November vége......

Ma írom az utolsó bejegyzést novemberben szerintem, hacsak holnap nem történik valami nagyon különleges.

Ma volt az utolsó napja a konferenciának. Nagyon jó témák voltak, mint az Humanitarian and Compassionate eljárás.....ez egy kiegészítő védelem, ami tartós letelepedést ad, mint otthon, csak az nem ad tartós letelepedést.
Utána belehallgattam kicsit a háborút megtagadók menekültügyi helyzetét vitató csoportba. Az is érdekes volt.....a helyzet gyakorlatilag az, mint nálunk, nem menekültek a Genfi Konvenció szerint, de mégis.....meg lehet magyarázni.....az érdekesség az amerikaiakkal van.....egy amerikai katona beszélt, aki 17 év után veteránként került bele a problémába, majd...mivel 3 -5 évig terjedő börtönbüntetéssel nézett volna szembe, menekült státuszt kért Kanadában. Valószínűleg meg is kapja a letelepedést. Nem ment el az eszem......itt mindenféle védelemnek a vége permanent resident státusz, ami gyakorlatilag a letelepedés......sokféle van.....overseas, inland menekültkérelem, sima bevándorlás, H and C, PRRA, de mindnek a vége a PPstatusz....vagy elutasítás.....nincs köztes út, nincs olyan. hogy akarom is meg nem is.

Ezen a konferencián a menekültügyben nagyok vannak jelen, csakúgy, mint európában egy ilyen konferencián. És ott volt egy montreáli ügyvéd akivel nagyon - nagyon régen egy konferencián találkoztam kb. 7 éve. A sráccal akkor is nagyon jól elbeszélgettünk, mert ő is annyira beszél angolul mint ahogy én, ő francia.....és 7 év után megismert.....tudta hogy honnan való vagyok, mit csináltam, és mindenre emlékezett......őrület. Jó volt újra találkozni........Ment vissza a gyerekeihez.

Találkoztam Paolaval is akivel tavaly ismerkedtem meg, a York Egyetemen a menekültügyi kutatás egyik főszervezője.....vele is beszélgettem egy kicsit....olyan jó hogy már annyi ismerősöm van itt is!!!

Délután Líviával az egyik legfontosabb rendezvényre mentünk el, a Canadian Aboriginal Festivalra. ....ami annyit tesz, hogy a kanadai őslakosok ünnepsége volt.....az egyik legnagyobb sportcsarnokban a Rogers Center-ben. A képek a fényképalbumon, de nem túl jól sikerültek, elfelejtettem fényképezni, vagy a gép nem szeret most annyira.
Az indiánok élete és kultúrája mindig is elérhetetlen lesz a fehér ember számára...ott ültünk, hallgattuk az éneküket, a dobolásukat, és néztük a táncukat, de hiába, nem értettük.....felfedeztünk némi különbséget a koreográfiák között, de nem volt érthető...hiába. Az érdekes az volt, hogy a kanadai rendőrség, határőrség, katonaság mindenféle alakulatának volt egy kis standja.....nem értettük, hogy mi ez a nagy összefüggés a rendvédelmi szervek és az őslakosok között.....de láttuk, hogy sok egyenruhás igazából indián, őslakos.