Az áramkimaradás a város nyugati felét érinti, a tél eddigi leghidegebb napján. Mi is a nyugati felén vagyunk, de hál Istennek bennünket nem érintett....az ember azt gondolná, hogy nincs rosszabb mint a betegség....de van, ha az influenza a power kimaradással párosul. Vagyis ha nincs meleg víz, és nincs fűtés.
Az áramkimaradást az okozta, hogy víz öntötte el azt az áramközpontot, ahonnan ez a városrész kapja az áramot. A nagyobb problémák elkerülése érdekében kikapcsolták az áramot. Melegedőket alakítottak ki, és a közlekedésben is nagy káosz lehet, mert lámpák sincsenek. Azt jósolják, hogy este 1o -re újra lesz áram, addigra kiszivattyúzzák. Csak mire meleg lesz a házakban az eltart egy ideig.
Az iraki család, így Ali is elköltözött ma a fölöttem lévő emeletről. Alig vártam, már csak azért, hogy végre pihenni tudjak rendesen - egyébként nagyon szerettem őket-...de most este valahogy csendes lett minden túl csendes...na ez érdekes...most még mintha hiányozna is az esti ugrálása, ami néha már az idegeimre ment...hogy is van ez, először idegesít, utána meg hiányzik, vagy a rossz gyerek is jobb mint a semmi, mint a csend? Na ez egy jó kérdés...valahogy így vagyunk mindennel...a kapcsolatainkkal...a megszokás? vagy a tényleges szeretet, a ragaszkodás, az aggódás vezérel...? Hogyan lehet megtudni, hogy a megszokás vagy a szeretet, a szerelem fűz össze két embert? Ha eltávolodsz tőle...kockázatos, mert ha te magad rájössz, hogy szereted, a másik rájöhet, hogy csak megszokta a kapcsolatot...és akkor már nincs visszaút, mert ő biztos, hogy újat keres és talál (persze a kérdés hogy ebben az esetben nem -e jobb így).....? (ujabb eszmefuttatásom...most a betegségemben van időm mindenre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése