városban, és ehhez kapcsolódóan számos rendezvényt szerveznek, mint a festmény és fotó kiállítást.
Jaj tényleg annyi ujabb fényképem van, teszek fel majd néhányat, a vacsikról, aztán a nőnapi ünnepségünkről, amiről annyit, hogy megvártak vele hogy visszaérjek, addig nem rendezték meg a fiúk...hát nem édesek?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)