Tudatom mindenkivel, hogy jobban vagyok, köszönöm az imákat a gyógyulásomért, megkaptam.
Többen kérdeztétek tőlem, hogy maradok-e egy év után. Ezennel bejelentem, hogy ez olyan dolog, amire nehéz válaszolni, és nem tudom 1oo%-ra, de jelen állás szerint nem maradok, augusztusban végleg hazamegyek. Mitől függ? Sokmindentől! A mozaikokat össze kell majd rakni az adott időben, és kialakul a válasz. Még mindig vannak olyan függőben lévő kérdések, amelyek nincsenek lezárva.
Egy biztos...jó itt is és otthon is, de választani kell. Egy szempont lenne, ha lenne egy olyan, ellenkező nemű személy (itt vagy ott....hozzáteszem, azért most is minden tiszteletem a vegyes házasságoké, nem egyszerű egy más kultúrával együtt élni, akkor is ha nem áll messze tőlünk, de én nem hiszem, hogy nekem menne...nem csoda, hogy az itteni magyarok is elsősorban magyarokat keresnek házastársnak itt vagy otthon), aki választás elé állítana, és az iránta érzett érzelmek mélyen nyomnának a latba a döntésben valószínűleg, ha nem akarok egyedülállóként bevonulni a történelembe. (Kijelölni nem fogok senkit, önként jelentkezőket az email cimemre várok...wow, wow...vicc volt....inkább várom a villámcsapást!?) Azután az otthoni munkahelyem, és esetleg azok a tervek amit otthon megcsinálnék, ha hazamegyek, megvalósíthatóak -e? (ezt most még nem tudom).......az itteni anyagi helyzetemben bekövetkezik -e valami változás vagy sem...vagyis léphetnék - e feljebb, azután hogyan változik a munkatársak csapata szeptembertől itt....ami majd március táján derül ki. Azután esetleg a jogi ügyek terén sikerül -e fejlődnöm az elkövetkezendő hónapokban.
Végül, persze sokat számít az is, hogy mindenkim otthon van, itt egyetlen legjobb barátnőnöm kívül nincs igazán senkim, és Djurdjica barátnőm.....de nekik családjaik vannak.
Szóval kb. ennyi......ez éppen elég azt hiszem...
Egy nagyon fontos dolog......addig amíg otthon vagy, és nézed az embereket, a barátaidat, hozzátartozóidat, hogy elhagyják az országot, és elköszönnek tőled, és kimennek valahova, sokan azt gondolják, hogy milyen jó neki, nem itthon őrül meg, milyen jó lesz neki....stb.
Elárulok valamit! Sokkal nehezebb külföldön élni, mint odahaza. Azzal együtt is, hogy otthon milyen könyöklés, és ármánykodás és nemtudom mi megy...itt pedig ennek éppen az ellenkezője van....mégis azt mondom, minden szempontból nehezebb, és embertpróbáló dolog külföldön magyarként élni és dolgozni. Persze ez évek után alakul, és könnyebbé válik, és ha nem egyedülálló valaki, hanem legalább ketten vannak, akkor egy kicsit más a helyzet, de akkor sem könnyebb mint otthon semmivel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Minden esetre, bármi fog történni, rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ezekkel a tapasztalatokkal gazdagabb lehetek és lehettem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És sohasem szabad feladni a reményt, csak így működik!
2 megjegyzés:
Kedves Íldikó!
Nagyon jó a bloggod,minden elisnmerése hozzá.A "menni vagy maradni?"témád eléggé összetett,nem is lehet rá konkrétan reagálni,én is csupán csak saját szemszögből írhatok,tehát én maradnék a helyedben.Miért? Mert mindenkinek elkell tudni dönteni,hogy mit is akar valójában az élettől. Jómagam két embertipusban gondolkodom,akinek van gyereke és akinek nincs. Nekem van kettő is.Most a mai magyarországon jelenpillanatban nincs jövőkép.Nekünk,39 éveseknek már nincs,de a gyerekeinknek még lehet egy idegen országban,úgy érzem ez az egyetlen lehetőség a számukra,hogy aránylag teljes életet tudjanak élni,mert itt most már élni sem hagynak.Hiába a kemény munka,hiába a jó szakmád,hiába a becsületessé,hiába vagy jó ember nem kellesz sehová,mert tudatosan és szép lassan tönkretesznek minket.Ha nekem alkalmam lenne kimenni a családommal mondjuk Kanadába dolgozni és aztán lehetőség adódna a letelepedésre,egy percig sem gondolkodnék rajta,de azt hiszem nem adatik meg,mert mindenhol csak falak vannak és elsősorban nem az anyagiak,hanem egész egyszerűen oda sem lehet kijutni ilyen vagy olyan okok miatt.Szóval,nem tudom mennyire követed nyomon az itthoni helyzetett,de most akinek esze van elmegy innen,mert nincs tovább,nagy hiba már most is magyarországba gondolkodni.Én nagyon szerettem a hazámat,mert szép és csendes és úgy éreztem kell gyerekeket adnom neki,mert biztonságosnak és gondoskodónak tartottam,pedig nekem nem volt kitől ezt tanulnom,mert szülők nélkűl nőttem fel,de arra is megtanított Magyarország,hogy hogyan kell a magam erejéből fenn maradnom és élnem tudnom,de már ez a tudás kevés ide. Idegen erők irányítanak minket és nem tudunk ez ellen mit tenni.Félek kicsit, és elsősorban nem magamat féltem hanem a gyerekeimet,mert nem érzem biztosítottnak az életüket.Olyan kicsik még,nem akarom,hogy úgy nőjenek fel mint az anyjuk.Szerintem ez egy természetes dolog,de javíts ki ha nem jól gondolom.Szóval én így látom most a dolgokat és semmi remény arra,hogy ez pozitív irányba változzon.Tudom,hogy a világon mindenhol rosszabb a helyzet,és azt is tudom,hogy mindenhol keményen kell dolgozni ahhoz,hogy nyugodtabban tuddj élni,és ennek tudatában teszem én is a dolgomat nap mint nap,de ha az embernek a mindennapjai úgy telnek sok éve,hogy félelemben ébredsz és fekszel akkor már nem akarsz semmit,csak annyit,hogy legalább a gyermekeid ne éljék ezt át.Nagy a létbizonytalanság,a napjaink a számlafizetésekről,a kötelezettségek teljesítéséről szólnak,nem megyünk nyaralni,nincsenek pihentető óráink,elvesztettük a céljainkat,nem érzünk örömet,talán csak akkor ha a lányainkra nézünk.Most ragozhatnám hosszú,hosszú sorokban a nyomorunkat,de ez a blogg nem erről szól,csak azért írok néhány nem szívderítő sort,hogy értsdd miért mondom,hogy jobb most külföldön,mint itthon.Nem azt mondom,hogy akik itthon vannak azoknak fú de milyen iszonyatos a sorsuk,de sajnos én a harcba már belefáradtam és azt hiszem csak a reményem marad arra,hogy a lányaimnak sikerül majd jobb,tartalmasabb életet élniük,én annyit adhatok nekik,amennyi itt a lelkemben van.Én is szenvednék egy idegen országban a hozzátartozóim nélkül. Nekem van két testvérem akiket nagyon szeretek,de választanom tudnom kellene.Na de azt hiszem,végszó gyanánt,ha felteszem magamnak azt a kérdést,hogy mit is akarok,akkor azt válaszolnám,hogy egy nyugodtabb,biztonságosabb,de feltétlenűl egy keményebb életet,mert az ember igenis szívesebben dolgozik keményen ha annak célja van.Most jelenpillanatban magyarországon nincs értelme.Hát ennyit tudtam írni,remélem elolvasod és a soraim mögé is bepillantasz.
Szép napot!
Üdvözlettel:Judit
Nagyon köszönöm a soraidat Judit! Rendkívüli őszinteséggel, szerintem sokak szívéből szóltál!
Köszönöm, és ha lesz lehetőségem eldönteni hogy maradjak -e, akkor eszembe fog jutni amit írtál!
Megjegyzés küldése